NEHAZUGGY

A színjátszó kör tagjai felolvasó próbát tartanak

Vogronics András | Február 6, Kedd | 10:38

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagy dolgok nem történtek kicsiny hazámban az elmúlt napokban, ami igen, az csak a szokásos sormintát követi. Miután házi Júdásunk az öklét rázva kivágtatott Brüsszelbe, hogy ott majd jól megcumiztat mindenkit – leginkább a vétójával az ukránokat -, és erre jól fel is hatalmaztatta magát állítólag másfélmillió szektataggal, továbbá biztosított mindenkit, hogy nem fog úgy táncolni, ahogy azok ott Brüsszelben füttyögnek neki, aztán valahogy mégsem sikerült érvényt szereznie, az előre, hangosan beharangozott ígéreteinek. Cserébe a nagy taktikus műsora előtt a forint is összeszarta magát, az pedig nem kérdés, hogy újabb fontos lépéseket tett az ország nemzetközi lejáratása irányába. Mondjuk ez már nem újkeletű történet, de tudta még fokozni a helyzetet, és az amúgy sem rózsás megítélésünket. Nem tudni, mi a cél. Pontosabban aki próbál logikusan gondolkodni, racionális következtetéseket levonni az ámokfutások sorozatának tűnő orbáni külpolitikából, akárhogyan is oszt vagy szoroz, annak az a a képlet jön ki, ami eddig is nyilvánvalónak tűnt. Nevezetesen az, hogy kollaborál az oroszokkal. Az USA szankciókat helyezett kilátásba a svéd NATO-csatlakozás szabotálása miatt, az Európai Unió intézményei, vagy éppen a tagállami vezetők kénytelenek keményebb módszerekhez folyamodni, akár egy emberként kiállni e renitens ámokfutás ellen.

Az ellenzéki pártok összehívták tegnapra az országgyűlés rendkívüli ülését, hogy minél előbb ratifikálják a csatlakozást, erre fel ezek elvonultak kormányülésezni, a bátorok gyülekezetét pedig eltiltották a parlamenttől. Ahogy a kihelyezett képeket elnéztem, a kormánykrém kis bőrönddel, a legújabb divat szerint jelent meg az eseményen, Peti huszár is megvillantotta a százezer forintos Nike cipőjét a közösségi oldalán. Lazák a srácok, szó se róla. Van miből és mindig van hol tivornyázni, amit természetesen mi fizetünk nekik. Wellness részleg van, bár van, jól felszerelt szobák vannak, kaja, pia, olimpia, minden körülmény adott a halasztást nem tűrő tanácskozásra. Júdás is kitette az oldalára, hogy meló van. Nem tudom, ez az ember mikor és hol dolgozott utoljára, szerintem sehol. Mióta kiesett az egyetem padjaiból és hazamenekült a Soros-ösztöndíjból, egyből a politikába vetette magát, ahol a munka, mint olyan, nem igazán egyenértékű a melóval. Melózni leginkább az szokott, aki reggel hattól délután négyig keveri betont, vagy festi a panellakást, vagy áll egy gépsor mellett, és többek között azért húzza a belét, hogy ezeknek legyen miből eljátszani a bazári majmot. Ők pedig döntenek. Mindenről és mindenkiről, rendeletileg felhatalmazva magukat MINDENRE, a háborús vészhelyzet hűvös árnyékában. A téma most szerintem nem más, mint az, hogy hogyan kell ezt a júdási szart kimagyarázni a tátott és nem tátott szájú híveknek. A nagy előadásnak továbbá nyilvánvalóan az is a része, hogy miképpen tálalják, hogy hihetőnek tűnjön, hogy őfelsége meggyőzte a sértődött Fidesz-frakciót, hogy szavazzák a svéd NATO-csatlakozást. Úgyhogy a narancssárga színjátszó kör tagjai felolvasó próbát tartanak vasárnap óta abból, amit Rogán kitalált a helyzet megmagyarázásra. Várom már az új szlogent.

Mindeközben egy másik szálon és fronton Bayer művész úr állótapsot kapott a saját párttévés műsorában, amiről én nem tudtam mai napig eldönteni, hogy valójában kinek szólt. A nagypapának, aki nyilasból lett ÁVH-s besúgó, vagy neki, akire ez az információ az újdonság erejével hatott. Az biztos, hogy a meghatottságtól akkor még nem vette a szájára az őt saját magával a létező bizonyítékok alapján szembesítő Ungváry Krisztián történész nevét, nem akart mocskos lenni. Ó, te szegény. Egy varacskos disznó is kulturáltabban röfög, de természetesen nem ez a lényeg. Miután saját elmondása szerint tudatosan hazudott a kikért levéltári dokumentumokkal kapcsolatban, az ellentmondásoktól hemzsegő mosakodás átment a történész szakmaiságának aláásásába. Holott nem a nyilas nagyapát tisztázó két levélen álló olvashatatlan aláírás a baj, hanem az, hogy az egyiket egy olyan személy írta, aki szintén gettórendőr volt és mondjuk úgy, egy malomban őrölt a gettóorvos nagyapóval, a másikat meg olyan személy, aki személyesen nem volt ott a kiskőrösi gettóban, csak másoktól hallotta azt, amit leírt. De ne vesszünk el a részletekben: az ötös számú, aki egy héttel ezelőtt még köszönetet mondott Ungvárynak, egy hét elteltével visszarándult a sarokból fröcsögve vagdalkozó áldozati pózba, nehogy elfelejtsük, kivel van dolgunk: „Nos, aki ilyesmiket képes mondani, az nem egyszerűen egy aljas, mocskos, gátlástalan gazember. Mert az ilyen állítások megtételének ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Aki ilyesmiket képes mondani, annak súlyos betegnek is kell lennie.” Mit is várhatna ezektől az ember? Nulla önreflexió, nulla alázat. Tipikus fideszes attitűd, elég csak Vidnyánszky Attila hattyú halála díjas produkciójára visszaemlékezni, aki pár nap alatt jutott el onnan, hogy most azonnal lemond a Nemzeti Színház igazgatói posztjáról egészen odáig, hogy ő tulajdonképpen semmiben nem hibás. Ezért nem tehet mást, mint hogy marad a kultúra hős védelmezőjének szerepében.

Úgyhogy az önreflexió teljes hiányában a Bencsik és Gajdics nevűek is beálltak a sorba. Ez utóbbi nyikhajnak nevezte Ungváryt, az előbbi pedig agyi torzultnak, a következő szerint: „Egyfajta agyi torzulás lehet ez nála, hogy kit lehetne tönkretenni azzal, hogy addig kutatgatok a levéltárban, amíg ha nem nála, akkor valamelyik felmenőjénél vagy valamelyik közel álló rokonánál vagy valamilyen ismerősén találjak valamit, amit rá lehet kenni, és ezzel őt meg lehet zavarni. Ez alvilági módszer. Ennek semmi köze sem a történelemhez, sem tudományhoz, sem a politikához”. Hát nem tudom, én bármelyikük helyében kussolnék, a számra nem venném az alvilági módszereket, főleg nem egy olyan ember védelmében, aki az egyik legnagyobb rágalmazó, bárkiről legyen szó, aki az állampártnak potenciális ellenfele. Bayer alaptalan, hazug aljas rágalmazásai rendben vannak, de ha őt szembesítik azzal, hogy kicsoda és miket hazudozik, akkor azonnal kitör a parasztlázadás a narancssárga színű oldalon. Mert ezek egymást védve, támogatva mentegetik fel magukat az olyan tényállások súlya alól, amit ők szemrebbenés nélkül, epét hányva zúdítanak rá bárkire. Mert a másik oldal, meg Gyurcsány meg az Apró-villa. Bayer szerint Gyurcsány apja „tolvaj alkoholista” volt, Vásárhelyi Mária apjának „cikkei maguk voltak a halálos ítéletek”, Pető Ivánt az „egy moszkvai rabkórházban agyonvert Bethlen István egykori villájából vitte iskolába a fekete belügyes autó, mert apja, Pető László ÁVH-s őrnagy és vallatótiszt oda költözött be egy szép napon”, Bauer Tamás apja, „az ÁVH-s vallatótiszt kiérdemelte a »körmös Bauer« nevet vagy éppen Dobrev Klára, aki Apró Antal tömeggyilkos kommunista főfunkcionárius unokája, s aki a nagyapját firtató kérdésre annyit válaszolt, hogy neki csak a nagypapája, aki kedves volt, és akivel sokat játszott”.

Elfogadva, hogy ez szó szerint így történt, a kérdés az, hogy és akkor mi van? Akkor mi van? Ha a másik oldalon állóknak ezt a szemükre lehet hányni, akkor Bayer milyen alapon vár empátiát a nyilas, gettóorvos nagyapja ügyében? Ha mindenki más szégyellje magát, akkor ő miért nem várja el ugyanezt saját magától is? Ha róluk van szó, a bizonyíték nem létező fogalom, ellenben az aljas rágalmazás, a karaktergyilkosság és a rogáni módszerek teljesen elfogadhatóak. Amikor valakit kiszemelnek, lebuziznak, hazaárulóznak és meghurcolnak mondvacsinált indokokkal, majd a végén kiderül, hogy minden csak alaptalan vádaskodás volt, akkor a költségvetésből kifizetik a sérelemdíjakat, oszt’ jónapot. De például az, hogy az ügynökakták nyilvánosságra kerüljenek, rohadtul nem érdeke a nagy hazafiaknak. Azokat gondosan eldugják a nyilvánosság elől, és mindenki eljátszhatja a ma született bárányt.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!