NEHAZUGGY

Akik még közmunkára sem alkalmasak

Swan Edgar | Január 31, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Büszkeségtől dagadó kebellel állapíthatjuk meg, hogy a furmányos magyar gógyi, a disznókörömből pálinkát vedelő, rengő, majd szétfolyó zsírszalonnáit büszkén mutogató kipcsak lelemény megint győzött. Már amennyiben győzelemnek nevezzük, hogy megint elnyerte jó kormányunk az Európai Unió legkorruptabbja megtisztelő címet, és Orbán Viktor már előre magyarázkodni kényszerül a hónap elején esedékes uniós csúcs várható fejleményei miatt. Közben a párt egyik (másik) legokosabb embere, Kubatov Gábor tartott szemináriumot demokráciáról, igazságról, önkormányzatiságról, választásokról és mindenről, amit ő olyan remekül ért, mint senki más széles e hazában. Miután az EP-választásokban is kompetens a listák keresztanyja, szó esett az ő nagy cimborájáról, Deutsch Tamásról és arról, vajon édes kis Tamáskának van-e kedve még néhány évet távol tölteni a magyar rögvalóságtól, a munkától, realitásoktól, figyelő tekintetektől, és inkább élné az életét tovább Brüsszelben, hússzor annyi fizetésért, amennyit mondjuk egy pedagógus keres. És mily meglepő, Kubatov szerint:

Szerintem van, látom, hogy ő nagy izgalommal várja ezeket a feladatokat. Tamásnak szíve-lelke benne van, ami egy jó érzés, most már évtizedek óta politizál, és mégis ilyen vehemenciával tudja belevetni magát a munkába. Szerintem helye van a listán. Ott is nagyon sok javaslat van, és azért azt is tegyük hozzá, hogy akik Brüsszelben szolgáltak idáig, azok komoly politikai tudásra, komoly gyakorlati nyelvismeretre tettek szert, akiket majd akár a magyar politikában is, külpolitikában és még nagyon sok helyen lehet használni, mert könnyen megértik egymást egy európai közegben. Nagyon színes gondolkodás zajlik a Fideszen belül. Mindig nagyon inspiráló emberek kerültek ki a brüsszeli listán, és komoly emberek lettek a munkájuk elvégzésével, akiket később lehet itthon használni. (Infostart)

Esküszöm, szinte elhittem, hogy Deutsch Tamás lelkesen, hozzáértéssel és elszántan dolgozik! Aztán belegondoltam, mi szépre lehet majd őt itthon használni, amikor hazahozza azt a rengeteg értékes tudást, amit például Szájer József is megszerzett, aztán milyen nagyon jól jártunk azzal is! Momentán semmi olyan hasznos tevékenységet nem tudtam kipréselni az agyamból, melyben Deutsch Tamás – vagy bármelyik, szabadon választott párttársa, akik mindjárt a politikában kezdtek sürögni és forogni, életükben semmi, piacinak nevezhető munkát nem végeztek, viszont mára már kiöregedtek mindenből – végezhetne. Tartok tőle, hogy van jó pár olyan hatvanas fiatal demokrata Orbán udvarában, akik még közmunkára sem alkalmasak. Márpedig ameddig el nem érik a nyugdíjas kort, melózni kell. Nem most persze, mert jelenleg ez a lehetőség eszükbe sem jut, hanem majd akkor, amikor lezajlottak a vizsgálatok, az ebül szerzett vagyon visszakerült a közösbe, és valamiből kaját kellene venni, rezsit fizetni és hasonló dolgokat csinálni. Olyanokat, amilyeneket mindenki más csinál egész életében, de amiről azoknak, akik soha nem a saját teljesítményükből voltak kénytelenek élni, halvány fogalmuk sincs. Azt pedig nagyon remélem, hogy amikor ezek a jeles hölgyek és urak elérik a nyugdíjas kort – és az nem oly sokára lesz -, minimálbér után fogják kapni a járandóságukat. Ha fiatalon nem, ha megkésve is, de nem ártana, ha megtanulnák, milyen azoknak az élete, akik összedobták az adójukból a luxust. Sanszos, hogy ezt nem csak én gondolom így, éppen ezért kapaszkodnak húsz körömmel Orbánba és a hatalomba. Valahogy nem szeretnének belecsöppenni a valóságba. Megértem, de azért viszonylag kevés könnyet fogok elpotyogtatni, azt hiszem.

A Magyar Nemzeti Bank váratlant húzott, száguld a forint. Ezt nem én mondom, az Index lelkendezett tegnap délután. Jó, száguldjon. Majd meglátjuk, három nap múlva hol tartunk. A pedagógusok pedig folyamatosan látják, mennyire remekül jártak azzal, hogy hittek a kormánynak. Van, aki megkapta a 32 százalékos béremelést, de olyan is van, akinek 3 százalék jutott. Pedig Brüsszel küldte rá a pénzt, ugye, nertársak? Ha nem kapja meg mindenki az ígért mértékű emelést, az két dolgot jelenthet. Sokan 60 százalékkal magasabb bért kapnak (nem röhög!), vagy pedig a fiúk ebből is leszedték a sápot. Mert ami jár, az ugye jár. Az Origón Zelenszkíj már megint kirobbantotta a harmadik világháborút, de oda se neki, mert egy fizikus bebizonyította, hogy tényleg egy mátrixban élünk. Akkor meg mindegy, nem? Én mindenesetre rögvest elkezdtem erősen hinni abban, hogy gazdag vagyok, és egy langymeleg, homokos tengerparton szürcsölöm a koktélt, miközben a személyzet pálmalegyezőkkel hűsíti a bőrömet. Eddig mondjuk nem jött be a dolog, mert jelenleg is plédbe csavarodva ütöm a laptop billentyűit, de azért még nem adom fel, hátha a fizikusnak van igaza.

Mi is van még? Ja, igen! Budapestet gyakorlatilag csődbe vitte Karácsony Gergely, Soros György segített neki ebben, mindmeghalunk, ha nem Vitézyre vagy Győrfi Pálra szavaznak a főváros lakói az önkormányzati választásokon. Vitézyt még valamennyire érteni vélem, bár tartok tőle, hogy a főváros vezetése nem merül ki a közlekedés megszervezésével, de a főmentős vajon mit tudna hozzátenni a dologhoz? Nem állítom, hogy van főpolgármester-képzés az egyetemen, de legalább valamelyik részterületet nem ártana ismerni. Mármint ha a fővárost akarja vezetni az illető, mert ha csak a pártközpont utasításait fogja végrehajtani, akkor tökéletesen mindegy, ki az illető. Akkor nyugodtan megválaszthatják Kósát, Németh Szilárdot, de akár még Kubatovot is, nagyjából azonos szellemi színvonalon állnak. Sőt, akár cserélgetni is lehetne őket, senkinek nem tűnne fel. Hát így éldegélünk mi ebben az ellenségektől körülvett, elnyomott, megzsarolt kis országban. Csak tudnám, ha ennyire ócska, gyenge, tehetetlen a kormányunk, akkor mi a bánatért ragaszkodunk hozzá! Én mondjuk nem kimondottan ragaszkodom, örömmel lemondanék róluk Putyin, Erdogan vagy bárki javára, aki igényt tart rá.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással. Mert úgy szoktuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!