NEHAZUGGY

Valahol felsír egy jó közgazdász

Tamás Róbert | Január 22, Hétfő | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,566,300 forint, még hiányzik 433,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Nálunk hétvégére leállt az élet, de Amerikában Donald Trump senkitől sem zavartatva kampányol, és most sem felejtette el megemlíteni Orbán Viktort, akit szerinte azért nem szeretnek sokan, mert túl erős. Hosszasan töprengtem, vajon igaza lehet-e a reménybeli amerikai elnöknek – ha csak le nem csukják, mielőtt ismét elnök lehetne, már ha megválasztják a népek -, de nem tudtam rájönni, mire gondolhatott. Én erőt nem, csak erőlködést és erőszakosságot látok. És nem azért gondolom ezt, mert egy kis ország – amúgy Magyarország nem kicsi, hanem közepes – vezetője nem lehetne erős, mert lehetne. A kérdés persze az, mit értünk erő alatt. Én egy politikus esetében megbízhatóságot, az ország népe iránti feltétlen elkötelezettséget, az ország szövetségeseivel az együttműködésre való képességet, kompromisszumkészséget, a helyes döntés szüntelen keresését, mások véleményének a meghallgatását és hasonló dolgokat várok el. Mondanám az önzetlenséget is, de egyrészt túlságosan fellengzősen hangzik, másrészt nekem az az agyrágóbogaram, hogy önzetlenség nem létezik. Mármint szerintem az sem nevezhető önzetlenségnek, ha valaki adni szeret (és történetesen nem ökölvívó), nem kapni, mert amikor ad, az neki örömöt okoz, tehát megkapja a jussát. Ellenben önzés igenis van, és Orbán és cselédei vegytiszta önzésben lubickolnak, baromira nem érdekli őket senki és semmi, csak a saját érdekük. Hogy ez az érdek a hatalom, pénz, karrier vagy micsoda, az lényegtelen. Csak azt akartam mondani, a csúti pont annyira erős és jó politikus, mint Donald Trump, csak talán az országok közötti geopolitikai, erőbeli és egyéb különbségek miatt az egyikre kevesebben figyelnek, mint a másikra. Gondoljunk bele, milyen jó világ lenne itt, ha az emberek nem magukhoz hasonló hülyéket akarnának mindig hatalomba segíteni, hanem olyanokat, akik náluk különbek! Akkor senkinem nem kellene disznókörömből pálinkázni, sem bratyizni a röfikkel, mert nem ez lenne az elvárás. Hanem az, hogy az emberek élete, az ország élete jobb és jobb legyen.

De nem ez a cél, az eredmény is ennek megfelelő. Más oka nem lehet annak, hogy a várólisták – annak ellenére, hogy amikor Orbán Viktor lebirkózta, legyűrte, tatamira vitte a Covid-vírust arról szólt a kormányzati mese, hogy majd most ledolgozza az egészségügy a lemaradást -, de az még ebben a rendszerben is egészen csodálatra méltó, hogy van olyan kórház, ahol majdnem hét évet kell várni egy térdprotézis műtétre. Azzal a fájdalommal, amivel ezek a betegek élnek. És persze semmi garancia nincsen arra, hogy hét év múlva még lesz olyan állapotban a csont is, a beteg is, hogy lehetséges javítani az állapotán. Az pedig egészen döbbenetes, amit a szakértő mond:

Rékassy Balázs egészségügyi szakközgazdász az ok a szakemberhiány mellett az lehet, hogy az orvosok a magánegészségügy felé terelik a betegeket, az eladósodott kórházak vezetői sem motiváltak abban, hogy több műtétet végezzenek. Az állami egészségügyben nem az alapján kapják a fizetést az orvosok, hogy mennyit műtenek. (24.hu)

No, ez már komoly gond, és egyértelműen a kormány és az illetékes minisztérium hibája. Lassan eljutunk oda, hogy tényleg csak meghalni megyünk kórházba, és még azt is el fogjuk hinni, hogy ez nem az imént említettek, és persze az egészségügy, azon belül néhány lelkiismeretlen vezető és orvos hibája. Mert – ha én jól tudom – az orvos nem arra tesz esküt, hogy gyógyít, ha jól megfizetik. Ha rosszul tudom, én kérek elnézést.

Mit látok? Azt írja az újság, hogy Nagy Márton miniszter úr, aki ifjú titánból Orbán Viktor valamelyik balkezévé hízott viszonylag rövid idő alatt, hát hogy ő tévedett. És most mégsem vagyunk kint a szarból, mert még benne vagyunk, na de majd egyszercsak kilő a gazdaság, mint asztalon feledett négynapos langyos pezsgőből a dugó, és meg sem állunk a fejlődésben többé. Csak kellene valami apróság hozzá, mégpedig pénz. Lehetőleg ingyenpénz, mert ahogy én értem a cikkből, a hitelt is hitelből fizeti vissza a kormány. Az nincsen a cikkben, csak úgy magamtól gondolom, hogy a forint sincsen a legjobb formájában, és még akkor is ezt gondolnám, ha nem a 400 forinthoz közelítene az euro árfolyama. Időnként Matolcsy kitalál valamit, az Index megírja, hogy húha, de tényleg hogy kilőtt a nemzeti valuta, megrázta magát, száguld, hurrá! Ilyenkor általában néhány forintot erősödik pár napig – időnként pár óráig -, aztán megint visszaáll a pocsék árfolyam. Szóval ingyenpénz kellene, de az ugye csak honnan várható? Igen, pont onnan, ahonnan nem jön. Pedig a kormány tényleg a világon mindent megtesz azért, hogy meg tudjon állapodni az Európai Unióval. Visszaépítik a fékek és ellensúlyok rendszerét, átláthatóvá tették a közbeszerzéseket, visszaszorították a korrupciót – pontosan ezért nem szükséges csatlakozni az uniós ügyészséghez -, a jogállamiság virágzik, az összes uniós értéket a tenyerükön cipelik a döntéshozók, és mindenkinek a keze le lett vágva, aki lopott a közösből. Mindez pedig történik a konstruktív együttműködés és a kölcsönös tisztelet talaján állva. Négy lábbal. Valahol felsír egy – gazdasághoz valóban értő, jó – közgazdász. Persze nem a kormányban és nem a kormány körül, mert ott ilyen szemfényvesztésnek, mint a szakértelem nincsen helye. Majd Orbán Viktor, meg Matolcsy, Varga, Nagy Márton, depláne Pintér, Rogán, Szijjártó, Kósa, Semjén, Németh Szilárd és a többi zseni megoldja az összes gondunkat. Ameddig egy boldog, szép napon bele nem döglünk mindahányan. Ha így haladunk, erre már nem is kell olyan sokat várni.

Jó ébredezést, elviselhető hétfőt kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!