NEHAZUGGY

Pályatévesztett humoristák tömegei gondoskodnak a folyamatos szórakoztatásunkról

Emelkedett, könnyed jó reggelt, vidámságtól túlcsorduló, lehetőség szerint utálkozástól és parodisztikus sivalkodástól mentes vasárnapot kívánok mindenkinek! Sem a hagyományos farsangi fánk receptjéről, sem a politikusok öltözködési szokásairól nem lesz szó, pedig biztosan sokan kíváncsiak (nem hiszem), hogy mit gondolok Szentkirályi Kormányszóvivő Alexandra lehengerlő, fekete bőrruhás, lábvillantásra alkalmas szettjéről, amellyel a maga kategóriájában tarolt a Telex olvasói körében rendezett, 2023 legjobban öltözött magyar politikusait kereső szavazáson. Semmit nem gondolok róla.

Ellenben január 14-e van, történelmi kitekintésben fontos nap ez. Sok más, hasonlóan nagy horderejű esemény mellett 723 évvel ezelőtt, vagyis 1301-ben pontosan ezen a téli napon III. András halálával kihalt az Árpád-ház férfiága, amely a honfoglalás óta megszakítás nélkül uralkodott. Legalább ennyire jelentős esemény, hogy 78 évvel ezelőtt ezen a január közepi napon megszületett a Kossuth-díjas, méltán népszerű Nagy Ferenc énekes-színész-dalszövegíró, aki nem először adja elő mértékadó véleményét politikai kérdésekben. Aki a szomszédos országot lassan két éve megszállás alatt tartó, emberek millióit földönfutóvá tevő, százezrek halálát okozó háborús agresszor Vlagyimir Putyin „bátran felvállalja az orosz érdekeket, ráadásul jó fej, mert kiváló áron adja nekünk a gázt”. Ezzel szemben a két éve honvédő háborút folytató, Vlagyimir Putyin által megtámadott ország miniszterelnöke „egy bohóc”. Azanyámúristenit! És aki szerint a jelenleg uralkodó Orbán-ház feje (amely Orbán-ház férfiága még nem halt ki, viszont 2010 óta megszakítás nélkül uralkodik) a magyar történelem négy legnagyobb alakja közé tartozik, csak Szálasi, Horthy és Rákosi Szent István, Mátyás király és Széchenyi István mérhető hozzá/említhető vele egy lapon.

Namármost. Ebből is látszik, hogy ha történetesen jó passzban vagyunk – mert mondjuk kipihentük magunkat, mert nem vagyunk éhesek, mert olvastunk egy jó könyvet, mert láttunk egy csodálatos filmet, egy fantasztikus színházi előadást, esetleg mert lefutottuk a félmaratont és mert segítettünk valakin, aki nálunk sokkal nagyobb bajban van, vagy mert egyszerűen csak szeretünk, viszontszeretnek és kerek a világ -, akkor egy rakás olyan dolog van, amitől lehet, hogy egyébként üvöltve kellene a falba vernünk a fejünket, mégis viccesnek találjuk. Ahelyett, hogy a beszappanozott kötél után nyúlnánk, legalább kínunkban elvigyorodunk azon, hogy például ez a kommunistaellenes lázadóból a szélsőjobboldali orbáni teljhatalom oldalán lázadó félnótássá avanzsált celebritás miket hord össze egy-egy pártpropagandaorgánumnak nyilatkozva.

Hasonlóképpen gondoskodik a mondhatni rendszeres szórakoztatásunkról a másik, matyómintába csomagolt, üdvözült mélykeresztény popkulturális ikon, a házasságtörő a családszerető primadonna, Tóth Gabi. Aki iránt szintén nagy az érdeklődés a politika és a bulvár közös metszetű mocsarában, és mivel kérdezik, az állampárt aranytorkú csalogánya válaszol is boldogan a kedélyes alákérdezőknek. Mi pedig ahelyett, hogy felvágnánk az ereinket a tömény, önkritikátlan, extrovertált ostobaságtól, ami torát üli az elemi jóérzés felett, és ahelyett, hogy a szekunder szégyentől lemennénk hídba, röhögünk. Hogy megint megtudtunk valamit, amit el se tudtunk volna képzelni. Míg Nagy Ferenc a saját születésnapja alkalmából röhögteti magát és szórakoztatta az egyatábort, a megvilágosodott kereszténynemzeti nagyasszony-imitátor sok egyéb mellett arról panaszkodott a bulvárfertőben, hogy a róla szóló cikkek mennyire negatív irányba formálták a megítélését, hogy közutálat tárgya lett, és sokan egyenesen csodálkoznak, hogy még nem ölte meg magát azok után, amit a nyilvánosságtól kapták. Hibátlan, tökéletes, kék plakátra vele! Bevallom átérzem, amiről beszél: mivel sokszor nem kirobbanó jókedvemben találtak gyomorszájon az elmúlt években előadott sorozatos nyilvános ömlengései és áldozati magzatpózba rándult performanszai, néha én is elcsodálkozom azon, hogy nem öltem meg magam, csak ne lássam, ne halljam, ahogy szenved és magyarázza a bizonyítványát. Most viszont jó passzban vagyok, úgyhogy csak simán kiröhögöm. Sajnálni nem fogom, viszont bízom benne, hogy ha egy óvatlan pillanatban az egójáról lezuhan az IQ-jára, és újra megvilágosodik, akkor rájön arra, hogy itt nem ő az áldozat, hanem a gyűlöletre kondicionált ország, amelynek hülyítésében, az egyik felének a másik fele elleni uszításában ő is tevékenyen részt vett, és még mindig érzi magában az elhivatottságot, úgyhogy folytatja.

De tulajdonképpen bármerre nézünk, pályatévesztett humoristák tömegei gondoskodnak az egész napos szórakoztatásunkról. Rohadt sokba kerülnek, de legalább nem kevés kárt okoznak, jóval többet, mintha elmentek volna dolgozni. Itt van például a csepeli Terminátor, az állampárt csepeli szervezetét éppen csákánnyal és légkalapáccsal szétverő, egykori harcostársa, Borbély Lénárd polgármester ellen nyíltan háborúzó nehéz ember, a rezsicsökkentés, a birkózás és a gasztronómia koronázatlan királya, aki tegnap egész napos programot kínált a követői számára egy kocsmai disznóvágás formájában, amelynek fejleményeiről folyamatosan tájékoztatta a híveit. Nem mondom, hogy a bográcsban fakanállal kavargatott hagymás vér látványától összefutott a nyál a számban, de hát ahány ház, annyi baj legyen, az alábbi viszont határozottan vicces. Mielőtt nekiállt leöldökölni a disznót, Németh nertárs megosztotta a kormánya infláció letörésével büszkélkedő posztját. De milyen szöveggel? De milyennel? A szolgaság, az alászolgaság diadala!

Ezen is sírni kellene, ezzel szemben nem szégyellem bevallani, hogy én harsányan felröhögtem. Szilárd úr nem bonyolította túl: hiába károgtak a baloldaliak és a brüsszeliták, Orbán Viktor (egyes szám!!!) leszámolt a legnagyobb gazdasági ellenségünkkel, a jóisten áldja meg mind a két kezével, le lehet vágni a disznót, bazmeg, jön az aranyélet! A gazdája egyedül, a fél világ ellenszelében megcsinálta. Ja, hogy olyan jól megcsinálta, hogy éves szinten szinte 18 százalékos lett az áremelkedés? Hogy ezzel összejött az az európai szinten egyedülálló bravúr, hogy a 2023-as éves átlagos infláció magasabb volt, mint a 2022-es, ami szintén rohadt magas volt (14,5%)? Hogy az éves inflációs átlag 27 éve nem volt ilyen penetráns? Hogy a közel 18 százalékos általános inflációt úgy sikerült összehozni, hogy az élelmiszerek közel 26%-kal drágultak? Hogy az elcseszett rendszerváltás óta egyetlenegyszer, 1995-ben mértek ennél magasabbat? Hogy az élelmiszerek mellett majdnem minden más kategóriában is az 1990-es évek vége óta nem látott rekordokat állított fel a csepeli gasztroforradalmár gazdája? Hogy ezekre a minősíthetetlen adatokra nem magyarázat se a háború, se a brüsszeli szankciók, mert Magyarország kimaradt a háborúból, mert Orbán Viktor az összes brüsszeli szankciót megszavazta, és mert sehol máshol Európában senkinek nem sikerült ilyen rekordokat megdönteni, azzal Szilárd úr nem fárasztja a híveit. Igaza van, semmi közük ahhoz, hogy miért nem futja a széle a hosszát. Különben is jöhet a növekedés.

Semmi kétségem efelől, hiszen az állampárt minden tagja a legjobb tudása szerint mozdítja előre a haza ügyét. Például Sándorpalotáné is pótcselekszik rendületlenül. Amit megígért, azt megcsinálja: csúcstalálkozót rendez a világ tizenvalahány államfőjének (valamikor egyszer csak), hogy arról csacsogjanek, mit tehetnek ők a mielőbbi békéért. Hibátlan ez is, lássuk be. Tehát Sándorpalotáné kurva sok pénzből szervez egy találkozót, aminek az időpontja sem ismert, meg az sem, hogy pontosan kik vesznek részt rajta, de a lényeg, hogy ez azért kell, mert Sándorpalotáné meggyőződése szerint a női vezetőknek speciális szerepe lehet a konfliktusok feloldásában, a háborús helyzetek esetén a béke megteremtésében. És azért is, hogy a női vezetők megvitassák, mit tehetnek a világ konfliktusos régióiért, a mielőbbi békéért, és hogy felhívják a figyelmet, hogy milyen alacsony a női vezetők aránya a világban. Miután kiröhögtem magam, azt szeretném megjegyezni, hogy bármit hazudik is erről Novák és a főnöke, a világ elsöprő része nem háborúpárti, viszont ha Novák valóban komolyan gondolja, hogy legyen béke, akkor hívja meg erre a csúcsra például a moszkvai háborús bűnöst, és nőtársaival együtt győzze meg, hogy fejezze be az öldöklést.

Vagy lenne egy sokkal egyszerűbben kivitelezhető javaslatom: ilyen üres, teátrális, grandiózus kirakatakciók helyett csúcstalálkozzon inkább azokkal a diákokkal, tanárokkal, oktatási érdekképviseletekkel, akik tegnap a rendőrminisztériumnál tiltakoztak az ellen, hogy hülyének nézik őket. Ültesse oda az asztalához (felőlem lehet a sminkszobában is az az asztal) Pintért, Rétvárit, Maruzsát és a gazdáját is, és álljon ki az oktatás szereplői mellett. Követelje, hogy a kormány azonnal fejezze be a szórakozást a tanárok béremelése körül, és kötelezze el magát a modern, korszerű, a lexikális tudás helyett a gyakorlati, versenyképes tudásra épülő közoktatás mellett. Legyen oly bátor és kezdjen el az ország valódi problémáival foglalkozni. Talán még mindig nem késő. Azért, hogy Magyarország ne az érettségit abszolválni is képtelen, sötét, de annál önérzetesebb pojácák és celebek, hanem a kiművelt emberfők országa lehessen. Ha nem is holnapután, de majd egyszer. Ámen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább