NEHAZUGGY

Ennél már csak az a nagyobb baj, hogy nekünk meg itt kell élnünk

Swan Edgar | 2023. Október 17, Kedd | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 196,183 forint, még hiányzik 2,803,817 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Tegnap Nagy Márton, gazdaságfejlesztésért-, népámításért- és propagandáért felelős miniszter olyan csodálatos írást publikált a függetlennek látszani akaró, de pártlap-jellegét napról napra kevesebb sikerrel titkoló Indexen, hogy még két kávé elfogyasztása után sem tudtam teljes egészében feldolgozni a tartalmát. Szerintem a pasas Rogán-Habony babérjaira tör. Ebben az írásban minden benne van, csodásan ötvözi a kommunista és a náci propaganda hagyományait, a valósághajlítást olyan magas színvonalon űzi, hogy majdnem tiszteletet ébreszt az emberben ez a szakmai magasröpt.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) legfrissebb, őszi regionális előrejelzése szerint az egész közép-európai és balti régióban jövőre a magyar gazdaság növekedhet a leggyorsabban, becslésük szerint 2,8 százalékkal. Bár a magyar kormány várakozásai ennél is pozitívabbak, az mindenképp biztató, hogy már a külföldi elemzők is látják azt, amit mi: a szankciós válság és az EU látszatintézkedései miatt stagnáló Európában a magyar gazdaság a szükséges növekedésbarát intézkedéseknek köszönhetően újból a régió éllovasává válhat. Felmerül a kérdés: mi adja a magyar gazdaság erejét, mi biztosítja, hogy még egy ilyen, külső tényezők által okozott válsághelyzetben sem sérültek a gazdaságunk alapszövetei? (Index)

És ez még csak a bevezető! De már abból is megtudhatjuk, hogy a magyar gazdaság növekszik majd a legnagyobb ütemben. Az kimaradt innen, hogy azért lehetséges ez, mert mi vagyunk a legmélyebben, most meg pláne, egy év recesszióval. A nullához képest minden elmozdulás száguldásnak tűnik. Amúgy pedig soha a büdös életben nem voltunk a régió éllovasa, de az már szinte mindegy is. Mindig a legfejletlenebb gazdaság nő gyorsan, a fejlett már sokkal kisebb ütemben. Ezt még azok is pontosan tudják – vagy tudhatják -, akik nem számítottak soha olyan gazdasági csodagyereknek, mint Nagy Márton. Állítólag. Az pedig csak természetes, hogy nem a magyar kormány tehet a pocsék gazdasági teljesítményről – az építőipar megint zuhanásba váltott, az infláció az uniós átlag háromszorosa, az életszínvonal az uniós sereghajtók között, az egészségügy romokban, a kórházak adósságállománya 100 milliárd fölött, az oktatás padlón, nincs pénz semmire, a hiánycélt meg kellett emelni -, hanem az Európai Unió.

A legelső sikertényező a társadalmi és politikai stabilitásunk. Sajnálatos módon mostanában Afrikától Ázsiáig azzal szembesülhetünk, hogy az egyes kormányzatok, sőt egyes államok léte nem kőbe vésett. Ezért különösen felértékelődik, hogy az unióban egyedülálló módon, Magyarországon 14. éve töretlen a hazai kormányzó pártba vetett bizalom.

Hát hogy a bánatos francba ne! Amúgy ahol ennyire stabil a kormány, ott általában a diktatúra szokott az ok lenni. Demokráciákban nem leválthatatlan az ország vezetése, és nem is árt, ha nem érzi magát egyeduralkodónak a kormány, a politikusok sem hiszik, hogy ők örökre a helyükön maradnak, és senki nem számoltathatja el, senki nem vonhatja felelősségre őket. Jobb helyeken nem függ össze szorosan a kormány összetétele és a gazdaság működése. Sőt, nem egy demokráciáról tudunk, ahol akár kormány nélkül is remekül működik az ország. Ez csak ott nem megy, ahol egy darab Orbán Viktor tartja a markában az összes gyeplőt, szabja az irányt, hozza a döntéseket, hanem a minisztériumok és az állami szervek a törvények és szabályok adta keretek között maguktól is tudnak működni. Itt meg nem tudnak, és nem tegnap óta. Nekem a netadó-tüntetésen lett egyértelmű a dolog, amikor Orbán éppen valahol elérhetetlen helyen tenyészett, ezek meg semmit nem mertek lépni, ameddig el nem érték a gazdájukat. Aztán az is eléggé látványos volt, amikor Schmitt Pál, vagy Borkai megbukott, első körben mindkettő tagadott és elküldött mindenkit a picsába, majd a főnök utasítására meggondolták magukat, Palibá öblös hazudozás közepette lemondott, a társadalmi békére és az ország érdekére hivatkozva (gondolom ez volt a feltétele a holtig tartó luxusnak), Borkai szintén előadta a mártírt, aki a közjó érdekében távozik addig, ameddig vissza nem tud szivárogni megint.

A magyar politikai stabilitás titka, hogy nem kiváltságos üzleti lobbicsoportok vagy külföldi szervezetek, hanem mindvégig a magyar emberek nézeteit képviselve rendeztük be a társadalmi-gazdasági modellünket.

Az már biztos. Az Orbán-klán érdekei alapján működik az ország, ezt az a 1,5-2 millió magyar emberek támogatják, akiknek a foga több, mint az IQ-ja. Mondjuk aki egy olyan országban, ahol nem is titkoltan a korrupcióra épül minden, ahol egy korlátozott képességű gázszerelő milliárdos lehet néhány év leforgása alatt, és ez a néhány év egybeesik Orbán Viktor országlásával, ugyanakkor Orbán apja, lánya, veje, felesége, testvérei is milliárdosok lesznek, ott azért kell egyfajta arcbőr ahhoz, hogy a fenti kijelentés elhangozhasson.

A legelső tényező a demográfia. A kormány családpolitikájának köszönhetően több mint 150 ezerrel született több gyerek, 2010-hez viszonyítva a termékenységi ráta szisztematikus emelésében rekorderek vagyunk az unióban, a valódi fordulatot jelentő 2,1-es ráta eléréséért azonban még határozottan többet kell tenni.

Ezzel vitázni sem érdemes, elég a KSH vonatkozó adatsora.

Ha valaki megleli azt a 150 ezer többletszületést, feltétlenül szóljon! Én itt be is fejezem Nagy Márton idézgetését, aki rengeteg valósághajlítást szeretne politikai kampánycikk formájában olvasgatni, nyissa meg az eredeti cikket és hajrá! Régebben legalább Szaniszló és hasonló kaliberű okosok beszéltek ennyi kreténséget, ma meg már a gazdasági miniszter, vagy éppen az ő egykori főnöke, a jegybank elnöke vállalja, hogy hülyét csinál magából. A gond csak az, hogy hiába hordanak össze hetet-havat, attól még a helyzet tragikusan szar, és semennyi hazugságtól nem fog megjavulni, az biztos. Ennél már csak az a nagyobb baj, hogy nekünk meg itt kell élnünk, és aki szokta használni az agyát – mert például van neki -, az halmozottan szenved, hiszen érti, látja a valóságot. Remélem, a kínzásért plusz két évet kapnak ezek a gazemberek. Minimum.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!