NEHAZUGGY

Az ellenzéki politizálásnak pont ez lenne a lényege

Lázár Gergő | 2023. Október 4, Szerda | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,541,646 forint, még hiányzik 1,458,354 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ellenzéki publicisták örömködnek azon, hogy nem vagyunk eléggé keresztények vagy hogy fogynak a határon túli magyarok; hazai politikusok játsszák át az olimpiát Párizsnak, mert több közösséget éreznek a franciákkal, mint velünk. A kontinens szuperállamának megvalósításában elkötelezett DK-sok a megfoghatatlan – és egyébként teljesen félreértelmezett – „Európához” inkább tartoznak, mint Magyarországhoz.

A Montrealban született, de magyar szavazatokkal az EP-ben dekkoló képviselő kis videójában (a magyar nyelv hangsúlyozási szabályaira fittyet hányva) Brüsszelből üzeni haza, hogy ott mennyivel olcsóbb a vacsora. (Egyébként nem.)

Férfi és nő frigyéből születettek kardoskodnak eme felállás avíttsága mellett, amiképpen kihordott terhességből világra jöttek küzdenek az abortusz jogáért.

Kifacsarodott gondolkodásukra jellemző, hogy sokszor saját (biológiai vagy szellemi) létezésük alapjait is megtagadva válnak fura ideológiák szószólóivá. (Ungváry Zsolt, vasarnap.hu)

A Momentum egy ellenzéki párt, ami annyit jelent, hogy kritizálja a kormánypártok tevékenységét. Ezt nem túl bonyolult felfogni még a fideszeseknek sem, hiszen volt idő – na nem mostanság –, amikor még Orbán volt ellenzékben és ő volt az, aki pártjával együtt megpróbált fogást találni az akkori kormánypártokon. Kordont bontottak, tüntettek, beszólogattak, kivonulgattak, egyszóval ellenzékben politizáltak és megpróbálták elhitetni a magyarokkal, hogy minden, amit a kormánypárt tesz, az alapjaiban rossz az országnak, ezért a következő választáson tegyék le mellettük a voksukat. Az ellenzéki politizálás alapjai ennyire egyszerűek, de úgy tűnik, Ungváry Zsolt, kereszténydemokrata propagandista ezt nem képes megérteni, és felháborodik azon, hogy valaki egyet nem értve a kormánnyal, másféle véleményt fejt ki. Hallatlan, ugye?

Véleményem szerint annak senki sem örül, hogy a határon túli magyarok fogynak. Az „örömködés”, ha ezt egyáltalán lehet így nevezni, inkább abból fakad és annak szól, hogy Orbán elképesztő pénzeket osztogatott a határon túli magyaroknak, akiket sokszor sajnos kilóra megvett, sokan mégis úgy döntöttek, hogy inkább a romlott Nyugat felé veszik az irányt és elmennek Németországba, Ausztriába dolgozni. Ahol ugyan mocskos liberálisok élnek, ahol a melegeket sem verik össze az utcán, sőt, ahol még menekültekkel is lehet találkozni, cserébe legalább nem 400 eurót keresnek havonta, hanem akár annak háromszorosát, sokkal többszörösét. Ugyanis ezek a határon túli magyarok nem haltak ki, nem tűntek el örökre, hanem arról van szó, hogy hátrahagyták a sokszor sajnos élhetetlen hazájukat, és elindultak a lehetőségek irányába.

Az, hogy a kereszténység ma már kisebbségbe került, véleményem szerint nem tragédia, bár az is igaz, hogy én soha nem titkoltam a lesújtó véleményemet az egyházzal kapcsolatban. Soha nem voltam vallásos és vélhetően nem is lesznek, ennek ellenére a világon semmi bajom nincs azokkal, akiknek valamiféle magyarázatra van szükségük ahhoz, hogy boldogabban tudjanak élni. Váljék egészségükre a Biblia és úgy általában a vallás. De amikor a korrupt, hataloméhes, tolvaj egyházakról van szó, akkor sajnos nem tudom türtőztetni magam, hiszen nyíltan teszik mindezt, mégis az adófizetők pénzét élik föl. Örömködni talán nem ildomos azzal kapcsolatban, hogy egyre fogy a híveik száma, de én személyesen könnyeket biztosan nem fogok hullajtani a milliárdos vagyonokon ülő egyházakért és a veszteségeikért. Meggyőződésem szerint ha annyira fontos Isten üzenete és annyira fontosak az egyház tanításai, akkor az emberek mindenféle kérés és kényszer nélkül csatlakozni fognak hozzájuk. Ha viszont ennek az ellenkezője történik, akkor valami csak nem stimmel az egyházak háza táján, nem?

Az, amire Ungváry lényegében kérni szeretné az ellenzéket és az újságírókat, nem más, mint hogy csatlakozzanak ők is a propagandához, mint ahogy azt ő is megtette. Mert hát mennyivel egyszerűbb az élet, ha előre megrágott táplálékot kell fogyasztania az embernek. A propagandisták nem gondolkodnak, nem végeznek valódi munkát, hanem kiadott parancsokat követve Orbán hátsóját nyalják szép fényesre. Amit ez a drága, szent ember véghezvisz, az számukra mind tökéletes. Nem volt még olyan döntése Orbánnak, amellyel ne értettek volna egyet a pártolói, hiszen pont ezért a pártolói. Orbán győzött a Brüsszellel, Sorossal, az ellenzékkel, de a józan ésszel és a jóérzéssel szembeni harcban is, amire nagyon büszke lehet. A következő lépés az lesz, hogy majd szépen törvényt hoznak annak érdekében, hogy ne lehessen ellenzéki, de legalábbis ellentétes véleményeket megfogalmazni, hiszen hogyan lehetséges az, hogy valaki nincs oda és vissza attól, amit Orbán művel?

Aki Orbánnal szembe megy, az természetesen hazaáruló. Aki azért dolgozik, hogy ez az ország egy jobb, élhetőbb hely legyen – amihez hozzátartozik, hogy el kell takarítani Orbánt a hatalomból – az hazaáruló, Brüsszel-párti, mocskos libsi. Az ellenzék jobban tenné, ha teljes egészében megszűnne, hiszen akkor nem lenne senki sem, aki megkérdőjelezi, vagy megpróbálja felelősségre vonni a kormánypártot. Akkor köszöntene csak be az igazi demokrácia, ha az oroszok vagy a törökök mintájára itt is koholt vádakkal börtönbe lehetne küldeni ellenzéki politikusokat, vagy olyanokat, akik fel merik emelni a hangjukat az uralkodóval szemben. Idehaza egyelőre csak pár gyanús eset történt, azt pedig még nem merik meglépni, hogy mondjuk Hadházy Ákost vagy más prominens, a Fidesz által veszélyes elemnek ítélt ellenzéki politikusokat börtönbe zárjanak. Attól tarthatnak ugyanis, hogy annak talán még idehaza is következményei lennének, noha én ebben ma már egyáltalán nem vagyok biztos. Homonnay Gergely halálával kapcsolatban sem kérdezősködik ma már senki, pedig a körülmények több, mint gyanúsak voltak. Persze nem szeretnék ötleteket adni arra, hogy miként lehetne létrehozni a teljes diktatúrát Magyarországon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!