NEHAZUGGY

Nem Európa, hanem Magyarország

Tamás Róbert | 2023. Szeptember 19, Kedd | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,566,300 forint, még hiányzik 433,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Jelentem, megkezdődött szép országunk erkölcsi és szellemi felemelgetése! Vagy inkább szárnyalása, mert már eddig is magasan voltunk, vagy legalábbis a fideszesek ott voltak. Talán most próbálják meg felhúzni a maguk szintjére a nem-fideszeseket, a csökkenés negatív emelkedés, és a pozitív nulla analógiájára. Másra nem nagyon tudok gondolni a jelenlegi fejleményekből. A Publicus Intézet felmérést készített a Népszava megbízásából. Az eredmény egészen döbbenetes, ám jól rávilágít arra, hogy miért tart ott ez az ország, ahol. A kérdések a korrupcióhoz való viszonyulást tárják fel, most éppen főként leszűkítve a kérdéseket Mészáros Lőrinc becstelen működésére. A legjellemzőbb, egyben legijesztőbb eredménye a felmérésnek az, hogy bár a korrupciót, a lopást a legtöbb ember látja és felismeri, ám a válaszadók 41 százaléka szerint a választáson nem szempont ez, mert minden politikus korrupt. Tehát ez a világ rendje, ez rendben van, vele jár a politikával. Még csak megtippelni sem tudom, hogy ez a 41 százalék még a Kádár-érában szocializálódott és azért gondolja így, vagy éppen ellenkezőleg, ők már az Orbán-rezsim termékei. Ez azért fontos, mert ha az utóbbi, akkor az azt jelenti, hogy a számuk nem csökkenni, hanem nőni fog az idő múlásával.

A másik gyanús jele az emelési törekvéseknek, hogy a független sajtó kissé sokat foglalkozik Borkai Zsolt feleségének lelki gyötrelmeivel. Akár akarjuk, akár nem, megtudhattuk már eddig is, hogy Borkainét nem az ura küldte az ATV stúdiójába Kanosszát járni a férje helyett, hogy javítsa a választási esélyeit, a kedves hölgy magától jutott arra az elképzelésre, hogy a magánügyeiket a nyilvánosság előtt kell kiteregetnie, mert az majd segíteni fog. Borkainé megalázva érzi magát – ha jól értem, akkor leginkább azért -, mert kiderült és nyilvánosságra került a cáfolhatatlan bizonyíték az ő házastársának a jobboldali-konzervatív-keresztény értékrendjéről. A jelek szerint nem az a megalázó az egészben, hogy a szerető férj és családapa félig öntudatlanul kurvázott, hanem az, hogy ez videóra került, és közkincs lett belőle. Tehát hogy más is látta, még ha nem is lett volna rá kíváncsi. Az országban az egyetlen éppen Borkainé volt, aki nem látta a felvételt, de attól még tudja ő, hogy milyen ing volt a férjén a hajókázás során, és ő azt az inget széjjel is tépte jogos dühében. Továbbá kapott ajiba, engesztelésként egy kiskutyát, a válás pedig eszébe sem jutott. Ez nagyszerű, csak azt nem értem, mi közünk van ehhez nekünk? Értem én, hogy egy jó feleség segíti a zurát a karrierje építgetésében, a politikában – pláne, ha fideszes az ember – rengeteg pénz van, de arra mi a garancia, hogy akkor is megéri anyagilag, ha nincs ott az ember mögött a NER? Szerintem a Párt által nem támogatott volt elvtársak egyáltalán nem lophatnak annyit, amennyi a luxushoz szükséges. Lehet ám, hogy a volt olimpikon már egyáltalán nem olyan jó befektetés, mint amilyen a lebukás előtt volt, és ezen még egy kiskutya sem tud segíteni.

Érdekes jelenség, amikor ugyanazokat a mondatokat hallva, olvasva teljesen ellentétes következtetésre jutnak a hallgatók, olvasók. Így jártam én is az Index cikkével, melynek címe: Kiszivárgott egy brüsszeli dokumentum: nagy bajban Európa. Miután én is itt élek, nyilván érdekelt, mi van már megint. Nem elég nekünk az a baj, ami már most is van? Aztán jól meglepődtem, mert mindjárt azzal kezdődik a cikk, hogy egy picit módosítottak a Reuters szövegén. Igaz, csak egy fél mondat maradt le, de az nagyon fontos fél mondat:

„Az unió 2030-ra ugyanolyan függővé válhat Kínától az akkumulátorok és üzemanyagcellák tekintetében, mint amilyen függőségben volt Oroszországtól a háború előtt” – derült ki egy, az uniós vezetők számára készített dokumentumból.

A Reuters által megszellőztetett összefoglaló az egyik alapja lesz az európai gazdaságról szóló megbeszéléseknek a döntéshozók október 5-i találkozóján. Az európai vezetők Kína növekvő globális szerepvállalása és gazdasági súlya miatt aggódva tárgyalhatják az Európai Bizottság javaslatait arról, hogy a kontinens ne függjön túlságosan Kínától.

Az eredeti szövegben – az első sor idézőjelben – így zárul a mondat: ha nem tesz határozott intézkedéseket. Márpedig ez a fél mondat megváltoztatja a mondandót is. Nem az van, hogy nagy bajban van Európa, hanem a jövőben lehet nagy bajban akkor, ha nem tesz ellene. A dokumentum lényege pedig pontosan az, hogy tenni kíván ellene. Ez azonban nagyon rossz hír a magyar kormánynak is, az ide telepített akkumulátorgyáraknak is. Az természetes, hogy minden ország és minden közösség védi a saját piacait, hiszen az a függetlenség egyik biztosítéka. Európának egyáltalán nem az az érdeke, hogy Kína ide költözzön, hanem az, hogy maga állítson elő mindent, amit csak lehet. Ezzel nem csak a függőséget lehet kiküszöbölni, de munkahelyeket lehet teremteni Európán belül, európai polgároknak. Lehetőleg uniós polgároknak. Ezt az Orbán-kormánynak harsányan ünnepelnie kellene, de ahogy Szijjártó Péter torokköszörülését hallgatom, mintha nem az örömkönnyekre gyúrna. A szabadságharcos kormánynak pont megfelel, ha jönnek a kínai gyárak kínai munkásokkal, hiszen valahonnan kell pénzt szerezni a NER működéséhez. Ez logikátlannak tűnik, hiszen éppen a kormány adja a milliárdos állami támogatásokat ezeknek a multiknak, de a rossz májam azt suttogja, hogy van ott azért némi visszaszolgáltatási és viszontszolgáltatási alku a háttérben. Ha tévednék, majd bocsánatot kérek. Szóval most az van, hogy az Európai Unió felismerte a veszélyt, és szándékában áll tenni ellene. Gyanítom, hogy az egyetlen járható út az, ha annyira megdrágítják a kínai akkumulátorgyárak működését, nehezítik a piacrajutást, hogy egyszerűen nem fogja megérni itt gyártani és forgalmazni az akkumulátorokat. Közben persze Európának be kell szállnia a versenybe, és helyben kell előállítani ezeket az alkatrészeket. Nem hinném, hogy ez megoldhatatlan feladat lesz, ám azt sem hiszem, hogy Magyarország van annyira fejlett, hogy képes önálló gyártásba kezdeni. Miután azonban már jó ideje azon dolgozik a kormány, hogy a németeket kiüldözze az országból, a külkapcsolataink amúgy is tragikusak, szóval nem nagyon látom, hogy melyik tagállam akarja majd nálunk berendezni az akkugyártást. Mégpedig nyilván nagyon komoly szabályozással, hiszen ennek hiányában a környezetre is, az élővilágra is komoly veszélyt jelenthet ez az iparág. A cikk címe ezért szerintem helyesen így szólna: Kiszivárgott egy brüsszeli dokumentum: nagy bajban az Orbán-kormány.

Jó, persze mi is eléggé nagy bajban vagyunk, de ennek oka speciel épp a saját kormányunk. Úgyhogy ezennel jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. És kitartást, mert egyszer minden véget ér. Még a rossz dolgok is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!