NEHAZUGGY

Hívjátok vissza a piócás embert!

Alufóliasisakot és kereszthuzatot nem igénylő szebb napokat kívánok mindenkinek! A Kiss-Rigó László-féle bizniszegyházi főképviselőknek is, akik talán még a bizniszpolitikusoknál is undorítóbbak. Drága úri véreim, nem hiszem, hogy veretes újdonságot állítok azzal, hogy nekünk nagyjából harangoztak. Hiába is mondanám, hogy nem így van, ha közben evidens, hogy de, én pedig úgy döntöttem, hogy se éhbérért, se ingyen, se az örök hatalomért cserébe nem teszem magamévá ezt az alávaló szokást. Amitől persze lelkileg egészséges ember élete lehet, hogy kevésbé tűnik egy madárcsicsergős, verőfényes majálisnak, de legalább tiszta lelkiismerettel hajthatja álomra a fejét. Az meg szerintem mindennél többet ér.

Mindazonáltal harangoztak nekünk. Mármint nem mostanában harangoztak, most csak egy aprónak tűnő, de annál súlyosabb megerősítést kaptunk arra nézvést, hogy bizony tragikus következményekkel jár az, ha egy társadalom a lábával szavaz (jelentős részben egyáltalán nem szavaz), és a 21. századi Európában egészséges dolognak tartja teljhatalmú fejedelmeket évtizedeken átívelően engedni, hogy belegárgyuljanak a hatalmukba. Erkölcsileg ép embereknek se feltétlenül érdemes az abszolút teljhatalmat a kezükbe adni, de saját bevallásuk szerint skizofrén hajlammal megvert alakoknak meg végképp hatalmas tévedés. Mert abból az lesz, amit tegnap láthattunk, ha volt hozzá gyomrunk, ama szerda hajnalban megjelent, Tucker Carlson által a fideszesek miniszterelnökével készített letaglózó interjú formájában, amit múlt héten rögzítettek a Karmelitában. Az erkélyen konkrétan. Dicséretesnek találom a helyszínválasztást, mert így legalább kurvaélet, hogy nem állt fenn a lehetősége annak, hogy az alávalóságban, a valóság meghajlításában vagy teljes figyelmen kívül hagyásában két feketeövvel rendelkező interjúalany és az őt kérdező hasonszőrű riporter nyakába hulljon a mennyezet.

Először is. Szerintem egészséges magyar ember számára – úgy vélem, még mindig lakják ilyenek Mária országát szép számban -, aki ráadásul nem gondolja, hogy csak azért, mert magyarnak született, ő különlegesebb, mint mások, ő magasztosabb, nemesebb dolgokra hivatott, mint bármely embertársa a Földön, aki történetesen más nemzetiségűnek született, eleve nem lehet a kitörő büszkeség forrása, hogy az országát és a lelkét tizenhárom évvel ezelőtt foglyul ejtő ember még fizet is (hát honnan máshonnan, mint az adófizetők pénzéből) a nemzetközi hírverésért egy összeesküvés-elméletek terjesztéséről, rasszista megnyilvánulásokról, nettó putyini propaganda terjesztéséről híresen hírhedt, csúnyán megbukott amerikai tévésnek azért, hogy alákérdezzen. Egy olyan csávónak, aki egyébként az interjúalanyait a kád szélét megszégyenítő keménységű hímsovinisztákat az oltásellenes, alufóliasisakos konteókirályokkal összekötő tengelyről válogatja össze. Szerintem egy ilyen klubba kerülni, épeszű ember szerint nem lehet dicsőség.

Másodszor. Az külön fura, hogy miután egy pénzért megrendelt nagyon is szükséges szereplési lehetőségről van szó, vagyis a magára bátor utcai harcosok és forradalmárok szerelemgyerekeként hivatkozó ember – aki nem mellesleg életvitelszerűen menekül az őt ingyen és bérmentve kérdező MAGYAR független sajtó riporterei elől -, aki mindenféle kínzó keresztkérdések kockázata nélkül csacsoghatott a kérdezővel (azzal a kérdezővel, akit a pénzen kívül más aligha érdekelt ebből az egészből), a totális szétesés jeleit mutatta. Eddig legalább a sajátjai között oldott volt és fesztelen, most viszont ordított a fejéről, hogy szét van csúszva, akármennyire is igyekezett a látványt kompenzálni a magabiztosságot sugalló szürreáliákkal.

Harmadszor. Annyira azért mégsem fura, hogy szét van esve őfényessége, bár ennek aligha az az oka, hogy csak nemrég tudott elvonulni szabadságra, sokkal inkább abban, amiért egyáltalán ez az interjú is létrejött: az ország határain belül, nagyon nagy mértékben a saját elcseszett kormányzása miatt plafonig érő problémákra nincsenek válaszai, megoldásai, ezért azokkal nem foglalkozik, hanem egy notórius amerikai szélhámossal ácsoltat magának színpadot, hogy róla beszéljenek és bizonyítsa a híveinek, hogy Európa 9-10 milliós, jelentéktelen szegényháza nagyobb a valódi súlyánál, neki pedig küldetése van – mint nem mellesleg minden rajongójának, akinek az az élete csúcsa, hogy magyarnak született -, egyenesen kötelessége irányt mutatni az eltévelyedett világnak.

Negyedszer anélkül, hogy mondatonként megmérnénk, hogy hány milligramm valóság szűrődött a mondanivalójába, hogy hány igazságfoszlányra hány kínos logikai ellentmondás, tételesen cáfolható valótlanság vagy ordenáré csúsztatás jutott, a tegnap felvetett kérdéseimhez kapcsolódva hangsúlyoznám: nekünk harangoztak. Ha Európa legszuverénebb kormányának első embere (amely kormány soha nem avatkozik bele más országok belügyeibe!), azaz Magyarország tulajdonosa szerint az alkotmányellenes bűncselekményeket elkövető Donald Trump az emberiség megmentője, akkor van miért kétségbe esni. Ha Magyarország korrupt oligarcha-miniszterelnöke szerint a hivatalban lévő amerikai kormányt ívesen leszarva, a Biden-adminisztráció feje fölött átkiabálva az az egyik legfontosabb üzenetünk, nekem, mimagyarokorbánviktornak, amit érdemes egyértelművé tenni, hogy amit a Biden-kormány mond, az nem minden amerikai egybehangzó véleménye, akkor lehetne egy olyan kérésem, hogy ha lejár a marhára megérdemelt szabadsága, rendelje már be Szijjártót, kapaszkodjanak össze, köpjenek fel egy egészségeset és álljanak alá?

„Hívjátok vissza Trumpot!”

„Trump mentheti meg a nyugati világot és talán az emberiséget is. Ha ő lett volna az elnök abban a pillanatban, az oroszok nem támadták volna meg Ukrajnát”.

Attól eltekintve, hogy a visszahívás szó jelentése alapvetően valamely pozíciótól való megfosztással egyenértékű. De ezt így hogy? Az Európai Unió egyik legcsóróbb, ámde a világnak közpénzből Forbes-listás milliárdost adó országának a szuverenitására oly büszke miniszterelnöke a saját szájával avatkozik bele az Egyesült Államok belügyeibe, utasításba adja, hogy kit kéne visszahívni, miközben ő maga azzal maszatolja tizennegyedik éve a korruptságát érintő bírálatokat, hogy neki ne mondják meg, tartsák tiszteletben a magyar emberek véleményét, és ne avatkozzanak be az ügyleteibe? Ezt a két dolgot ugyanazzal a szájával mondja?

Tehát hogy amikor Orbán Viktor pofázik, lop, csal, hazudik és szólnak neki, hogy látunk ám, koma, akkor az minden magyar sara. Amikor Brüsszel bántja őfelségét, akkor több tiszteletet követel a magyaroknak. Amikor Erdogan füttyentésére nem hajlandó a NATO-bővítésre igent mondani, akkor az azért van, mert megsértették a magyarokat, és nem tartják tiszteletben a döntésüket, hogy egy patrióta kormánynak szavaztak bizalmat, amelyik – a sors csúnya fintora, röhögni se lehet rajta – közben Moszkva irányába összeszorított ánuszrózsával sunnyogja el, hogy a háborús bűnösök beletörlik a lábukat az 1956-os forradalomba. Amikor Felcsút kinyilatkoztat, az minden magyar, a nemzet véleménye és akarata, amikor a Biden-kormány mond valamit, az nem minden amerikai egybehangzó véleménye. Akkor melyik legyen? Merthogy ez nem egy egyirányú (zsák)utca, mint a orbáni illiberalizmus, ez két irányba működik, nem? De.

Bár nehéz visszafogni magam, de inkább kommentálnám, hiszen tulajdonképpen önmagukat kommentálják az olyan állításai, mint

• ha Magyarországon bárkit megállítanának az utcán, és megkérdeznék, hogy lehetséges-e, hogy a magyar miniszterelnök Putyin bábja, úgy válaszolna: ez egy vicc,

• hogy az igazságszolgáltatást használjuk politikai ellenfelekkel szemben, ahogy az ma az ön országában történik, Magyarországon elképzelhetetlen,

• bár NATO-tagok és szövetségesek vagyunk, mégis rosszabbul bánnak velünk (az amerikaiak – szerk.), mint az oroszokkal,

• a verseny (mármint a kommunista politikai ellenségeivel – szerk.) rendben van, de tisztességesnek kell lennie, jogilag megkérdőjelezhetetlennek, ellenkező esetben az ember feláldozza a hazáját a személyes jövője érdekében, ami nem elfogadható, legalábbis Magyarországon nem.

Az egy dolog, hogy a szemünk előtt ürítette, fosztotta ki a közös kasszát, miközben állandóan azt sutyorogta a füledbe, alattvaló, amit hallani akartál, minden álságos kijelentésével a saját felelősséged alól mentesített, hogy jól érezd magad, és nyeld rágatlanul a moslékot, amit odalökött neked, minden rezdülésével azon van most is, hogy elhitesse veled, amit ő akar, ami neki jó, ami az ő érdekét szolgálja, azt igazából te akarod, érted csinálja. Nincs válasza arra, hogy egy évtizednyi állítólagos aranykor után miért csúszunk lefele a lejtőn, miért annyi az infláció, amennyi, és hogyan aránylik az éhbéredhez, mimagyar. Ha az emberhez méltó béredről és életedről van szó, nem vagy hivatkozási alap. Nincs épeszű, egészséges magyarázata arra, hogy neked, aki nem Orbán Viktor vagy, miért lesz jó az, hogy a nyugati szövetségi rendszerrel szemben Moszkva, Peking és Ankara gyarmata lesz az ország. Jó, tegyük fel, hogy ez mind nem téma, mert ha Gyurcsány lenne, rosszabb lenne. De képzeljük már el egy pillanatra, hogy Joe Biden – aki legalább 8 millió szavazattal legyőzte Donald Trumpot egy demokratikus választáson, amit a Capitolium elleni trumpista puccs sem tudott megsemmisíteni – a Telexnek vagy a hvg.hu-nak vagy bármelyik magyar sajtóorgánumnak adott interjújában arra szólítja fel a magyarokat, hogy hívják vissza Bajnait, Gyurcsányt, valakit, bárkit, aki nem fideszes. Képzeljük el egy pillanatra. És képzeljük mellé, hogy hány decibelen ordítana magából kikelve Bohár Dánieltől Szijjártó Péterig az állampárt, hogy nemzetközi, liberális, globalista nyomásgyakorlás, kettős mérce, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő beavatkozás a belügyeinkbe, birodalmi leckéztetés, guruló dollárok, miegymás.

Szerintem ennél nincs lejjebb, és nemcsak azért, mert Trump egy komoly bűncselekményekkel megalapozottan megvádolt erkölcsi hulla. Hanem azért, mert egy ilyen be- és kiszámíthatatlan, alufóliasisakos, hazug, hőzöngő nyomorult választási győzelmére feltenni mindent és kvázi hadat üzenni a regnáló amerikai adminisztrációnak, még ettől a gátlástalan hatalomtechnikustól is durva. Nem egyszerűen szégyenletes minden szava, de rántja magával az országot az amúgy is önsorsrontó nyugati elszigetelődés mély mocsarába. Az USA minden nyomorával, nyilvánvaló eltévelyedésével, sok esetben nagyhatalmakra jellemző arroganciájával még mindig egy demokratikus állam, ahol nem visszahívás van, hanem választások, és ahol a bűnözők nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe, mint hogy a törvényeket úgy írják át, hogy a bűnöket legálisan el lehessen követni.

Szerintem ezt a tömény szégyent, ennek az alternatív valósága által naponta életre hívott gusztustalan hazugságaiba kapaszkodó embert elnézve, akinek az ilyetén vergődései a valóságos világban nagyon is súlyos, az életünket megkeserítő következményekkel járnak, szerintem leginkább a piócás embert kéne visszahívni. Különben nem látom, hogy ki fogja megállítani ezt az őrjöngő szélhámost, akinek semmi más nem számít, csak a saját hatalma. Aki egy nemzetközi szerződéseket megszegő területszerző háborús kretén elé dobta Magyarországot, és ahhoz is gyáva, hogy számonkérje rajta 1956 megbecstelenítését. És aki azt állítja, hogy egy erkölcstelen, néphergelő, szexista, rasszista bűnözőnek kinéző bűnözőt kell visszahívni a legmagasabb világi hely legfontosabb tisztségébe, mert csak ő mentheti meg a világot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább