NEHAZUGGY

Ezzel a kormánnyal képtelenség kulturáltan tárgyalni, csak az erőből értenek

Tamás Róbert | 2023. Augusztus 28, Hétfő | 8:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Úgy tűnik, sok baromság szorult még bele a munka hiányában erősen unatkozó fideszes krémbe, tejszínhabba és a mindezek tetején trónoló koktélcseresznyébe, mert csak úgy ontják magukból a szélsőjobbos házifesztiváljukon a baromságokat, rémképeket, hagymázas álmokat. Ezekről esett már szó bőségesen, hiszen fontos értenünk, hogy mi történik és fontos más szemszögből is értelmezni a dolgokat. Így talán nem érdemes elmenni szó nélkül Varga Mihály performansza mellett, mert igazán szórakoztató műsorszámot adott ő elő. Pedig többnyire szeret eltűnni, ha megszólal, az is sótlan, szellemtelen megnyilatkozás. Mostanában úgy tűnik, mindenkinek bele kell állni a legharsányabb propagandába, hogy a támogatottság csökkenését valahogy sikerüljön megállítani.

Varga Mihálynak az lehetett a dolga, hogy az euro bevezetését (pontosabban be nem vezetését, mert az ehhez szükséges feltételek közül talán egyet sem sikerülne teljesíteni vagy ha néhányat mégis, az kevés lenne a csatlakozáshoz) a nemzeti érzület felkorbácsolására használja. Ez már a címből is meglehetősen világosan látszik, hiszen ha az euró bevezetését úgy fogalmazzuk meg, hogy az a nemzeti valuta feladása, mindjárt más íze van a lószarnak. Egyébiránt és Varga szerint az van, hogy bár jó lenne a forint helyett az euro, de azért annyira mégsem lenne jó, mert akkor nem Matolcsy (és Orbán) döntene – és persze gyűjtögetne némi pénzmagot a forintromlás és a magyar emberek nagyobb örömére -, hanem az Európai Központi Bank döntene és nem mimagyarok érdekében, hanem a nagy és erős magországok érdekében. Hát franc tudja mennyire jó az nekünk, hogy nemzeti büszkeségeink, uraink és parancsolóink döntögetnek jelenleg a saját érdekükben, a mi érdekeink ellenében. Én biztosan nem élvezem. Azt elkotyogta Varga Mihály, hogy felmérések szerint a magyarok 72 százaléka támogatná az euro bevezetését, ezt gondolom nem veheti félvállról a kormány(fő), ami távolról sem azt jelenti, hogy akkor elkezdenék előkészíteni a terepet a csatlakozáshoz, csupán azt, hogy a propaganda segítségével elkezdik átprogramozni mimagyarok agyát, hogy ne akarják annyira azt a bevezetést, mert az rossz dolog, idegen érdekeket szolgál és csökkenti a hagyományosan nagyon virágzó szabadságát az országlakóknak. Meg hát lássuk be, még ha akarná sem tudná bevezetni jó kormányunk az eurót, ahhoz előbb teljesíteni kellene pár feltételt, de hát ugye a háború és a szankciós infláció most ennek ellene hat, de majd 7-10 év múlva, na, akkor nagyon be lehet vezetni. Szerintem az annyira nem fontos, hogy euró vagy forint van, az számít, hogy a gazdaság erős lábakon álljon, a bérek megfelelőek legyenek, a gazdasági környezet kedvezzen a vállalkozásoknak, vállalkozóknak, hazai és nemzetközi szereplőknek egyaránt, az oktatás tartsa a lépést a század kihívásaival, az ország fejlődése és a változó környezethez való alkalmazkodása megfelelő legyen. És persze a nemzeti valuta erős legyen, ami azért jelenleg nem pontosan így van. Na, ezekből semmi nincs meg, úgyhogy mindegy, hogy forintban vagy euróban mérve vagyunk szarban.

Mármint ha szarban levésnek minősíthető az, hogy igazából a luxusjachtokon, medencéken és különgépeken kívül semmi nem működik ebben az országban. Például lift sem az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben, mármint a három liftből egy sem működik. A sokemeletes épületbe zömében nem olimpikonok és hegymászók járnak, hanem – ámuljunk együtt! – jellemzően mozgásszervi problémákkal küzdő, nem ritkán idős emberek. Akár bottal, kerekesszékkel, járókerettel is. Nekik kellene valahogy feljutniuk az emeletekre, de ezt a váratlan kihívást Európa legfaszányosabb országában, a világszínvonalú egészségügy nagyobb örömére nem sikerül hetek óta megoldani. Ilyenkor szokott az lenni, hogy jól megsértődik valaki és ki-, valamint bejelenti, hogy már megint a rossz hírét kelti az egészségügynek az álnok libsi sajtó, és támadják az önfeláldozó egészségügyi dolgozókat, rontják az intézmény hitelét. Pedig nem. Azt nem tudom, most például a Kékgolyóként ismert Onkológiai Intézetben mi a helyzet, de egy évvel ezelőtt még az volt, hogy mindenféle stádiumban lévő rákbetegek szédelegtek az elég nagy kiterjedésű területen, falfehér, csontsovány emberek próbálták felküzdeni magukat az emelkedőkön, hogy eljussanak a vérvételre, kezelésekre, vizsgálatokra. Éppen akkor szüntették meg azt a fullextrás szolgáltatást, hogy lehetett kérni egy beteghordót, aki kerekesszékkel eltolta az embert oda, ahová gyalog órákig tartott volna elvánszorognia. De hát kevés a munkaerő, úgyhogy ezt letiltották. Hogy azóta kitaláltak-e valamit helyette, azt nem tudom.

Ha már a világszínvonalú magyar egészségügyről van szó:

Ez már több, mint jelzés értékű, úgy gondolom, ezzel már el lehet érni valamit. Talán a tömeges felmondás lehetősége meg tudja győzni a kórház vezetését, hogy sem fenyegetéssel, sem sértődéssel, sem hazudozással nem tudják pótolni a kórházban dolgozó szakemberek munkáját, lehetséges, hogy nem velük kellene trükközni és az ő bérükön spórolni. Pláne nem úgy, hogy nem csupán nem keresnek többet a harsányan kihirdetett béremelés ellenére, hanem még kevesebbet is kapnak, mint amennyi járna nekik. Ha a bércsökkenéshez – ami totál mindegy, hogy milyen néven fut, melyik részéből csípnek le, mert igazából az számít, hogy mennyit kapnak kézhez az emberek – még hozzáadjuk a meglehetősen brutális inflációt, amit szakemberek éves szinten 17 százalék fölé tesznek, akkor a helyzet nagyon messze van attól, amit viccesnek vagy legalább elviselhetőnek lehet titulálni. Remélem, ha ez az akció sikeres lesz, észbe kapnak azok is, akik képtelenek összefogni. Legyenek azok az egészségügyben vagy az oktatásban dolgozók. Ezzel a kormánnyal képtelenség kulturáltan tárgyalni, csak az erőből értenek. És erő az összefogásban van, nem a vég nélküli lamentálásban.

Jó ébredezést, szép napot és nyugis hetet kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!