NEHAZUGGY

Nyugi, irigy proletárok, jóemberkedő, moralizáló, dollárbaloldali demagóg ballibsik!

Rendkívüli reggelt kívánok, torkos csütörtököt, vagy milyen nap van ma! Legalábbis mindenkinek, akinek van étvágya ebben a pusztító melegben. Bár az is igaz, hogy pusztító kánikula sem kell, bőven elég ezt a magyar közéletnek csúfolt, kavargó mocsaras, iszapos, büdös képződményt figyelemmel kísérni, és az embernek nemhogy az evéstől, de az egész élettől elmegy a kedve. Kivéve amikor a tanult, bölcs kolléga által tegnap reggel felvázolt eset forog fenn, vagyis amikor mezei halandó már csak röhögni tud. Ha másért nem, kínjában. És mert amúgy is kifizette a jegyet. Igazán örülök annak, hogy a pedofíliát élő adásban mentegető Pálffy nertárs-propagandista azonnali hatályú elbocsátása ellenére jól van, gyalázatos, csúfos bukása azonban majd akkor lesz teljeskörű, ha a pártkanális ugyanezzel a szigorral csap le az ott hosszú évek óta hetente uszító, hergelő, véresszájú haverjaira, illetve amikor azonnali hatályú következménye lesz annak, hogy egy miniszterelnök összemossa a pedofil bűnözőket tisztességes meleg emberekkel. Na majd akkor kibontok egy üveg pezsgőt, akármennyire is utálom. Legfeljebb nem iszom belőle.

Aktuálisan nem vagyok annyira kirobbanóan mókás kedvemben, hogy akárcsak el tudnék mosolyodni azon, hogy a magyar társadalom jelenlegi szellemi-lelki-erkölcsi-materiális rothadásában soha el nem évülő bűnös szerepet játszó Rogán Tolsztoj Bűnöző Antal a független sajtó kizárása mellett zajló, ma kezdődő Tranzit Fesztivál nevű, szigorúan zárt körű állampárti dzsemborin Háború és béke címmel tart előadást az ország gazdasági helyzetéről. Az ember, aki belvárosi ingatlanok, letelepedési kötvények, nem utolsó sorban okádék propaganda kampányok formájában szívja időtlen idők óta az adót fizető polgárok vérét, és ortodox megközelítésben árulja a hazát, miközben egy hatalmas társadalmi kísérlet keretében hatalmas sikerrel módosította a magyar társadalom tudatát, programozta át az agyát, akit hosszú évek óta bújtatnak, aki hosszú évek óta, a főnökét is megszégyenítve bujkál a nyilvánosság elől, akit a fideszesek is legalább annyira utálnak, mint amennyire megéri nekik Gyurcsányt utálni. Ez a főnöke által Lovasberényig meghosszabbított két lábon járó romlottság és korrupció a gondosan megválogatott szűk körnek is csak úgy mer pofázni, hogy a fellépését még a rendezvény Facebook-oldalán sem közvetítik. Szemben például a főnöke vagy Szijjártó monológjával. Ide is el kellett jutni, mondhatni így is lehet élni, de egészséges ember ezt az életet nemhogy magának, de az ellenségének se kívánja.

Bár ebben a pillanatképben is szinte minden benne van, ami plasztikusan leírja az ország élén álló, egy bűnszervezet benyomását keltő, sunyi, gyáva politikai konstrukció működését (azért azt is megnézném, amint , ugyanannyira nem találom viccesnek, mint például az oktatói szabadságot felszámoló, a magyar oktatási rendszer hiányosságait rendpárti, megfélemlítő, megtorló, jogkorlátozó intézkedésekkel szájba vágó rendőrminisztérium parlamenti államtitkára arról lamentál Schmidt Máriával összekapaszkodva, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a budapesti Terror Háza Múzeumban tartott megemlékezésen, hogy:

Ha az Isten, haza és család hármasa az iránytű, amit követünk, akkor nem tévedünk el semmilyen szélsőség irányába, és megóvjuk nemzetünket a diktatúráktól és a szabadság elvesztésétől.

Az mindig mellbevágó, amikor a tolvaj arról tart előadást, hogyan kell tisztességesen élni és nem lopni, de amikor a homofób szalonnácinak kinéző kontraszelektált univerzális hasbeszélő a szélsőségektől, a diktatúráktól és a szabadság elvesztésétől akarja megóvni a nemzetet, attól is leszakad a mentális higiénia plafon. Pedig Rétvári Bence tulajdonképpen semmit nem mondott ahhoz képest, hogy a NER főideológusa, a milliárdos történelemhamisító, a közpénzek milliárdjai fölött diszponáló Schmidt Mária, aki nemcsak a történelemhamisításban mutatja az irányt, hanem Dózsa Lászlónak (1942 -), a klímaváltozásnak és a hanyatló Nyugatnak, különösen a már nem is létező Németországnak nagy szakértője, mit delirált a totalitárius diktatúrák áldozatainak sírjára taposva. A kivételes látnok és gondolkodó azt tapasztalja – és nem otthon a négy fal között szórakoztatja vele a kiscsaládját, hanem mérgezi a Rogán által már amúgy is szarrá mérgezett nyilvánosságot -, hogy az utóbbi években „egyre nagyobb erővel kísérleteznek (…), hogy elválasszák egymástól a kommunista és a náci ideológiát, mintha ennek a két aljas világnézetnek semmi köze nem lenne egymáshoz, mintha külön sarjadtak volna, külön utakon jártak volna, és különbözne a természetük”. Holott

„a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus baloldali, szocialista ideológia”, „kéz a kézben jártak és járnak, számíthattak és számítanak egymásra, egymásból építkeztek és építkeznek”.

Azt nyilván értem, hogy a hatalom csúcsán, az érinthetetlenség tébolyító mámorában és mámorító tébolyában már minden mindegy, bármikor be lehet nyomni az all-in-t, hadd szóljon, vakok között félszemű a király alapon, de basszameg, ennek a parafenoménnak papírja van arról, hogy ő tanult ember. Mennyire kell belegárgyulni ebbe az egyébként teljesen tét nélkül jobb-bal szembenállásba, mindennek a gyűlöletébe, aminek köze van a baloldalhoz, hogy egy okleveles történész azt állítsa, hogy a fasizmus és a nácizmus pont olyan baloldali ideológia. Nem az, hogy ki adott ennek a szerencsétlennek diplomát a kezébe, ki tolt a segge alá kismillió közpénzfunkciót, hogy kedvére dühönghessen, de ha ez így van, akkor a második világháborúban faszért harcoltak a kommunisták a nácik és a fasiszták ellen? Nem akarok úgy tenni, mintha 1956 és Pruck Pál emlékének nyíltszíni meggyalázása óta Schmidt Máriának lenne bármi keresnivalója a közéletben, vagy amiért én ezt ide leírom, majd a NER összes Lölője által több mint tíz év alatt összeharácsolt pénzek visszakerülnének az államkasszába.

Mégis elég szomorú lenne, ha erre is csak legyintenénk. Egyszerűen ijesztő, és soha nem fogok tudni beletörődni (amikor úgy ébredek, hogy beletörődtem, abban a pillanatban leteszem a lantot), hogy ilyen embernek is, meg bármilyen szakembernek is hitvány, eltorzult figurák éveket, évtizedeket lopnak el büntetlenül egy egész ország és elcsatolt részei, komplett generációk életéből. Hogy addig nincs nyugtuk, amíg nem aljasítják magukhoz teljesen és visszafordíthatatlanul a magyarokat. Az láthatóan nem elég nekik, hogy egyszerűen csak a pénzüket, a béremelésüket, a nyugdíjemelésüket, a 21. századi európai emberhez méltó élet reményét lopják el tőlük, de a lelkük is kell, a lelkiismeretük, a jóérzésük, mindenük is kell. Tehát hogy akkor mostantól Schmidt Mária kottája szerint hivatalosan megszűnt a szélsőjobboldal, mindenki, aki nem az Orbán-féle jobboldalnak nevezett elvtelenség és gátlástalanság ideológiáját követi, az gondolom, dollárbaloldali volt már száz éve is.

És miközben az eszelős, meghajlított valóságábrázoló vadbaromságaikat ontják magukból (keresztényfundamentalista delíriumokkal meg-megszakítva), mert csak a jövő évi választásokig kell mélyaltatásban tartani a népet, akkor majd a jelenlegihez képest valamelyest talán javuló gazdasági környezet miatti hátbaveregetés gyanánt lehet majd rájuk szavazni megint, pillanatnyilag rohad minden. A vezérnek semmibe nem kerül, úgyhogy ígérget, ahogy szokott: Európa-rekorder infláció és közel 650 forintos benzinár mellett letöri, beindítja, megemeli. Hogy pontosan mikor, hogyan és pláne mibű, ahhoz semmi közötök, pórok. Úgy fogja megemelni a magyarok bérét, hogy közben a pedagógusok béremelésére is Brüsszeltől várja a lóvét, de a feudalizmus legocsmányabb maradványait idéző Csák miniszter Köbüki tehetséggondozási ösztöndíjprogramot indít. Nincs pénz nemhogy gatyába rázni az oktatást, de legalább a felszínen tartani, cserébe van szemfényvesztő alamizsna: tíz hónapon át havonta 75 ezer forintos ösztöndíjra lehet pályázni, a miniszterelvtárs majd eldönti, hogy ki érdemli meg, ki nem. Az, baszki, Köbüki. A teljes összeg, amit erre fordítanak: 1,2 milliárd forint. Csak nehogy belesántuljanak az erőlködésbe.

Közben a háborúra és a brüsszeli szankciókra mutogatva döngetik a mellüket naponta, hogy ők ennek ellenére is megvédik a magyar családokat, ennek jegyében lehet örülni például annak is, hogy nem hosszabbította meg a gondoskodó fideszes állam a bölcsődei támogatást, vagyis megszüntették a picsába. Úgyhogy mostantól saját zsebből kell fizetniük a szülőknek, akiknek a gyereke a helyhiány miatt nem fér be az állami bölcsibe. Megvédték? Meg. Ha meg a szülőnek nincs pénze, akkor sincs baj, mert azt a gyereket már jó eséllyel nem rontja meg a buzilobbi. Cserébe majd hamarabb jön a családi pótlék, hogy segítse a tanévkezdést – mondta a minap a kormányszóvivő asszonyság, aki hamarosan minden bizonnyal sok újabb fényes sikerről fog beszámolni, midőn Gulyás nevű komédiástársával kiállnak a kamerák elé rendkívüli bejelentéseket tenni a kormányinfó nevű izé keretében.

Nyugi, irigy proletárok, jóemberkedő, moralizáló, dollárbaloldali demagóg ballibsik! Amire kell, ami fontos, arra van pénz. Márpedig nem csak a luxusjachtokat kell megtankolni. Orbánék ugyan nem dicsekedtek el vele, a másik fél viszont igen. Innen lehet tudni, hogy mimagyarok 45 milliárd forint értékben hajtunk végre befektetéseket a boszniai Szerb Köztársaságban, miután a Dodik nevű szeparatista felforgató együtt tűzijátékozott Orbánnal augusztus 20-án. A költségvetés jelenlegi állapotában úgy kellett ez is, mint egy falat kenyér.

A morális iránytűjétől régen megszabadult rezsim napról napra émelyítőbb ámokfutását látva tényleg kíváncsi lennék arra, hogy a semmitmondó, önigazoló, púderrel bevont válaszokon túl mivel foglalkozott az ellenzék ezen a nyáron, de vannak sejtéseim. Ameddig eldöntik, hogy még csak ezután hajlunk a diktatúrába, és pontosan hol van a görbület, vagy ez már az, addig az ország belefullad a mocsárba. Ez már nem kérdés. Az egyedüli kérdés az időpont.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább