Június 15,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A saját országát betegíti meg

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,681,290 forint, még hiányzik 1,318,710 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szaharai portól, kanadai füsttől és sajtos-tejfölös lángos ízű fagylalttól mentes jó reggelt mindenkinek! Magamnak egészen biztosan, mert bár ízlésvitákba a legritkább esetben szeretek belemenni, de ezzel a megemészthetetlen, Németh Szilárdot idéző gasztroforradalmi vívmánnyal akkor szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni, amikor a hátam közepével farkasszemet nézni. Lehetőleg soha. Pedig biztos van ott még kreativitás, ahonnan ez jön, de akkor már – infláció ide vagy oda – a fokhagymát se kellett volna kispórolni belőle. Mindegy is, ameddig a legendás magyar gógyi feltalálja a nyúljás pacalpörkölt vagy a csülkösbab fenséges ízvilágát hordozó fagylaltkölteményeket, maradjunk két lábbal a talajon. Ahol csak azért nem tökéletes minden, mint a Rogán-propagandában és megannyi, az orbánizmusból jól megélő kis- és nagyobb ember fejében, mert olykor bezavar a valóság az ébren álmodásba.

Kezd ez egész, a valóságot jelentő szürreália olyan lenni – tulajdonképpen már régóta olyan a szó mindenféle értelmében -, mint Kőmives Kelemen balladájában: amit raknak délig, leomlik estére, amit estig raknak, leomlik reggelre. A feketeöves Mekk mesterek kormánya közben áll a romok fölött és eszelősen mormogja maga elé, hogy Soros, szankció, háború, Brüsszel, dollárbaloldal. Szó szerint omlik, dől minden minden irányba. Mint példának okáért Kaposváron, ahol hétfőn végeztek a Gyakorló iskola tetejének felújításával, keddre meg beomlott az egész a picsába. A rohamtempóban épülő, szépülő, előre megy nem hátra ország élő, egyenes adásban. A dologtalan libernyákok bezzeg ezzel kapcsolatban is kárognak, pedig egy ősi dakota közmondás szerint csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Nem vagyok statikus, nem értek hozzá, viszont ha átvisszük az értelmeket, vagyis absztrahálunk, akkor az van, hogy nincs az a tetőszerkezet, amit a nem létező, de verejtékes munkával előállított és véres kardként körbehordozott ellenségekkel, patás ördögökkel és démonokkal kitapétázott propagandaplakátok megtartanának.

Ha absztrahálunk, akkor arra jutunk, hogy az a tetőszerkezet úgy omlott le a picsába, mint a Mekk mesterrel folyamatosan verseny futó orbánista gazdaságpolitikai zsenik által összefércelt költségvetés. És tulajdonképpen az egész magyar gazdaság úgy, ahogy van. Tokostul, vonóstul. Azt se tartja se meg, se össze a propaganda. Ahogy tanult szakemberek próbálták elmagyarázni: ha X helyen keletkezik egy probléma, kapkodva megpróbálják befoltoznia a lyukat, amitől valahol máshol, egy Y helyen keletkezik egy újabb lék a már rég léket kapott hajón, vagy gyullad ki a tűz a már félig amúgy is leégett kócerájban. Minden a pillanatról szól, a pillanat totális uralásáról, ezért – Pogátsa Zoltán után szabadon – rövid távú tűzoltótípusú, pánikot sejtető beavatkozásokkal tologatják a problémákat innen oda. Konkrétan a Pató Pál-effektus jegyében. Mert majd ráérünk jövő héten foglalkozni azzal, ami holnapután ömlik a nyakunkba, addig majd hátha lesz valami jobb szövegünk is arra, hogy miért rohad minden, amihez hozzáérünk.

Közben meg egyszerűen csak arról van szó, hogy nem nagyon bír már nagyobb terheket (konkrétan a széthízott teljhatalom terebélyes, súlyos tetőszerkezetét) megtartani, elviselni, hordozni, cipelni a magyar társadalom. Akkor sem, ha el van kábítva, kvázi a nap 24 órájában folyamatosan propagandával gyógyszerezik, hogy ne érezze, hogy mi fáj, és ha esetleg érzi is, ne gondolkodjon el azon, hogy miért van ez így, és biztos, hogy szükségszerűen így kell lennie? Hogy tényleg nem lehetne egyszerűen csak kormányozni, elvégezni azt a munkát, amiért jár a sokmilliós fizetés, állandó acsarkodás helyett az X helyen keletkezett problémákat az X helyen megoldani anélkül, hogy valahol máshol gyújtanánk fel az erdőt? Mert miközben a társadalom görnyedten cipeli az elviselhetetlen terheket, mindenhez is értő, mindenhez mindenkinél jobban értő tűzoltóék egyre gyakrabban öngyújtóval oltják a tüzet, és kiabálják, hogy nem ők voltak, hogy ki tehet már megint a tűzről, kit kell legyőzni, a magyar társadalom mentálisan is beadja a kulcsot.

Nem normális és nincs rá semmilyen felmentés, hogy egy kormány a saját országát betegíti meg. Nemhogy nem normális, de főbenjáró bűn, hogy az állandó hergelő propagandaplakátok közlekedve egyre rosszabb állapotban vannak a GYEREKEK. Nem mintha az normális lenne, hogy ökölbe szorult agyú, habzó szájú lelki hajótöröttek szivárványos padok ellen harcolnak, vagy hogy vénülő fiatal demokraták a női mivoltukra hivatkozva maroknyi szexuális kisebbségben élő ember ellen, meg az állítólag független igazságszolgáltatás ellen uszítanak, miközben az ország napról napra süllyed bele a nyomorúságba. Nem elég, hogy ingyenes magyar közoktatás legfeljebb már csak papíron létezik, nem elég, hogy a hétfőn megcsinált tető keddre beomlik, nem elég, hogy évente 3-4 ezer fővel csökken a pedagógusok száma és nemhogy szándék nincs e brutális folyamat megállítására, nemhogy szándék nincs a tanárok megbecsülésére, a potenciális pályakezdők motiválására (a tanarak példás megrendszabályozására bezzeg bármikor futja a rendőrvezénylőtábornokok és sufnijogászok gyáva kormányától), vagyis nemhogy holnapután ki fog tanítani, ha ma sincs ki tanítson, DE a a gyerekek védelméről mindenféle vörös vonalakra és mondvacsinált faszságokra hivatkozva óbégató, az oktatás helyett például az ún. migrációs nyomás kezelésébe (helyesen: a migrációs nyomás illúziójának fenntartásába) csilliárdokat beleölő kormány ívesen leszarja, hogy milyen mentális állapotban vannak Magyarországon a gyerekek. Nem téma, hogy hány gyerek szorong, retteg, tesz kárt önmagában, és hogy ez hova fog vezetni, ha már most ez van.

És rohadtul nem az a kérdés, hogy a kicsik számára értelmezhetetlen, ámde az állandó fenyegetettség, harci készültség nyugtalanító érzését közvetítő, háborús pszichózistól pszichózisig terjedő ordas politikai propagandaplakátok okozzák ezt az állapotot, vagy hogy pontosan mekkora részben okozzák, hanem hogy ténykérdés: évek óta drámaian növekszik azoknak a gyerekeknek az aránya, akik szorongásban, félelemben élnek. Ahogy az se normális, hogy a sufniközgazdászok és sufnijogászok Mekk mester kormánya fél év alatt összekapirgálta az egész éves hiánycél 85%-át, vagyis lassan 2900 millió forinton hasít a deficit, ahogy nem normális, hogy nincs egy erkölcsileg egészséges ember az egész bandában, aki rátaposna a fékre legalább a szakadék előtt, hanem több generáció életét teszik tönkre, miközben le se hajolnak oda, ahol a tragédiák történnek. Tizenhárom éve tolják a pacalpörköltbe oltott identitáspolitikai maszlagokat, mostanra már ipari léptékben fóliázzák a könyveket, kultúrharcolnak a moralitás utolsó maradványai ellen, de a szereptévesztett világpolitikai fennforgások és harsány szuverenitási pofára esések között (lásd: Erdogan hasznos idiótáinak közel egy éves pávatáncát a nagy büdös semmiért) nem fér bele ilyen marhaságokkal foglalkozni. Pedig politikai vallástól függetlenül könnyen belátható lehetne, hogy egy traumatizált generációra – teljesen mindegy, hogy a sérülésekért ki hány százalékban felelős – nem lehet országot, jövőt építeni. Akkor se lehetne, ha megfelelő számú, megfelelően megbecsült és motivált pedagógus állna rendelkezésre a magyar közoktatásban. De nem áll rendelkezésre, és a széthulló egzisztenciája fölött agonizáló társadalom se a gyerekeit, se saját magát nem képes megvédeni attól a tömény mocsoktól, amivel a saját pénzén mérgezik több mint tíz éve. Ahogy a kolléga írta: a múltat már megszenvedte, most előre szenvedi a jövőt. Ami tulajdonképpen nem lesz.

Nemcsak azért nem lesz, mert a Lázár János által példásan megreformált, igazi versenytől hangos közbeszerzési rendszerben, ahogy eddig, úgy ezután is a Mészáros-féle dinasztiák hordják szét nettó 5 milliárdos megbízásonként a jövőt, vagy mert az orbánista oligarchák egyes körei adják-veszik egymás között, legalábbis részben közpénzből a kettes körök által privatizált egykori állami csúcsingatlanokat (lásd Tiborcz esetét Jellinekkel), hanem mert annak, aki a gyerekéért sem hajlandó megmozdulni, ha már saját magáért nem hajlandó, annak nincs mentsége a mindenbe beleszarásra, a kifogásai pedig senkit nem érdekelnek. Csak az számít, hogy amikor még lehetett volna tenni, akkor inkább elfordította a fejét. Semmi más nem fogja érdekelni az utókort se.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.