NEHAZUGGY

Vagy szívből csinálják, vagy sehogy

Lázár Gergő | 2023. Július 6, Csütörtök | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,710 forint, még hiányzik 2,587,290 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Novák Katalinhoz fordulnak, de illúzióik nincsenek. Alkotmánybíróságra viszik az ügyet, de ha kell, ennél is tovább mennek. Az elvándorlások miatt hatalmas káosz van kibontakozóban, így a tiltakozások ősszel is folytatódnak. Egy nappal a státusztörvény elfogadása után röviden így összegezték a helyzetet az Indexnek a pedagógus-szakszervezetek.

És már megint forró őszről beszélnek és arról, hogy majd elmennek a falig is, hogy megváltoztassák a kormány gondolkodásmódját a tanárok ügyével kapcsolatban. Ezzel csak az a probléma, hogy az égvilágon semmit nem ér, hiszen már ember nem hiszi el, hogy valódi sikereket érhetnek el. Nem azért, mert ne lenne jogos minden követelésük, hanem azért, mert azt látják, hogy a tanárok túlnyomó többsége túlságosan gyáva ahhoz, hogy bármiféle célt is elérjenek. Ezt már nem csak én mondom, nem elsősorban én mondom, hanem temérdek volt tanár is, akik inkább valóban elmentek a falig, de mivel túlságosan kevesen csatlakoztak hozzájuk, ezért egyedül maradtak és inkább pályát váltottak. Nem ők veszítettek ezzel, hanem a magyar társadalom, elsősorban a felnövekvő generáció, amely egy folyamatosan és kiszámíthatóan romló oktatási rendszerben kénytelen tanulni, amely rossz és egyre rosszabb lehetőségeket fog teremteni számára a munkaerőpiacon.

Romániában nem siránkoztak és tervezgettek, hanem egyszerűen több tízezren mentek ki az utcára közösen, hogy egyetlen hónap alatt elérjék azt, amit a magyar tanárok 13 év alatt sem voltak képesek elérni. Ott nem volt kifogás mindenre, ott nem rettegtek az emberek; egyszerűen fogták magukat és pofázás helyett kimentek az utcára, hogy hangosan és érthetően mondják el az álláspontjukat. A terv pedig bevált, hiszen nem kell éveket várni az Európai Bíróság döntésére, vagy arra, hogy az Alkotmánybíróság röhögve elutasítsa a beadványukat, hetek alatt rábírták a kormányt, hogy gondolja meg magát, máskülönben az országnak nem lesz jövője. És tették ezt tanítási időben, akkor, amikor idehaza azért nem szeretnek tüntetni, mert hogy szegény gyereket fel kell készíteni az érettségire, meg egyébként sem engedhetik meg, hogy ne adják le az anyagot a fiataloknak.

Ezzel szemben az a helyzet, a magyar oktatás helyzete, jelene és jövője talán fontosabb, mint az, hogy néhány óra, néhány hét kiesik a diákok életéből esetleg. Mert lehet gyávának lenni, de ott tartunk, hogy a magyar oktatás nem elégséges, konkrétan csődben van, hiszen nincs elegendő tanár és ezáltal már most diákok tízezrei esnek el a megfelelő oktatástól. A helyzet pedig egyre csak romlik azzal, hogy sokan most kerültek a nyugdíjkorhatár közelébe, fiatal utánpótlás pedig nem érkezik, hiszen ki akarna éhbérért dolgozni? Mivel a tanári pálya már évek óta nem csábító, legfeljebb nagyon kevesek és elszántak számára, ezért óriási hiány alakult ki ezen a téren. A kormány viszont erre magasról tesz, hiszen egyébként is a szaktudás irányába próbálják terelni a fiatalokat ahelyett, hogy a diplomás szakmákat igyekeznék csábítóvá tenni. Orbán célja, hogy 10 millió ács, kőműves és szalagmunkás országa legyünk, ne pedig sok millió diplomásé. Minden jel arra mutat, a kormány azt olvassa ebből sajnos egyáltalán nem alaptalanul, hogy ezzel a tanárok jelentős része is elégedett. Hiszen ha ez nem így lenne, akkor nem két maroknyi ember ment volna ki a Kossuth térre a státusztörvény elfogadásának napjára meghirdetett tüntetésre.

Tudom, esett is, meg nem volt olyan szép nyári langymeleg, mint ahogy azt egyesek elképzelték, de ez valódi ok az otthonmaradásra? Ősszel esik és ködös az idő, télen hideg van, nyáron pedig vagy túl meleg van, vagy épp a szabadságukat töltik a tanárok. Hát pont ennyire fontos a többségük számára az oktatás helyzete, valamint a diákok jövőbeli lehetőségei. A kutyát nem érdekli, hogy miféle szakmai szervezetek éppen kihez fordultak, hiszen nem egy pár, érdekérvényesítésre ezzel a kormánnyal szemben minimális mértékben képes szakszervezeti vezető fogja eldönteni ezt a kérdést. Ezt ugyanis csak és kizárólag emberek tíz- vagy százezrei tudják eldönteni, kikényszeríteni akár egyetlen hét alatt, de ha erre az áldozatra nem hajlandóak sokan, akkor ne is erőlködjenek azzal, hogy bármiféle változást elérhetnek. Mert azzal, hogy Novák Katalinnál kuncsorognak, az égvilágon semmit sem fognak elérni, hiszen ő is Orbán Viktor bábja, akinek egyetlen önálló gondolata sem lehet, hiszen a dolga nem több annál, mint hogy aláírja az elé tolt papírokat. Gondolkodás nélkül. Változást ezek az emberek nem hozhatnak, a változás csak és kizárólag a nép, a tömeg által érhető el.

Hülyén hangzik? Lehet, de akkor is igaz. Mert a bürokratikus út a működő demokráciákban talán beválhat, de egy Orbán vezette autokráciában egészen biztosan nem. Tehát vagy kimennek végre a tanárok tízezres számban végre az utcára, és követelik a fizetésemelésüket, a munkaterheik csökkentését, az emberszámba vételüket, vagy ne tegyenek inkább semmit. Most lenne idejük és lehetőségük is hallatni a hangjukat, de Budapest és más városok utcái is üresek, hiszen fontosabb a pihenés és a nyugalom, mint a saját jövőjük.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!