VENDÉG

A fideszes agytröszt II. – Külpolitikai ámokfutás

Amióta OV nem tud Merkel asszony szoknyájába kapaszkodni, illetve még nagy cimborája, Trump is megbukott, azóta hazánk nemzetközi megítélése a béka segge alá került, hiszen mostanra már kiismerték OV-t. Persze remek kapcsolatokat építettünk ki, mondjuk Türkmenisztánnal, Katarral, Ruandával és persze Kínával, stb. Az, hogy a külügyminiszterünk miért repked összevissza leginkább fejletlen, illetve diktatórikus berendezkedésű országokba, az kiderült a Covid járvány alatti vakcina- és lélegeztetőgép bizniszekből. Az ő feladata megfelelő partnereket találni olyan, leginkább kamu üzletekhez, aminek révén nagy összegeket lehet kijátszani a költségvetésből, hogy mindenféle számlákra és zsebekbe kerüljön, illetve feltehetően Putyinnak is dolgozik közben, hiszen relatíve gyakran kell raportra mennie Moszkvába. Úgy tűnik Szijjártó egyfajta összekötő OV és Putyin között. Ő valójában csak ezekre a feladatokra alkalmas, mert amúgy nulla diplomáciai érzéke van, vagyis teljesen alkalmatlan a külügyminiszteri pozíció betöltésére. Ezen kívül aktívan közreműködik abban, hogy növelje Kína gazdasági befolyását Magyarországon.

Az viszont kétségtelenül nagy dolog, hogy jóban lettünk szerbekkel. Ez az egy, amit ők is, mi is európai módon tudtunk kezelni, vagyis sikerült túllépnünk a 2. VH-ban elkövetett kölcsönös vérengzéseken. Bravó! Kár, hogy emögött is inkább a Putyin-barátság, illetve az ő érdekeinek képviselete a közös motívum. A külpolitika kudarca viszont egy irányba mutat: az Unióból való kilépés irányába. Az Unió egyértelművé tette, hogy nem kér belőlünk. Legalábbis addig, amíg OV van kormányon. Aztán itt van a NATO tagságunk kérdése is. Mostanra kiderült, hogy nem bíznak már bennünk. Ezt jelzi többek között az amerikai HIMARS fegyverrendszer vásárlásának ügye is. Ha esetleg az derül ki, hogy tényleg nem akartunk tőlük vásárolni, akkor is, ez egyértelmű jelzés felénk, de persze mi tovább packázunk a NATO-val is, és őszre halasztottuk a svédek NATO-tagságáról szóló szavazást.

Itt térnék vissza az előző részben említett feltevéshez, miszerint OV stratégiáját Moszkvában találják ki, különös tekintettel a külpolitikánkra. Ezért is kell a svédeknek tovább várnia. Lehet, hogy a belpolitikában szabad kezük van, de persze lehet, hogy ott születtek meg azok a stratégiai ötletek, tervek és az agymosásunk alapjai is, amik alapján leuralták a magyar közgondolkodást.

OV a 2010-es választások előtt még nem volt túl barátságos az oroszok irányában, Gyurcsányt is kritizálta emiatt, de persze lehet, hogy már ez is csak látszólagos volt. Ez után (talán váratlanul) egyre jobb kapcsolatot épített ki Putyinnal, megsűrűsödtek a találkozók, még a Krím 2014-es elfoglalása sem zavarta, ellentétben sok más szövetségesünkkel. Ugyanakkor elkezdtünk egyre ellenségesebbek lenni Ukrajnával, aminek az ottani nyelvtörvény szolgált ürügyül. Putyin már akkor dörzsölhette a markát. 

Az előző részben már említett letelepedési kötvények nyújtotta lehetőséggel sok orosz „üzletember” élhetett. Gyakorlatilag ellenőrzés nélkül engedtünk be oroszokat (sok más állam polgárai mellett). Ha már üzletemberek, számomra érthetetlen, hogy az ellenzéknek nem sikerült széltében-hosszában terjeszteni Dietmar Clodo interjúját, amiben elmeséli, hogy a 90-es években egy (azóta elhunyt) orosz oligarcha megbízásából pénzeket kellett átadnia különböző magyar politikusoknak, többek között OV-nek is, illetve rendszeresen adott pénzt az akkori rendőrfőnöknek (na ki lehetett az?), amiket ő titokban fel is vett videóra, hogy bebiztosítsa magát. A videók a megbízójához kerültek, majd annak halála után nem tudjuk mi lett velük, de feltételezhetjük, hogy ezek az anyagok Putyinnál vannak azóta. Persze simán el tudom képzelni, hogy az ellenzék is ugyanúgy érintve volt, és ezért nem nyomták ezt a témát. 

Aztán egyszer csak ideköltözött az oroszok nemzetközi kémbankja, amit a Fidesz természetesen elképesztő sikerként prezentált a lakosságnak, és olyan jogosítványokat kaptak, ami már abszurdnak számít. Vajon volt olyan tényező, ami miatt ez nekünk (mármint nem OV-nek, hanem az országnak) is hasznunkra vált? Utolsóként azért mi is kiléptünk (megengedték nekünk), de attól még azóta is itt van. Az is kiderült, hogy a külügyminisztériumunk informatikai rendszere gyakorlatilag be van kötve az oroszokhoz, de legalábbis bármihez hozzáférhetnek. Ha jól emlékszem erre a hírre se a kormányunk, se a külügy nem reagált, legfeljebb egy fél mondatban féknyúzoztak, és ha jól tudom nem voltak ellenőrzések, és fel se merült, hogy esetleg le kellene cserélni az egészet egy biztonságosabb rendszerre. Ebből adódik még egy kérdés: vajon van-e bármilyen adat a mai Magyarországon, amihez nem férnek hozzá az oroszok?

Ez a mi nagyon szuverén országunk és kormányunk, aki nem hagyja, hogy az Unió mindenféle baromságot (pl. emberi jogok, fékek és ellensúlyok, stb.) erőltessen ránk, ugyanakkor gyakorlatilag elérték (akár újsághirdetéseket is feladhattak volna), hogy minden nem uniós és nem szövetséges ország kémeit szívesen fogadjuk, sőt legális papírokkal és jogosítványokkal is ellátjuk annak érdekében, hogy nyugodtan tudjanak az Unióban mozogni, alkalomadtán jogerősen elítélt politikusokat (bűnözőket) csempészünk ki a saját országából, majd menedéket nyújtunk nekik. De azért a háborúk elől menekülő emberek nem jöhetnek, hisz azok mind terroristák. 

Mindezek tükrében, ha megvizsgáljuk kormányunk tevékenységet a háború kitörése óta – most nem veszem ide (vagy inkább mégis) OV kijelentését a Moszkvai sajtótájékoztató után, hogy ugyan, Putyin nem fogja megtámadni Ukrajnát, illetve azt, amikor OV tavalyi tavaszi vatikáni látogatása során biztosította a pápát arról, hogy 2022. május 9-ig vége lesz a háborúnak (OV a jól értesült) – azt láthatjuk, hogy végül is minden uniós szankciót megszavazott (valamit az Uniónak is kellett adni, hogy fenntartsa a látszatot), de közben minden egyes alkalommal megpróbálta vétóval fenyegetni az Uniót, hátha bejön a zsarolás. Kisebb ügyekben éltek csak a vétójoggal, mint pl Kiril pátriárka ügyében, aki meg is hálálta ezt, cserébe átpasszolt nekünk 11 ukrán hadifoglyot (feltehetően magyarokat), de ebben a történetben is túl sok a sunnyogás és a homály. Mégis, OV minden alkalmat kihasznált, hogy a magyar szuverenitás álcáját használva Putyin érdekeit képviselje. Ráadásul mi még külön pénzeltük is Putyint azzal, hogy drágábban vettük tőle a gázt, mint bárki más (Ne a magyarokkal fizettessék meg a háború árát!) Ugyanakkor a kormány belső használatra szánt propagandája teljesen nyíltan Putyin mellé állt, aminek az lett az eredménye, hogy a magyar lakosság nagy része meg van győződve arról, hogy a háborút a „Nyugat” kezdte, illetve azt, hogy nekünk Putyin mellett kell kiállnunk, mert ő a megtámadott fél, aki csak védekezik. Tudjuk, a legjobb védekezés a támadás. A magyar kormánypropaganda egy az egyben átvette az orosz háborús propagandát, miszerint mindenben a nyugat a hibás, ők kezdték a háborút, ők provokálták a ”Nagy Medvét.” Ennek a sok hazugságnak és megtévesztésnek az az eredménye, hogy a mai Magyarországon az emberek egy része teljesen komolyan meg van győzve és győződve arról, hogy az Unió rossz és gonosz, és sokkal jobb lenne az összes tagállamnak, ha hallgatnának OV-re vagy ha nem, akkor lassan ott tartunk, hogy inkább mi lépünk ki belőle. Addig nyilván nem, amíg látnak bármi esélyt arra, hogy további pénzeket húzzanak le tőlük. Ukrajnával kapcsolatban pedig pont ugyanazt gondolják, azzal kiegészítve – és ez a legszebb, – hogy már rég meg kellett volna adniuk magukat, és akkor mindenki jól járna, nyilván maguk az ukránok is. Lehetnének ők is ilyen jól menő, illiberálisan demokratikus csatlós állam, mint mi lettünk. Végül is a fennen hirdetett békepártiság ezt jelenti. 

Nagyon úgy tűnik, hogy OV arra játszik (feltett mindent a pirosra, nincs B-terv), hogy Putyin győz és akkor majd jól megjutalmaz minket, mondjuk visszaadja Kárpátalját, és akkor tényleg regionális középhatalom leszünk, persze az Unión kívül. Azzal persze nem számol a fideszes agytröszt, hogy ha így alakul kb. Fehéroroszország szintjére kerülünk, vagyis minden megint olyan lesz, mint anno az 50-es években, azzal a különbséggel, hogy ezúttal Kína is bele fog szólni a belügyeinkbe. Ebben a helyzetben az a különleges, hogy Oroszország akár győz, akár veszít, mindenképpen komoly gazdasági válságba kerül (már most is), ami azt jelenti, hogy minden esetben Kína fog jól járni, mert ő fogja növelni ezáltal is a befolyását. Amennyiben viszont az ukránok szorítják vissza az oroszokat, abba Putyin feltehetően bele fog bukni, és akkor nem lesz elég semmilyen pávatánc, tudni fogják kinek az oldalán álltunk. Abban bízhatunk, hogy OV ugyanúgy belebukna a gazdájával együtt.

Mimagyarokat simán meg lehet hülyíteni az orosz dezinformációs propagandával, akárcsak egyszerű kiszólásokkal, kétértelműségekkel (ők érteni fogják), illetve olyan típusú dolgokkal, mint amikor a háború kitörése után több fideszes politikus is Nagy-Magyarország térképpel a háta mögött fotózkodott, OV meg a sáljával, ami teljesen világos jelentést hordozott, meg is értette ezt mindenki az ukránokkal együtt, hiába is tagadták, hiába tereltek. Az Uniót és sok más országot már nem lehet hülyíteni ezekkel. Tisztában vannak ők már velünk, sőt annak idején már Junckert is, amikor játékosan megpofozgatta és diktátornak szólította OV-t, aki persze erre sem tudott normális reakciót produkálni. A legtöbben, mármint az Unióban Orbánék tevékenységét legfeljebb kisiklásnak tekintették akkoriban, mert alapvetően nem tudták elhinni, hogy egy tagállam ténylegesen az uniós értékrend ellen fordulhat. Azóta persze nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy OV Magyarországa, az Unió kebelén melengetett mérges kígyó, vagy ahogy a nagy ember szokta mondani, bot a küllők között, azaz megbízhatatlan álszent és hazug.

Ennek eredményeként az egész világ rájött már – a magyar Orbán rajongókon kívül, – hogy Orbán eladta magát Putyinnak. Ez sajnos nem csak OV személyét jelenti, hanem az egész országot. Ma Magyarország – OV-nek hála – már rég nem szuverén ország, hanem Putyin bábállama. OV azt teszi, amit Putyin elvár tőle. Sokféleképpen fogalmazhatunk, de a lényeg, hogy már rég nem vagyunk függetlenek. Ehhez még hozzávehetjük azt a tényt is, hogy a kommunista Kína egyre nagyobb gazdasági befolyást szerez hazánkban, lásd a sok kínai akkumulátorgyártó cég megjelenését, itt van még a Fudan Egyetem sztorija is, aminek jelenlegi státusáról nem lehet semmit tudni, illetve a szintén ismeretlen összegű kínai hitelek, amiket Orbánék felvettek pl. a Mészáros Lőrinc által épülő Budapest-Belgrád vasúthoz és ki tudja még mire.

Összegezve OV és kormányai 13 évi munkáját a következőket láthatjuk: sikerült kifosztaniuk az országot, leépítették a demokráciát, legyalulták az egészségügyet és az oktatást, egymás ellen fordították a lakosságot, átmosták az agyunkat, elárultak minket és a saját szövetségeseinket, rossz hírünket keltették a világban, politikailag már Putyintól függünk, gazdaságilag pedig lassacskán Kína gyarmatává válunk, vagyis már nem számítunk szuverén országnak. Európa közepén ez tulajdonképpen komoly teljesítménynek számít. Ide vezettek minket a Fidesz agytrösztjei. 

CHF.Scarface 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább