NEHAZUGGY

Felrúgják a mosdóban és átlépnek rajta? Mi lesz a következő?

Vogronics András | 2023. Június 13, Kedd | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,710 forint, még hiányzik 2,587,290 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Eszem, faszom megáll, de komolyan! Ami itt megy, az már annyira nem evilági, hogy sokszor úgy érzem, mi vagyunk Európa Hollywoodja, ahol egy sci-fi, vagy valamilyen horror-fantasy témájú, véget nem érő sorozat forgatásán ülök a backstage-ben és fut a szemem előtt az a tragikomikus forgatókönyv, amit ezek filmre visznek. És ha csak filmre vinnék. Kit érdekelne? Senkit. De ezeknek ez a valóság, a reality, bazdmg ! Ez itt a valóság! Mint amikor régen a cirkuszi mutatványos mellett meg lehetett nézni valami törpét, vagy óriást és azon utána jó sokáig meghökkenve hüledezett a közönség, hogy atyaég, ilyen is van?

Van, basszameg, és nemhogy van, de egyenesen mi vagyunk az agybaj, az emberi hülyeség és butaság epicentruma. Az, ami itt megy, azt egy civilizált világban többnyire rohadtul komolyan veszik, kivizsgálják és a megfelelő gyógyszerekkel kezelik. Mármint a pácienseket, akik ezeket a tüneteteket produkálják. Tudniillik ha egyszerre többen tennék ezt – márpedig itt a kollektív agybaj igencsak tömeges méreteket öltött jó ideje -, azt már járványnak hívnák. Itt viszont ezeket az erkölcsileg, szellemileg igencsak leamortizált, az orbáni propagandavírussal megfertőzött egyedeket többségnek nevezik. Pontosabban kétharmadnak. Az más kérdés, hogy egyébként kevesebben vannak, mint akik nem hagyták magukat megfertőzni, de ettől függetlenül ők a jelenlegi kurzus meghatározó, felkent alakjai.

Innen szép nyerni, szokták volt mondani, nem lehet elégszer mondani, amire egyelőre nem sok esély mutatkozik, de azért még hallatjuk a hangunkat, ameddig lehet. Mert már azért is verés jár, ha valaki kritikát fogalmaz meg egy csilliárdokból elkészült propagandaszagú politikai filmmel kapcsolatban. Méghozzá nem a szavak szintjén, hanem tettlegesen. Van ez a pár napos ügy. Csákvári Géza a Népszava tudósítójaként, meghívott vendégként vett részt a Magyar Mozgókép Fesztivál hivatalos eseményén. A lap munkatársa – írta meg az újság – a mozgóképes mustra résztvevői számára tartott bulin éppen a mosdó felé tartott, amikor egy onnan távozó férfi se szó, se beszéd olyan elementáris erővel lökte fel, hogy a földre került. A támadó üvölteni kezdett, a többi között lenácizta Csákvárit és kilátásba helyezte, hogy „szétveri a pofáját”. Csákvári Géza felállt, hogy meg tudja védeni magát, a fenyegetőző férfi végül mégsem ütött, két filmrendező, Kocsis Ágnes és Szűcs Dóra nyugtatta meg és húzta el magával a helyszínről.

Az elkövető bizonyos Tőzsér Ádám – akinek a nevét ugyan én soha a büdös életben nem hallottam, biztos az én szegénységi bizonyítványom -, és ezek szerint ő most kicsiny hazánk nagy alkotóinak egyike. Gondolom, Rákay Kálmán Fülöp előtt végezhetett a felkapaszkodásügyi szakon, aki szintén nagyot ment az Aranybulla nevű borzalommal. Tőzsér Göncz Árpádot próbálta lejáratni, Rákay meg felmagasztalni II. András királyt. A lényeg, hogy a rendező úr állítólag bocsánatot kért utólag, persze nem személyesen, hanem telefonon, viszont a gála simán lement anélkül, hogy bárki is szóba hozta volna az esetet. Miért pont az eseményről részletesen beszámoló állampárti közmédia tette volna szóvá?

Kérem tisztelettel, lehet, hogy semmiségnek tűnik, pedig marhára nem az. Itt tartunk. Ha valaki nem indokolatlanul hízelgő kritikát fogalmaz meg egy történelemhamísított, lufikutyává hajtogatott valóságtartalmú fércművel kapcsolatban, akkor felrúgják a mosdóban, és átlépnek rajta. Mi lesz a következő? Kristályéjszaka? Hosszú kések éjszkája? Vagy csak valami billog, ha valaki nem úgy gondolja, ahogy ez a szélsőséges banda? Mert nem oly régen a civileket már felcímkézték, amikor éppen ők voltak a kijelölt célpontok, most majd sorra kerül a még megmaradt értelmiség? Ne gecizzenek, nyilvános megszégyenítés kell. Majd Nagy Feró meg Tóth Gabi szintjén leledző fénylő csillagok mondanak másokról nemzeti kritikát. Nem kell már a látszatra se adni, ugye, nertársak? Tietek az ország, a dicsőség, minden ingó és ingatlan vagyon, jöjjön hát, aminek jönnie kell és hulljon a férgese. Akkor lesz csak igazán nyugodt a fideszes érzelmű, nemzetihorogkeresztény polgártárs. Amikor reggeltől estig Kis Grófo szól az éterből, amikor Bayer a Magyar Nemzet címlapján nyíltan élteti a vezért, amikor nemzeti trikolórba csomagolt, ingyenes pilóta kekszet majszol minden igazi magyar szja-mentes család a Várkert bazár majálisán, ahol a céllövöldében kétpálcás Gyurcsány- vagy Soros-célpontokat lövöldözhetnek, miközben a hangosbemondón a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című örökzöld Horthy-sláger szól a nagyérdeműnek.

Ja. A közveszélyes véres szájú nacionalizmus alapfeltétel, ahogy a vallási fanatizmusba öltöztetett hagymázas képmutatás is. Ebben természetesen a mimagyarok védőszentje jár az élen, a Kárpát- medence Szent Györgye, aki küzd és harcol és többnyire alul marad. De mindig más a hibás, és akkor is ő az áldozat, amikor éppen győzelmet arat. Aki miután a Keresztapa című film szimbolikus jelenetével, Soros 2.0 frappáns címmel reagált a Twitteren arra a hírre, hogy Soros György átadja a cégbirodalmát a fiának, olaszul búcsúzott az elmúlt évszázad egyik legnagyobb politikusmaffiózójától, Silvio Berlusconitól, aki sajnos pont most távozott a földi paradicsomból, és csatlakozott az égi bűnözők nagy karneváljához. Aki nem mellesleg tanítómestere, egyben bálványa volt a mi minidiktátorunknak, aki segítette őt azokban a nehéz időkben, amikor kis időre kiesett a kormányfői bársonyszékből. Tőle (is) tanulta azokat az alvilági módszereket és technikákat, amiket a mai napig alkalmaz azért, hogy az olasz Cosa Nostrát megszégyenítő hálózatát kiépítse és működtetni tudja kicsiny hazánkban. Tehetséges tanítvány a mi Jézus Viktorunk, biztosan sokáig zokogott, amikor megtudta a rossz hírt, hogy az olasz család fejével kevesebb van már itt ebben a földi létben, akivel egy húron pendülhet. Riasztó fasizálódás, aberrált szélsőségesek gyülekezete. Veszélyes és egyre kiszámíthatatlanabb, ámde igen sötét jövő vár ránk. Egyre inkább ez az érzésem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!