NEHAZUGGY

Miért hagytuk?

Lázár Gergő | 2023. Április 1, Szombat | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 137,129 forint, még hiányzik 2,862,871 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A jogvédő szervezethez érkező megkeresésekből az rajzolódik ki, hogy a kórházi személyzet hiánya miatt egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor a betegeket lekötözik, mert nem tudnak megfelelően odafigyelni rájuk. Takács Ádám konkrét példákat is említett: több hozzátartozó is beszámolt a TASZ-nak arról, hogy nem pusztán lekötözve, de kiszáradva találtak rá szeretteikre a kórházban, a személyzet ugyanis nem tudott rájuk nézni annyiszor, ahányszor indokolt lett volna, ők pedig nem tudták magukat megitatni. Az is előfordult, hogy gerincbántalmakkal küzdő beteget szíjaztak le, még nagyobb fájdalmakat okozva neki.

Olyan beteget is lekötöztek, aki a kezelés visszautasításának jogával élve el akarta hagyni a kórházat, de a kapuból visszafordították.

A TASZ az ombudsmanhoz fordult a fenti esettel, pontosabban esetekkel kapcsolatban, de választ nyilvánvalóan nem kapott, hiszen Kozma Ákos körülbelül annyira független a fideszes féldiktatúra vezetésétől, mint Mészáros Lőrinc, az ország leggazdagabb gázszerelője. Nyilvánvalóan semmi értelme arra várni, hogy az ombudsman majd hónapok múltán odaböfögjön valamit válaszként, hiszen még ha esetleg akarna is változtatni a helyzeten, akkor sem tehetne semmit, már csak azért sem, mert csupán ajánlásokat tehet, amire a kormány majd magasról tesz. Mert hát mit érdekli őket az egészségügyben kialakult káosz? Ha lázba hozná őket az egészségügy helyzete, akkor nem hagyták volna az összeomlás szélére kerülni, pláne nem tettek volna azért maguk is, hogy a helyzet még rosszabbá váljon. Orbán hagyta, sőt, konkrétan a miniszterei által részt vett az egészségügy gyakorlatilag teljes tönkretételében, noha ez a feladat azért nem volt egyszerű, hiszen már a korábbi kormányok is olyan helyzetet teremtettek a kórházak körül, amelyek elfogadhatatlanok voltak.

Az, hogy kórházba meghalni járnak sokan, nem újdonság, hiszen lényegében már több, mint egy évtizede tudja pontosan mindenki, hogy még akkor is koporsóban hagyhatja el azt, ha egyébként csak valami rutinvizsgálatra ment be. Az pedig köztudott, hogy ha valaki például demens betegként kerül be egy-egy kórházba, akkor lényegében azt elfekvőnek tekintheti és sokszor szörnyű halálra készülhet fel. Ehhez persze fontos elmondani, hogy az elképesztő forráselvonások tehetőek leginkább felelőssé a kialakult helyzetért, ugyanis ha megfizetnék az ott dolgozókat, akkor talán nem csak azok maradnának ott, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne egyetlen beteg körül sem, illetve azok, akik ugyan valóban a munkájuknak élnek, de olyannyira kiégtek, hogy már nem képesek emberségesen közelíteni egyetlen beteg felé sem. Mert hát ki kötözi le ezeket a betegeket? Ki hagyja őket étlen, szomjan szenvedni? Ki hagyja őket lényegében szenvedések közepette meghalni?

Jó lenne azt mondani, hogy nem a kórházi ápolószemélyzet, de végső soron kik vannak ott a kórtermekben? Elhiszem, hogy elképesztően nehéz munkát végeznek és idejük sincs semmire, de az megoldás, hogy emiatt lekötöznek egy embert, akinek fogalma sincs arról sokszor, hogy miért tették ezt vele? Egy zavart, rettegő beteget lekötözni vajon mi értelme van? Ilyen „orvoslás” az előző évszázadokban volt megszokott, amikor még nem voltak adottak a körülmények, és sokaknak fogalma sem volt arról, hogy miként kezelhetőek egyes betegek. De ma már azért eljutottunk arra a pontra, hogy amennyiben arra megvannak a megfelelő feltételek, akkor biztosítani tudjuk azt a betegek számára. Ez viszont nem csak pénz kérdés, noha valóban elképesztően fontos az, hogy meg legyenek fizetve a szakemberek, az ilyen intézményekben dolgozók, és az is, hogy ne gyilkos műszakokban legyenek kénytelenek dolgozni, ami egyszerűen megöli a lelküket.

Én már korábban is leírtam a véleményemet a magyar egészségüggyel kapcsolatban, amelyet szerintem jobban tenne az ott dolgozó több ezer ember, ha hagyna ténylegesen is összeomlani. Ott van a volt rendőrfőnök, oldja meg a rábízott feladatot, ha olyannyira alkalmas erre. Ameddig nem teszik fel mindannyian a kezüket, addig itt semmiféle változás sem lesz, bár azzal, hogy a kormány megemelte az orvosok bérét, vélhetően elérte, hogy ha valamikor is ez felmerülhetett volna, az már egészen biztosan nem fog többet előfordulni. Elégedetlenkedhetnek az ápolók, de ha nem képesek még ezért az ügyért sem összefogni, akkor sajnos csak maguknak köszönhetik, hogy a kormány hülyének nézi és kihasználja, kizsigereli őket. Állandóan tárgyalni akarnak és hisznek a kormány ostoba ígéreteinek, amely ígéreteket már évtizedek óta nem tartott be senki. Addig is ápolók tízezrei teszik kockára a saját egészségüket azért, hogy a hátukon vigyék el a halott egészségügyet. Valóban megéri ez?

Mert hát a fent idézett eset is annak a bizonyítéka, hogy eljutottunk egy olyan pontra, amikor elmondhatjuk, hogy száz évvel ezelőtti orvoslást gyakorolnak egyes kórházakban idehaza. Hogy fogadhatja el ezt bárki is, aki az emberek gyógyítására esküdött fel? Lehet a kormányt szidalmazni és mindenért felelősségre vonni, de ki hagyta, hogy eddig fajuljanak a dolgok? Ki nem tette fel a kezét, amikor elege volt a kialakult helyzetből? Ki volt az, aki némán tűrte a kiszolgáltatottságot és azt, hogy őt tegyék felelőssé minden hibáért? Az ápolók, a tanárok, az orvosok és még lehetne sorolni jó pár olyan szakma képviselőit, akiket a kormány, pontosabban a korábbi kormányok már jó ideje teljesen hülyének néznek, mégsem tettek soha szinte semmit azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. A társadalom az, amelynek változnia kell, mert a kormány egy darabig még egészen biztosan nem fog.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!