NEHAZUGGY

Ezért kell minket állandóan megvédeni Brüsszeltől

Molnár Bálint | 2023. Február 9, Csütörtök | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Stratégiai jó reggelt kívánok mindenkinek! Annyiban stratégiai, hogy tegnap véget ért a sopronbánfalvai kihelyezett stratégiai kormányülés (azt a keveset, ami ebből a pórnépre tartozik, majd a Gulyás nevű jóllakott sztárjogász szájba rágja), a törzsfőnök pedig már belengette, hogy ma reggel indul Brüsszelbe megvédeni Magyarországot, tekintve hogy kétnapos uniós csúcs kezdődik a belga fővárosban. Hát én is ettől félek. Hogy megint meg fog védeni. Mert ahányszor megindul őfelsége megvédeni mimagyarokat, annyiszor derül ki, hogy már megint úgy győzött, hogy ezután még eszelősebben kell harcolnia, hogy valahogy legyen. És ennek az állandó háborúzásnak soha nem lesz vége.

Távol álljon tőlem, hogy ingyen tanácsokat adjak a törvényes közpénzlopás kormányának, de tizenhárom Brüsszel elleni szabadságharcos év után szerintem példát lehetne venni a baráti Lengyelországról. Ők már rájöttek, amire a magyar államvezetés vagy képtelen rájönni, vagy nincs abban a helyzetben, hogy rájöhessen, bár egyik lehetőség rosszabb, mint a másik. Éspedig arra, hogy az igazi ellenség, az igazi ellenfél keleten van. Vagyis hogy nem Brüsszeltől kell megvédeni az országot, nem Brüsszellel kell mindenféle álproblémákról süketek párbeszédét folytatni, hanem az Európa ellen háborúzó moszkvai agresszortól, mert ő teszi tönkre Európát, nem azok, akik meg akarják állítani. Hogy az Európai Unió második legalacsonyabb minimálbére kinek köszönhető, és miért éppen Brüsszelnek, az kurvára magyarázatra szorulna, de magyarázat erre sincs, csak a hadova a megvédésről.

Hogy ezúttal pontosan mi a megvédési stratégiája Európa önjelölt DNS-ének és utcai harcosának – aki még azt sem tudja elmondani az általa vezetett országról, hogy ugyan tanári béremelésre nem futja, de legalább minden iskolában van fűtés és víz (francot van) -, arról nincsenek információim, az elérhető információk szerint azonban minden változatlan, beakadt és hamisan nyikorog a lemez: azonnali tűzszünetről és béketárgyalásokról óbégat (pardon: követeli!), és kényszeresen ismételgeti, hogy a brüsszeli szankciók tönkreteszik Európa gazdaságát. Úgyhogy ebben a helyzetben arra jutott saját magával, hogy minél gyorsabban és egyszerűbben tolni kell ide neki a lóvét, lehetővé kell tenni számára a hozzáférést az európai kohéziós és újjáépítési alapokhoz. Sőt, megint követeli a pénzt a határvédelemre is, mert ő úgy tudja, hogy a sok nyelven beszélő csirkehálója egész Európát védi. Mások szerint éppen fordítva van: Orbán szögesdrótja a bizonyíték arra, hogy egy kerítés önmagában semmire nem jó, nem állítja meg az emberáramlást, a legtöbb illegális bevándorló ugyanis magyar területen át jut el Ausztriába például, miután a magyar hatóságok nem regisztrálják őket, és menedékjogot sem kérhetnek. Vagyis az, hogy van egy kerítés minden határon, önmagában rohadtul nem fogja csökkenteni a törvénytelen határátlépések számát. Én mondjuk egy percig nem gondoltam soha, hogy a kerítést azért húzta fel a rendpárti kereszténykonzervatívok kormánya, hogy a konkrét problémát megoldják, szóval nem olyan nagy baj, ha megkésve bár, de mások is megértik, hogy aki a káoszból, a zűrzavarból csinál politikát, az nem érdekelt a káosz és zűrzavar felszámolásában.

Csak kicsit kanyarodtam el, de visszatérek: igen, ez is egyfajta stratégia, hogy tartjuk a markunkat és toporzékolunk, miközben ugyanazokat a penészes szólamokat ismételgetjük, amelyeknek semmilyen érdemi súlya és következménye nem volt eddig se, és ezután se lesz világbékére. Például azért sem, mert a hanyatló Nyugaton kicsit másképp látják azt, amit a háború idején békét követelő, békeidőben háborúzó magyar miniszterelnök hónapok óta ismételget. Ők úgy látják ott nagyfene hanyatlásukban, hogy nem kevesebb, hanem több szankció kell, hogy világosan kell üzenni a bomlott elméjű agresszornak: nem nyerheti meg a háborút. Ha jól értettem, a német kancellár arról beszélt, hogy a háború egyéves évfordulóján az Európai Unió tovább szigorítja az Oroszországgal szembeni szankciókat, Olaf Scholz szerint ugyanis nem a NATO háborúzik Oroszországgal, hanem Oroszország támadta meg Ukrajnát, tehát Putyinnak kell abbahagynia a háborút. Minél előbb, annál jobb. Hát ez nem egészen az a sikamlós, homályos, maszatoló, relativizáló, az agresszort és az áldozatot egy lapon emlegető eltartott kisujjú álnok békegalambkodás, amitől erkölcsileg egészséges ember gyomra kifordul. De nyilvánvalóan ez egy stratégia, tavaly áprilisban bejött, 3 millió ember elhitte, hogy ha nem a Fidesz nyer, akkor megyünk a frontra megdögleni. Hogy ennek semmi alapja nem volt, se annak, hogy az ún. baloldal vagy Brüsszel vagy bárki a magyarokat az ukrán frontra küldje, hát hiszen nem a NATO háborúzik Oroszországgal, az tökmindegy. A lényeg, hogy káosz van és zűrzavar, és ahol káosz van és zűrzavar, ott bármit lehet hazudni.

Nekem közben az a stratégiám, hogy életvitelszerűen szurkolok mindenkinek (magamnak is), aki úgy érzi, hogy nem fogja becsavarodás nélkül megúszni ezt a műsort, amivel az Európai Unió legkorruptabb kormánya kedveskedik neki. Amely kormány miatt ráadásul azt híresztelik mindenféle csúnya brüsszeliták, hogy Magyarország veszélyt jelent az EU-ra. Arra persze nincs bizonyítéka még Gwendoline Delbos-Corfield francia zöldpárti EP-képviselőnek se, hogy Rogán titkosszolgálatai az oroszoknak szivárogtatnak, helytelenül és kreténül fejezte ki magát, amikor ezt állította, de sajnos ez nem változtat azon, hogy az orosz titkosszolgálatok kvázi átjáróháznak használták a külügyminisztérium informatikai rendszerét, hogy a fideszes külügyminiszter Moszkvába ment bokázni, amikor az uniós szövetségesei határozottan arra kérték, ne tegye, hogy Orbánék főállásban blokkolják a Moszkva elleni szankciókat, hogy hónapok óta a szankciók ellen hergelik a magyarokat, hogy a KGB-ügynök Kirill nevű háborús uszító és egyéb putyinista oligarchák érdekét védik az EU érdekeivel szemben. Hiába hörög Kovács Zoltán nemzetközi kommunikátor, hiába használ olyan elegáns szavakat a kormány képviseletében, hogy talpnyaló meg böfögés, sajnos ez nem változtat azon a tényen, hogy a fideszesek kormányát joggal tekinti megbízhatatlannak a többi tagállam az orosz-ukrán konfliktust illetően. Ez nem Belgium fővárosáról szól, hiába hányja az epéjét a CEU-végzett propagandista, ez 26 tagállam rohadt nagy problémája. Hogy a huszonhetedik úgy viselkedik, mintha az igazi ellenség nem keleten lenne.

Mondjuk amilyen vadkeletet csináltak ebből az országból egy bő évtized alatt, fura is lenne, ha az általuk óriási becsben tartott, a politikájuk ékkövét jelentő korrupcióval oly megengedő, az emberi jogokat szarba sem vevő fél és egész keleti diktatúrákat tartanák az ellenségeiknek. Akiknek nem probléma, hogy a közbeszerzéseken a haveri kör zsírosodik, akiknek nem tűnik furának, ha egy fideszes településen valaki 556-szor indul közbeszerzési pályázaton és 556 alkalommal nyerni tud, hogy a két értelmes mondatot egymás után rakni képtelen gázszerelő cégei adott évben a közbeszerzéseken kiosztott teljes összeg közel 20 százalékát elviszik. Bezzeg Brüsszel, bezzeg az Európai Unió. Akadékoskodik, boszorkányüldöz, rágalmakat terjeszt rólunk, nem tiszteli a kereszténynemzetikonzervatív felsőbbrendűségünket, mindenféle abszurd elvárásokat támaszt. Elvárja, hogy ne lopjunk, ne csaljunk; hogy tartsuk tiszteletben a demokratikus intézményeket; hogy ne mi nyerjük a legtöbbet; hogy ne üljünk bele mindenféle alapítványok kuratóriumaiba meg olyan helyekre, ahol keresnivalónk nincs; hogy a kenőpénzes zacskóknak legyen következménye; hogy egy miniszter vállalja a felelősséget, ha kiderül, hogy bűnszervezet működik az általa vezetett intézményben; hogy ne kelljen a regnáló hatalom holdudvarához tartozni, hogy valaki boldogulni tudjon a kurva életben; hogy a közmédia a közt szolgálja, hogy a kibaszott közpénz úgy általában ne veszíthesse el közpénz jellegét; hogy a demokrácia látszatának fenntartásáért ne lopják el a jövő generációk életét; hogy a közérdekű adatok legyenek hozzáférhetőek, vagy hogy még Szijjártó se köphessen le jogerős bírósági ítéleteket, mert nincs kedve elszámolni 300 milliárd forintnyi horkolásgátlóval. Satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Hát igen. Ezért kell minket állandóan megvédeni Brüsszeltől. Konkrétan ezért kell fenntartani a folyamatos háborút Brüsszellel, ezért nem leszünk mi soha Lengyelország. Még Lengyelország se. Mert a rendeleti kormányzással, a háborús veszélyhelyzettel, a negyedik kétharmaddal élni nem hajlandó, de folyamatosan visszaélő korrupt rezsim léte a tét. Más semmi nem számít. Eddig sem számított semmi más csak az önmagát szolgáló hatalom, de ahogy kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy kormányozni nem tudnak, amikor először igazán kellene, csak egyre rosszabb lesz a helyzet. Amikor már a CÖF-öt kell ráuszítani az orvosokra, a megafonos rezsimkurvákat a pusztító akkumulátorgyárak ellen tiltakozó civilekre, az pontosan annak a jele, hogy a korrupt rezsim csak most fog igazán bedurvulni. Innen folytatom valahol valamikor.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!