December 5,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Akkor most mi a helyzet Magyarország barátaival?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 210,594 forint, még hiányzik 2,789,406 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rosszul, csúnyán, de legalább rohadt gyorsan öregedő sikerjelentések, indokolatlanul egzaltált, visszavonhatatlan állásfoglalások, abszolút támogatásról szóló, bratyizó nyilatkozatok jutnak eszembe arról, hogy mennyire várták, hogy dörzsölték a tenyerüket, hogy szurkoltak a nertársak a republikánusok félidős választási tarolásának. Tegnap este, amikor nekiláttam szavakba önteni a mondanivalómat – múlt héten egy meggondolatlan pillanatban azt ígértem, hogy ha már látszik az alagút vége, akkor majd gondolok erről valamit -, nyomát sem találtam sehol annak, hogy nemzetünk szélsőjobboldalra sodródott nagyjai, ha nem is maga a felcsúti ikertestvér, de legalább az ő hűséges toporzékolója gratuláltak volna barátjuknak és példaképüknek, Donald Trumpnak a republikánusok amerikai félidős választáson elért földcsuszamlásszerű győzelméhez. Amit oly páratlan éleslátással megjósoltak és bele is kapaszkodtak a felcsúti állampárt Szánthó Miklósai és egyéb, századvéges, MCC-s szaktekintélyek. Hogy tényleg mindent elsöprő republikánus győzelem fog születni, a kiváló Donald Trump visszatér, és ahogy a felcsúti látnok megjósolta: akkor már el is hozza nekünk a világvégét a világbékét. Mert csak rajta múlik, hogy kitörjön a tűzszünet Ukrajnában.

Nos, ehhez képest se egy Kovács Zoltánt, se egy Hollikot vagy Dömötört vagy ifj. Lomnicit nem szalajtottak be tegnap a közpénzrádióba tolmácsolni az Orbán-kormány soha el nem múló forró gratulációját a trumpistáknak, és minő fájdalom, már az Origo címlapjáról is rég lekerült az a szombati, a vágyvezérelt tenyérjóslást kimerítő remekbe szabott írás, amelynek megtévesztő címe szerint

Kiderült: A jobboldal győzött az amerikai félidős választásokon

Nekem most pont van időm, úgyhogy türelmesen várok, ameddig a Rogán-központ kiizzadja magából, hogyan lehet a Fidesz és Orbán számára abszolút sikerként eladni azt a tényt, hogy 20 éve nem szerepelt ilyen jól a hivatalban lévő amerikai elnök (jelen esetben a NER legnagyobb pechére Joe Biden) pártja a félidős választásokon, és hogy következésképpen elmaradt a Karmelita kolostorban és a mindent maga alá gyűrő rezsim egyéb bugyraiban oly nagy erőkkel és egymáshoz dörzsölt tenyerekkel várt republikánus hullám. Fontos lenne tudni, hogy most akkor Magyarország barátai győztek, vagy nem győztek.

Most, hogy úgy alakult az amerikai félidős választás, ahogy alakult, vagyis a NER vágyaival és jóslataival ellenkező módon, leginkább azt lenne jó tudni, hogy Magyarországnak miért szolgálja az érdekeit az, hogy a kormánya a jelenlegi amerikai adminisztrációval frontálisan szembemenve Donald Grab ’em by the pussy Trump, a Capitolium gyászos ostromáért felelős alak mellett vergődik, mint malac a jégen, akinek államelnöki ciklusát botrányokra halmozott botrányok övezték? Aki hazavisz a sifonérba atomfegyverekről szóló titkos iratokat például. Nem lehet, hogy Magyarország kormánya az ország érdekeivel ellentétesen politizál, amikor egy ilyen alakot támogat?

Megvárom, ameddig Rogánék kiizzadják magukból, hogy miért győztek megint, addig is úgy vélem, hogy óvatosan érdemes örülni annak, hogy Biden kiemelkedő népszerűtlensége ellenére Trump jelöltjeiből gyakorlatilag nem kértek az amerikaiak, a republikánusok lényegében mindenütt az ún. régivágású jelöltjeikkel tudtak csak nyerni. Persze, úgy tűnik, hogy az Orbán-átok azért valamelyest működik, Bolsonaro eltaknyolása után illik a sormintába (Meloni és Netanjahu ide vagy oda), hogy akit ő támogat, a példaképének, szövetségesének tart és elismeréssel nyilatkozik róla, annak előbb-utóbb harangoztak. Ami azért jó, mert a Karmelita által oly nagyon óhajtott illiberális világrend nem akar olyan flottul és résmentesen összeállni, ahogy azt őfényessége megálmodta, és hát Üzbegisztánban lehet ugyan muszlim diktátorokhoz dörgölőzni, de az mégiscsak távol áll a világpolitikai tényezőségtől.

Annak lehet örülni, hogy a félidős papírforma borulása azt jelzi, hogy a hanyatló amerikaiak inkább beérik egy demens öregemberrel és az ő pártjával, mint hogy egy nárcisztikus, korrupt, alufóliasisakos, vállalhatatlanul tomboló pojácát támogassanak. Aki ráadásul a saját pártját is meglehetősen hazavágta, megosztotta. Azt lehet remélni, hogy a republikánusok agyukhoz kapnak és azt értik meg ebből az eredményből, hogy az a teljes agyhalál, ami felé a trumpizmus az ún. amerikai jobboldalt terelte, nem járható út. Szélsőséges botrányhősökkel, őrültekkel, konteóhívőkkel nem lehet a világ egyik nagyhatalmát kormányozni. Kisebb diliházakat simán.

Ugyanakkor szerintem Trump majdhogynem borítékolható bukása (nyugodjak meg, Ron DeSantisban van bőven potenciál) egyáltalán nem jelenti automatikusan a trumpizmus végét. A rasszizmusra, szexizmusra, intoleranciára, agresszivitásra, meztelen gyűlöletre apelláló, a politikai korrektséggel leszámoló, valóság utáni ösztönpolitizálásra változatlanul van igény, és ahol kereslet van, ott mindig megjelenik a kínálat. A kérdés az, hogy ez mennyire szorulhat vissza azok után, hogy a demokraták vannak kormányon, mégsem történt meg a félidős váltás, vagyis nem törtek előre a republikánusok, holott ez lett volna a borítékolható ügymenet. És mint Trump államelnöki bukása idején, most is erre tett fel mindent az Orbán-rezsim. Amelyik megmagyarázhatatlanul csodálja azt a frenetikus 2016-2020 közötti időszakot, amely hemzsegett a dilettáns, közveszélyes államelnöki megnyilvánulásoktól, nemhogy államelnökhöz, de kocsmatöltelékhez is méltatlan botrányoktól, amikor az Egyesült Államok kilépett egy rakás nemzetközi egyezményből (és nem csak a klímaegyezményből) pusztán azért, mert csak. És csakazértis.

Rohadtul magyarázatra szorulna, hogy mit remélt eddig, és ezek után pláne mit remél az Orbán-kormány Trumptól és híveitől, akikre a külügyminiszter Magyarország barátaiként hivatkozik? Mit remélhet Magyarország (nem úgy, mint Magyarország=Orbán-kormány, hanem Magyarország, mint ez európai ország már rég kevesebb mint 10 millió lakossal), a Trump által képviselt illiberális sötétségtől, akihez képest egy Reagan vagy bármelyik Bush szinte államférfi volt? Szerintem elég nagy baj, hogy Magyarországnak már csak ilyen barátai maradtak: akik a demokrácia hazájában a fasizmussal kokettálnak, és olyan agresszív és szélsőséges lejtmenetbe kapcsoltak a hatalom megőrzése érdekében, amire Trump előtt nem vetemedett senki. Akinek a Capitolium ostromát sikerült összehoznia, és akiről ennek dacára a felcsúti miniszterelnök úgy gondolja, és hangosan el is mondja, hogy ő a béke egyetlen reménye. Tudom, hogy a Republikánus Párt és Donald Trump között nincs olyan szolid egyenlőségjel még így se, mint a Fidesz és Orbán Viktor között, ezért is lesz kulcsfontossága annak, hogy mit kezdenek vele a jó öreg republikánusok. Mert ha a trumpizmust nem sikerül visszaszorítani, ha a minősített adatokat hazahurcolászó elszabadult hajóágyúval nem sikerül leszámolni, és helyette jön a következő Trump, akkor annak csúnya vége lesz.

Nem tudom, hogy van-e bármi realitása annak, hogy csökkenteni lehessen a Trump által okozott károkat, de azt már tudjuk, hogy befolyásos republikánusok őt hibáztatják a félidős eredményért. Már csak Szijjártót és a főnökét várjuk a hangosbemondónál, hogy elmeséljék, hogy akkor most mi az álláspontjuk Magyarország barátaival kapcsolatban, ki győzött és az miért lesz rohadt jó nekünk?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.