NEHAZUGGY

Egy frizura és a világ dicsősége

Horn Anna | 2022. Február 11, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,566,300 forint, még hiányzik 433,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A napokban betértem Budapesten egy fodrászatba. Miután rekordsebességgel öregszem, egyre kevésbé szeretek tükörbe nézni, mert az a valaki ott talán nem is én vagyok, pedig sajnos igen. Ennyit a magánéleti nyafiról.

Rövid, soktincses frizura volt az elképzelésem, és láss csodát, találtam a váróban kirakott újságok egyikében egy fotót a vágásról, ami nagyon hasonlított arra, amit szerettem volna. Jött a fodrász srác, ő volt egyben a hajmosó is, megmutattam neki a fotót. Jól megnézte, hümmögött, a hajamat is jól megnézte, majd annyit mondott: oké, valamit összehozunk.

Majdnem egy órát ültem a székben, a félhosszú, ide-oda tekeredő szörnyeteg a fejemen kezdett szépen formálódni, és közben beszélgettünk. A nagyon ügyes és szimpatikus 30 körüli srác egyszer csak megkérdezte, miért nem növesztem meg inkább a hajamat, hiszen sok és erősszálú, egészséges tömeg burjánzik a keze alatt. Hát – mondtam – világéletemben hosszú hajam volt, soha nem volt festve, de öregen, őszülve, szánalmasnak találnám a kinézetemet hosszú hajjal. Különben is mindig csodáltam Bill Clinton frizuráját, eljött az idő, hogy kipróbáljam, női hölgynek is jól tud-e állni valami olyasmi.

Veszett ollócsattogással és nyelvcsücsök kidugással párosuló feszült koncentrálás után Tamás megkérdezte: ki az a Bill Clinton?

Most rajtam volt a sor, hogy csöndben maradjak. Először elszégyelltem magam, amiért ilyen őskövületekre hivatkozom, azután az jutott eszembe, hogy tényleg nagyon öreg lehetek már, ha valaki olyanra hivatkozom, akinek a neve egy mai fiatalnak nem mond semmit.

Pedig, ha máshonnan nem, a közelmúlt egyik amerikai elnökválasztása kapcsán Hillary asszony neve csak el kellett volna hogy jusson a magyar köztudatba is. Ellenfele, Donald Trump 2021-ig volt az Egyesült Államok elnöke, a 2017-es választási kampányt pedig világszerte figyelemmel kísérte sok millió ember. Tízezerszer hangozhatott el, hogy Hillary a férje, a nyolc évig (1993-2001) elnökösködő Bill támogatásával és segítségével próbálja legyőzni Kacsa urat. Rövidre zárva: a Clinton házaspár beírta magát a történelemkönyvbe, munkásságuk megítélése más lapra tartozik. Az, hogy egy fiatal, okos és tehetséges magyar fodrász 2022-ben nem tud róluk semmit, az is más lapra tartozik. Számtalan oka lehet.

Engem felvidított ez a kis jelenet. Hazajöttem, belenéztem a tükörbe, és pont olyan jónak láttam a frizurámat, mint a fodrászüzletben. Arra gondoltam, hogy remélhetőleg nagyon nem sok év múlva a ma kistini unokáim valamelyike elmegy egyedül egy borbélyhoz, és azt fogja kérni, hogy vágják le olyanra a séróját, mint például, a kakadué. Lelki füleimmel hallom is a párbeszédet:

– Kakadu? Az ki?

– Tudod, olyan, mint a tarajos gőte… vagyis taraja van, na.

– Kakastaréj?

– Igen, olyasmi. Tudod, régen még néhány magyar politikusnak is ilyen volt a feje, tök röhejes volt, ezért akarom most a farsangra való tekintettel utánozni őket.

– Nem, nem rémlik, bocs. Mondj egy nevet, megnézem a neten.

– Hát névre nem emlékszem, de a század elején sok volt belőlük.

Egyre vidámabban gondoltam arra, hogy el fognak tűnni a feledés homályában szinte mindannyian, akik ma az életünket meghatározzák Magyarországon. Például a szőke ciklon, akinek köszönhetően a szőke nős viccek születtek, és aki aktívan segédkezett tizenéve lenyúlni a magánnyugdíjpénztári megtakarításainkat, nagy megpróbáltatás elé állítana, ha nevén kellene neveznem egy váratlan találkozásnál. A pacalkommandóssá serdült katonai lófütty rezsiharcos után ha marad is valami emlék, az is legfeljebb a közröhej kategóriába tartozhat. A valaha volt nagyszerű olimpikon, akit még köztársasági elnökként is el kellett viselnünk egy darabig, ma már a kuncogással kísért pletykák szereplője lehet csupán, de leginkább már az sem. És így tovább, számtalan, az elmúlt évtizedben fel-, majd letűnt percemberek tömege a felhozatal.

Így múlik el a világ dicsősége. Tény, hogy a történelem lapjain sokan megmaradnak. Jók is, rosszak is. Művészek, festők, írók, szobrászok, zenészek. Politikusok is. Néró, Katolikus Izabella, Cromwell, Lenin, Hitler, Sztálin. Szent István, JFK, Gandhi, Martin Luther King. A végtelenségig sorolható a „jók” és a „rosszak” listája, életünk minden területéről. Hosszú távon ebben a felsorolásban soha nem fognak szerepelni azok, akik ma tönkreteszik Magyarországot az önző, harácsoló, megvesztegethető működésükkel. Ez ilyen. Soha senki nem mondta, hogy az élet igazságos a mindennapokban.

De a kollektív emlékezet jó és hasznos dolog. Bill Clinton nevéhez sok pozitív döntés kötődik, és az is, hogy vállalta a hibáit, amelyekből volt bőven. A frizurája viszont szinte mindig tökéletes volt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!