November 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Petike Space Project

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,380,926 forint, még hiányzik 1,619,074 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Órák óta nem lelem a helyem. Csak téblábolok ide-oda a kecóban, búvom rendületlenül a fránya internetet, dobjon már fel valami fresh felvillanyzót (vagy legalább Fresh Andit egy szál semmiben, dartsozás közben), valamit, ami az illemtyűzet koptatására nyújt motivációt. De sehol semmi, csak a szokásos szemfényvesztés. Bakondinak újfent meglepi látomása támadt (nő a migrációs nyomás a déli határon); itt a kezem, nem piskvóta! Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár egy gálavacsorán „örül, hogy egy olyan országban élhet, ahol jólét van„. Az EU DNS-e lárvatáncol egy szentistvánit („vésd az emlékezetedbe, hogy (…) indulat, dölyf és gyűlölség nélkül, békességben, lélekben alázatosan és szelíden kell uralkodnod, mivel minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”), hozzátéve: ebből dolgozik ma is a magyar kormány”

Engem aztán az ilyesmivel nem tudnak már felizgatni! Hosszú kínzó percek és két kávé után azonban végre beütött a katarzis. Ma sem éltem hiába, mert lám: van amiről véleményt eszkabáljak össze. Csudálatosképpen szalagcímek lökik Szijjártó Péter legújabb performa(n)sszát egy sevillai konferenciáról: Magyarország 2024-ben űrhajóst akar küldeni a világűrbe munkacímmel. Ez a beszéd, a többi csak üres szócséplés! Szív nagyot dobban, megáll a szú a komódban. Hát ennek már nagyon ideje volt, minden lében villa, világ(z)űrileg is nagyon illetékes külügyministráns űrfi, lelki békém mai megmentője!… Hol van már a Farkas Berci hőstette ’80-ból, akinek az űrutazásával a nemzetek sorában hetedikként léptünk ki a világűrbe?!… Azzal ma már legfeljebb hetvenkedni lehetne. Rég a szekrény mélyén hever az Anettka Space Project című sétarepülés is. 2006-ban a Nyizsnyij Novgorod melletti katonai repülőtérről reptette őt az akkor már szárnyaszegett magyar-orosz barátság utószele a magos egekbe, melynek folyományaként egyedül néki van hivatalos, pecsétes „certifikátja”, hogy „elérte a kozmikus sötétség határát”

Nagy ügy!… Én akár ma szívesen kiállítanék párszáz ilyen igazolást a mai közélet és celebvilág nagyjainak. Ha az érintettek körében nem is, a tréfát értő publikum részéről volna erre igény. 

A Földet és az ő népeit már meghódítottuk, örök hála a fényességes diktinek, már éppen pont a világmindenség hiányzik a magyar palettáról, nosza, tegyük magunkévá azt is! A kilépésben segítő partnerünk az orosz Roszkoszmosz. Együtt aztán tényleg kilőhetünk az álmodozni képtelen népek szürkeségéből, kitörhetünk az álmos népbutítás katyvaszából az intergalaktikus térbe, ahol aztán kedvünkre finkelsteinkedhetünk!… 

A Kétfarkú Kutyapárt a csillagközi jövőbe látott. Részvénykeprogramot indított 2017-ben egy Felcsúton – kizárólag újrahasznosított csillagporból – felépítendő űrkikötő megvalósítására. A szlogenjük („Legyen saját űrkikötőd! Még ma!”) sokak pénztárcáját megnyitotta. A még ugyanazon évben két ízben is átadott „Kétfarkas Bertalan” űrbázis szükségességéhez már akkor sem fért kétség. Mint ők is megindokolták: „Szeretnénk a magyar társadalom egy-egy emblematikus csoportjából egy hímet és egy nőstényt az űrbe juttatni, hogy miután elpusztul a Föld, mi, magyarok újrakolonizáljuk a bolygót. Ezért fellövünk az űrbe egy közmunkás párt, egy stróman párt, egy élsportoló párt, egy gázszerelő párt és egy kutyapárt.” Sajnálatos módon az EU-s támogatások és a TAO-pénzek messze elkerülték a kivitelezést, holott a szervezők szerint az űrállomás „a magyar foci iránt rajongó űrlények tömegeit hozhatja Felcsútra”. A világ első közösségi finanszírozásából felépült űrobjektumát méltó külsőségek (Pataky Attila hasonmásverseny, egy lekicsinyített űrhajós fel- vagy lelövése, mulatós zene, tánc) közepette adták át a feledés homályának. A rendezvényt áthatotta a nemzeti összetartozás érzése. A Föld belsejében, a földön kívül (pl. a Napon, a Szíriuszon) és a „határon élő” magyarok is ott voltak lélekben az eseményen. Állítólag a Macarisztanban élő kipcsak törzsek is élet- és füstjelekkel üzenték meg őszinte nevethetnékjüket.

Nem véletlenül van már egy szottyos űrkutatásért felelős miniszteri biztosunk is – aki egyben amatőr nőjogi szakajtó is. Őt, aki még csak reménybeli magyar műholdról tett említést, nem lehetne esetleg valahogy, egy következő fuvarral véglegesen Föld körüli pályára felmagasztalni? Lennék támogatója annak, hogy Ő legyen a mi orbitális Égi Testünk, az Összmagyarság Világító Holdja!… (Ne kuncogjál má’, te földhözragadt elméjű – a négercsókhoz is szükségeltetik a fehérjehab!)

Állítólag ott az űrben rejtőzik valahol a Mennyek Országa, akár még találkozhatna is dicső kiképzettünk az orbáni éra űrturistáival: a kórházi fertőzésekben, ellátatlanságban, levegőszennyezettségben, kilakoltatási procedúrákban elhunytak lelkeivel. Átadhatná nekik az itt megrekedtek, az úri jódolgukban megkeseredettek csüggedt üdvözletét. 

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.