November 8,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Sokkos állapot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,174,736 forint, még hiányzik 1,825,264 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát tényleg régen volt, hogy a politikai élet szörnyűségeihez edzettnek vélt lelkemet akkora csapás érte volna, mint Spanyolországban két nappal ezelőtt. Parlamenti választások voltak ugyanis, négy év alatt negyedszer – a demokrácia lehet ilyen is. Ettől az. Ettől még fárasztó a népnek, kiábrándító a politikusok egymás közötti marakodása és felelőtlensége az ország sorsa iránt. Ügyvezető kormányokkal, amelyek javaslatait majdnem mindenben leszavazzák, nem lehet működtetni – és főleg a jóléti társadalom felé vezetni – egy országot.

Nem fogok arról beszélni, hány párt jutott be a 350 fős spanyol parlamentbe – nagyon sok, tizenhat vagy tizenhét, még van, ahol kétségesek a végleges eredmények, mert meg lehet támadni azokat. Ismerős? – kérdezné Hofi.

Én csak egyetlen aspektusát és eredményét szeretném megpróbálni megérteni a választásoknak. Azt, hogy a szélsőjobboldali VOX nevű párt hogyan válhatott a harmadik legnagyobb frakcióvá a spanyol parlamentben. A mostani vezetőjük papíron öt éve vált ki a polgári pártból, és alakította meg az újat, nagy spanyol nemzeti öntudatra, cigány- és egyéb idegengyűlöletre, krízishelyzetekben katonai megoldásokat kilátásba helyező ideológiára építve a gyakorlatilag teljesen neonáci retorikáját.

A legutóbbi önkormányzati választásokon már elég szép teret nyert a pártja, az előző, idén  áprilisban zajlott parlamenti választások során sokan közülük be is kerültek az országos parlamentbe. Mára, mint említettem, a harmadik legnagyobb támogatottságú párt lett.

Abban az országban, ahol 1936 és 1939 között olyan véres polgárború dúlt, amilyen sehol máshol nem volt Európában. Egy olyan országban, ahol a háborút a magukat nemzetieknek nevezők nyertek Franco tábornok „zseniális” vezérlete alatt. Aki később csapatokat küldött Hitler hadainak támogatására a szovjetek ellen, aki titkos egyezményeket kötött a fasiszta Németországgal és Olaszországgal, fegyvereket és sok mindent kapott tőlük, és nyersanyagot szállított Hitlernek. Aki elsőként léptetett életbe alaptörvényeket (Leyes Fundamentales), alkotmány helyett. Innen lopta vajon az ötletet a magyar kiskirály?

Spanyolországot sok éven keresztül nem vették fel sem az ENSZ-be, sem a NATO-ba a diktatórikus rendszere miatt. Tízezreket zártak börtönbe, sokakat ki is végeztek ellenzékiségük miatt. Maga Franco nem volt a fasiszta párt tagja, de mindenben elősegítette a hatalmukat az országban. Ő csak első számú vezető (Generalissimus, Caudillo) akart lenni, és bárkivel lepaktált, aki ezt elősegítette.

Lelke rajta, meg azoké is, akik majdnem 40 évig tűrték a rendszerét.

Visszatérnék a sokkra, amit okozott nekem a választások eredménye. Van egy fogadott magyar pótmamám, aki elmúlt 90 éves, echte zsidó, és úgy szokott fogalmazni, hogy egyike a szerencséseknek, akik túlélték Hitler vacsorameghívását. Koncentrációs táborban élt három évig, miközben a családja nagy részét belelőtték a Dunába. Fiatal és szép tizenéves lányként kiszolgálhatta a fasiszta tiszteket, és néha viccből a szájába tömtek egy jó falatot, csinos fenekét paskolgatva közbe. Mikor a táborát felszabadították a szovjet katonák, alig nyomott 30 kilónál többet, tizenhat évesen.

Ezek az emberek átélték a fasizmust. Ott voltak a születésénél, a diadalánál és az állítólagos megsemmisítésénél is. Néhányan közülük ma is itt élnek velünk.  Rosszul látták, nem semmisült meg. A kollektív amnézia kezd elhatalmasodni talán a többieken? Vagy tényleg ennyien nem tudják, mi is az a fasizmus?

A demokrácia a különböző ideológiák szabad együttélésének formája. Is. Nem tudom, a tömeggyilkosság, a holokauszt ideológiának számít-e, az én szememben nem. Képtelen vagyok felfogni, hogy vannak, akik ilyen rendszert vagy politikát szeretnének újra bevezetni az országukban.

Természetesen Marine Le Pen és Matteo Salvini gratuláltak elsőként a spanyol fasiszták elképesztő sikeréhez. Nem vagyok meglepve.

De az értetlenség megmaradt. Sokan magyarázzák nekem két napja az ismerősök és a barátok közül, hogy mi történt, és miért történt. A rövid lényeg: senki nem tudja, hogyan fordulhatott ez elő 40 évvel Franco diktatúrájának összeomlása után. Igazi magyarázat nincs, csak ide-oda mutogatások, ki a hibás és miben hibás a politikusok közül.

Nekem mindegy, ki a hibás. Valaki ébresszen fel a rémálomból, legyen szíves.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.