December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Nálad minden rendben, Viktor barátom?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 126,652 forint, még hiányzik 2,873,348 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szervusz egykomám! Hogy mennek a dolgaid az ország élén? Látom ám, hogy nincs egy nyugodt perced, mindig jelenésed van valahol. Hol Ázsiában keresed a gyökereidet, hol meccsre kell menned, de egyfeszt úton vagy. Közelebb nincsen senki, aki szívesen látna? Az osztrákok, németek, franciák, hollandok mégis könnyebben elérhetőek, mint a búbánatos távolban azok, akikhez járkálni szoktál. Vagy ezek nem hívnak, azok meg igen? Na de ez nem rám tartozik szerencsére, mert mióta a falunk kilépett belőled, ezzel nincs dolgunk. Csak úgy kérdeztem, mint régi barát, félre ne értsd, nem akartalak én megbántani. Ha te a diktátorokat szereted jobban, menj csak oda. Ha az alkalmazóidnak jó, nekem aztán pláne jó. Mesélek inkább magunkról, mert nagy dolgok történtek a faluban.

Képzeld, most én vagyok a polgármester! Mondjuk ebben semmi csodálatos nincs, mert felváltva polgármesterkedünk és most rám került a sor. Rájöttünk ugyanis, hogy ez a polgármesterség meghülyíti az embert. Ha túl sokáig csinálja valaki, egyszercsak elmegy a szebbik esze és elkezd nagyképűsködni meg lopni akkor is, ha előtte nem csinálta. Úgyhogy nálunk senki nem lehet sokáig ebben a pozícióban, nehogy megfertőzze a kórság. Én is figyelek éberen, hogy felbukkannak-e a nyavalya jelei – vérszem, nagyképűség, ragadós kéz a fő tünetek -, de eddig minden rendben. Na kérlek. Csinálom ezt a faluvezetést – most nem is baj, mert a terményt már betakarítottuk, a must forr, a cefre nemkülönben, krumplit, répát elvermeltük, hagyma, káposztafélék a tárolóban, gyümölcsök a ládákban, lekvárok, savanyúságok, befőttek a polcokon, mag a földben, szóval nincs mit csinálni hasznosat -, erre az egyik nap jön be a hivatalba a Saci, hogy kellene valamit kezdeni az öregekkel, mert ez így nincsen jól.

Na, nem az összes öreggel, hanem csak azokkal, amelyikeknek elmeszesedett az agya. Ezt a doktor úr mondta, hogy ez a baj. A mész. Mert az egy dolog, hogy némelyik ilyen meszes a muszkákkal harcol a krumplibokrok között, a másik süldőlánynak hiszi magát, mert ezzel még ellennénk. De úgy kell rájuk figyelni, mint a sas, mert elfelejtenek fürdeni, de még enni is, nem veszik be a gyógyszert, télen nem fűtenek, nyáron nem szellőztetnek. Aztán egy öregnél hamar megvan a baj. Ezért azt javasolta a Saci, hogy csináljunk ilyen öregovit, de ottlakásosat. Amúgy is ott volt a régi iskola üresen – újat építettünk ugyanis, mert ennek kicsi volt az udvara, nem volt uszoda, de tornaterem se, az meg kell a srácoknak -, azt szépen felújítottuk és beköltöztek a mi öreg ovisaink. A családoknak is jobb úgy, mert biztonságban tudhatják a tatát, meg az öregeknek is jobb, mert amit ők elfelejtenek megcsinálni, azt nem felejtik el a gondozók. Szépen berendeztük nekik a szobákat olyan régi holmikkal (mert azt ugyan elfelejtik szegények, hogy egy órája ettek, vagy nem ettek, de ami ötven éve volt, arra emlékeznek jól), fekete-fehér régi fotókkal, a tévében régi filmek mennek videóról, a rádióban régi zenék, ők meg boldogok vele. Sőt, egy rendes kis állatkertet is kaptak, mert rájöttünk, hogy amelyik már évek óta meg sem szólalt, az egy kutyával képes beszélgetni, nem ül a kerekesszékben naphosszat, mint egy zsák krumpli. Úgyhogy lett póniló, macska, kutya, még csacsi is. Nem ám elkerítve valami büdös udvaron, hanem ezek jönnek-mennek az öregek között és esküszöm, gyógyítják őket.

Na de nem is erről akartam mesélni, csak amilyen ritkán beszélünk, összegyűlt a mesélnivalóm aztán ez a kanyarban leelőzte a másikat, pedig az meg sokkal fontosabb lett volna. Mert ugyanis az történt, hogy nálunk is felbukkantak a migránsok! Nem ám egy, vagy kettő, hanem egy rahedlire való. Azt képzeld el, komám! Jószerivel megszállták a falut. De ezt már holnap fogom elmesélni, mert most mennem kell kicsit polgármesterkedni, mert a végén nyakon csapnak a népek, ha munkaidőben veled levelezgetek.

Nálad minden rendben, Viktor barátom? Asszony jól van? Olyan nyúzottnak tűnik a fotókon szegény. Biztosan fáradt, az a sok gyerek, sok unoka. Gondolom, főz, mos, takarít feszt, meg hát tudom, hogy ilyenkor sok a dolog a befőzésekkel is, az asszony is lekvárfőzéssel meg a savanyúságokkal van elfoglalva megállás nélkül. Azért szólj neki, hogy pihenjen néha, nehogy lebetegedjen! Üdvözlöm a családot, te is vigyázz magadra! Ha szükséged van rám, csak szólj és jövök. A kapával. Mert hátha szükség lesz rá.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.