December 4,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Önjelölt próféták, távgyógyító sarlatánok és Orbánok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 210,594 forint, még hiányzik 2,789,406 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pedig már két és fél évvel ezelőtt is aggasztó volt a helyzet:

Orbán Viktor egyetlen – apja küldetéstudatát látványosan a génjeiben hordozó – fia már 2016 tavaszán is komolyan vette magát, amikor a kedves olvasó páros lábbal szállt belém, amiért szóvá tettem: aki a hitével házal, aki szektás, görcsös vigyorba torzult keserves lelkesedéssel és izgatottsággal hittérít, aki korábban hangosan és érthetően kikérte magának, hogy ő nem közszereplő, majd nem sokkal később önként állt ki a rivaldafénybe nyelveken szólni, kézrátétellel és imával gyógyítani, annak valószínűleg sokkal több köze van az üzlethez, mint ahhoz a keresztény hithez, amit a zászlajára tűzött.

Orbán Gáspár már kettő és fél évvel ezelőtt világossá tette, amit ma is, csak akkor még nem tízmilliókból űzte az ipart:

Isten azt akarja, hogy ez az ország az övé legyen. Isten megváltoztatja ezt a várost, ezt az országot és Európát is. (…) Óriási az a változás, amit elindított. 

Ehhez képest ma ezt mondja:

Hiszem, hogy amin eddig túl volt ez a nemzet, az csak a kezdet ahhoz képest, ami most jön. Magyarországon nagyobb és dicsőségesebb dolgok jönnek.

Nagyobb, mint az, hogy ezer éve felvette a kereszténységet Magyarország, nagyobb, mint a reformáció. (…) a magyar változások majd Európára is hatással lehetnek.

Röviden: én is ettől félek.

Hosszabban: aki minimum két és fél éve figyeli/a saját bőrén érzi a kereszténységére hivatkozva ámokfutó, önmagát régi vágású, illiberális kereszténydemokratának becéző, a történetesen éppen Orbán Gáspár édes jó apja által vezetett, politikai-vallási szektaként funkcionáló kormány ügyködését, annak szerintem most végképp nem ártana elborzadnia. Pláne, ha nem kezdett el aggódni akkor, amikor a Magyar Távirati Iroda a nyár derekán leközölte azokat a felejthetetlen fotókat, amelyeken azt láthattuk nagytotálban, ahogyan az önmagát egy foltokban még demokratikus, de legalább nagyon keresztény ország vezetőjének hazudó politikai szélkakas – Gazsi nevű fia társaságában – az Erdogan nevű, véreskezű muszlim diktátor kiteljesedésének ünnepén csorgatta a nyálát.

Mielőtt valaki megsértődne azon, hogy az önálló identitásként működő Gáspár gyereket öncélúan cseszegetjük csak azért, mert azt apját Orbán Viktornak hívják (nyilván Orbán Ráhel esetében is ugyanez az ostobaság szokott előkerülni), mert különben sincs semmi gond azzal, ha valaki a sivatagban megtalálja az Istent, majd hazahozza és azóta építgeti azt a szektát (ami már jellegénél fogva sem egy veszélytelen dolog), aminek egyik reklámarca ő maga (aki személyesen csacsog Istennel, kifordult szemekkel nyelveken szól, az angyalok nyelvén halandzsázik, sérült bokát, csípőfájdalmat, borda- és csuklótörést – a hiányzó, hajlott, vagy eltört gerincről nem szólnak a hírek), megkérem, ne fáradjon.

Ehhez képest sokkal jobban jár, ha megerőlteti az agyát – amit általában mások használnak helyette – és megpróbálja összefüggéseiben látni annak súlyát, hogy a legnagyobb ateistából (csuhások térdre, imához!) hithű kereszténnyé avanzsált, demokratikus választáson már aligha leváltható miniszterelnök fia azzal házal, hogy neki Isten nemzeti-európai léptékű szerepet szánt, akinek fényt kell hoznia ebbe a sötét világba, aki a sorok között már most is Jézushoz hasonlítja magát, és aki már olyan politikai rendezvényeken is fellép (példának okáért a tusványosi nemzeti köldöknézés), ahol az apja a sztárfellépő. Akkor is van ebben valami egészen félelmetes, ha Magyarországot már most is egy ragacsos vallási göncökbe tekert álkeresztény szekta irányítja.

Ugye nem gondoljuk még mindig, hogy Orbán Viktor politikai dimenzióban nyomuló, a magyar ugart már régen kínőtt gátlástalan hatalmi ambíciói és a fia vallási buzgalma egyáltalán nem rímelnek egymásra? Ugye nem áltatjuk magunkat azzal, hogy egy frusztrált vezér frusztrált fiának ártatlan önmegvalósításáról van szó, és a Felház jogi személlyé alakulása nem az Orbán-dinasztia előre megfontolt stratégiai húzása? Amellett, hogy két és fél évvel ezelőtti felvetéseimet változatlanul aktuálisnak érzem, és még mindig nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy ez a harsány, színpadias, ezoterikus küldetéstudat miként hozható közös nevezőre a tartalommal bíró hittel (amellyel szerintem nem haknizni kell, és nem is lehet úgy árulni, mint a dinnyét), nagyon érdekelne az Orbán tenyeréből táplálkozó történelmi egyházak véleménye a miniszterelnöki ded eme önjelölt prófétaságáról. Lehetőleg még azelőtt megnyilatkozhatnának, (arra gondolni sem merek, hogy már most hangosan tiltakozniuk kellene), mielőtt az önmagából kifordult Orbán gyerek elkezd nyílt gerincműtéteket is végrahajtani, és mielőtt a szektája váratlanul felkúszik az államilag elismert és támogatott egyházak sorába (amit egyelőre nagy hévvel tagadnak). Oda, ahol például Iványi Gáboréknak nem jut hely a nagy könyöklésben.

Könnyű lenne azt mondani, hogy a kiscsávót orvoshoz kellene vinni, mielőtt meggyógyítja és megváltja a nemzetet, meg Európát, de nyilván a nem bocsánatos bűnöket elkövető apját sem volna jó ötlet mentálhigiénés okokra hivatkozva felmenteni a felelősség alól. Ez itt egy gondosan megkoreografált NER-forgatókönyv, mint minden, amihez az Orbán név bármilyen formában kapcsolódik. Nem szeretném, ha igazam lenne abban, hogy ehhez az alternatív vallási pusztulathoz, ehhez a gagyi-ócska termékbemutatókat, tenyér- és időjósokat, valamint válogatott távgyógyító sarlatánokat idéző mutatványokra épülő szektához majdan kötelező lesz csatlakozni, ha az ember jót akar magának, de rossz érzések kerülgetnek, és sehol nem látom a kereszténység dicsőségének csillogását. Csak a pszichopatákat megszégyenítő gondossággal felépített, giccses, ótvar tébolyt, ahol az Orbán-család minden tagjának pontosan meghatározott helye van a nemzet szellemi-lelki-erkölcsi nyomorba döntésének folyamatában.

Már nem elég az istenadta agyát politikai propagandával átmosni, a pénztárcájában kotorászni, letelepedési kötvényenként kiárusítani a jelenét, orosz hitelekbe fojtani a jövőjét, kastélyokba, kikötőkbe, yachtokba betonozni a gyerekei jövőjét, a divatot diktálni neki a szaros pelenka árnyékából, immár a lelkigondozását, a legmélyebb hitét is az Orbán-família szája íze és gennyes hatalmi érdekei szerint fogják irányítani. Mert őket, az egész családjukat Isten arra hatalmazta fel, hogy a nép helyett gondolkodjanak, éljenek, és mutassák neki a fényt a sötét éjszakában.

A legtragikusabb üzenete az egésznek azonban mégis az (a vallásba csomagolt gazdasági-politikai vállalkozás által az eddig is jól bevált stratégiák mentén potenciálisan és valóságosan is ellopható közpénzeken túl), hogy miután Orbán Viktornak nem sikerül megszólítania a fiatalokat, Gazsi szektája pontosan ezt a piaci rést hivatott betömni: a fiatal generáció elméjének-lelkének megfertőzését szolgálja. Minderre csak azt tudom mondani, hogy mindenkit óvjon a hite azoktól a nagyobb és dicsőségesebb dolgoktól, amelyeket ez a sérült lelkű Orbán leszármazott apjával vállvetve ezzel az országgal még művelni fog.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.