December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Kis magyar mentál-határozó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 126,652 forint, még hiányzik 2,873,348 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben az ország egyik fele Kádárt sírja vissza, mert szerinte a munka-otthon-krumplileves szentháromság minden áldozatot (szabad akarat) megér; addig az ország másik fele pedig Horthyt és az összes nemzeti lózungot isteníti, amiért ugyanúgy hajlandó lenne bármit (szabad akarat) feláldozni. Ám mindkét fél elfelejt pár dolgot, bár ez igazából teljesen öntudatlan, mondhatni a rendszer kódolta beléjük, hogy így tegyenek.

Az első ilyen dolog, hogy hátrafelé nyilazunk. Visszasírjuk Horthyt, Kádárt. Kinek a pap, kinek a papné. Szidjuk a „Nyugatot”, de sóvárgunk is utána. Olyanok vagyunk, mint Gollam, aki egyszerre gyűlölte is az Egy Gyűrűt – amiért azzá tette, ami – és imádta is azt. A lényeg, hogy egy percig se kelljen elgondolkodni azon, hogy itt, mi, közösen a Kárpát-medencében, mire is vihetnénk. Hogy mit hozhatnánk ki abból, amink valóban van? Nem, ilyet nem lehet. Ezeréves tradíciónk, hogy mindig más a hibás. Kedvenc Gárdonyi-idézetem Izabella királynétól van az Egri csillagokból: „Ti magyarok mindig csak futni tudtok valakihez. Királyhoz, Istenhez…” A magyarok büszke kultúrája – az, amit nem vehetnek el az adónkból erőszakoskodó migránsok, ugye – nem más, mint a kényszeres menekülés a valóság elől.

A második az elsőből következik: hamis valóságok, és hamis elvárások kreálása. Ide tengernyi dolgot lehetne írni. A „Nyugaton sincs kolbászból a kerítés”-szerű lózungoktól kezdve egészen „a Nyugat kizsákmányol és felzabál minket, ezért tart itt az ország..”-on át „csak a hazaáruló menekül a harc és a nehézség elől”-ig. Mindhárom típus szép példája az öngyűlöletnek. Annak, hogy milyen mélyen bele van ivódva a magyarok húsába és vérébe az, hogy ha nekik, személyesen nem jó, akkor másnak se lehessen. Gondolom mindenki ismeri azt a viccet, hogy a Pokolban miért a magyarok üstje mellé nem kell őr… hát ez az, hogy kurvára nem vicc.

A harmadik megint csak az előző kettőből fakad: a – valódi – tudás gyűlölete. Mert ha valaki tud valamit, amit Én nem, akkor Én kevesebb vagyok mint Ő. Azt pedig nem lehet, hiszen Én vagyok a Minden. De nem tanulok, inkább foggal-körömmel kapaszkodom a saját világlátásom végső igazságába és kigúnyolom, leordítom (mert érvelni, azt nem tudok), elüldözöm, megverem, ha úgy hozza a sors, megölöm a másikat. Csakhogy Én tűnjek okosabbnak. Mert nehogy’má!

Ebből jön a negyedik népbetegség: a hamis tudás kifundálása. Mert a világ végső soron mégis csak egy emberi közösség, korlátozott hellyel, így mindenki életében eljön az a pillanat, amikor az ordítás, a trollkodás, vagy a pofánverés már nem lesz elég érv a saját igazunk alátámasztására. Na, ilyenkor kéne valami mögöttes tartalom, amire hivatkozni lehet, mint – nem létező – műveltségünk alapjára, de lehetőleg egyrészt egyezzen a saját világképünkkel, másrészt pedig sok ész lehetőleg ne kelljen hozzá. Hála Istennek Magyarhonban virágzik az alternatív tudomány minden ága, a hamis történelemtől, a politika-, és gazdaságtudományon át egészen a hitéletig. A tízmillió ezoterista, tisztánlátó, szíriuszi fényküldött, ős-párthus-keresztyén-sámán, önjelölt geográfus (a Főd lapos, mert nem hajlik a víz!), virológus (ne oltasd a kölköd, mert autistává csippelik!), reptilián-leleplező (zsidó-gyíkember világ-összeesküvés! Soros!) országa vagyunk.

(Úgy, hogy nem is vagyunk tízmilliónyian. De hát ugye, a kormány „mindenidőklegsikersebb” konzultációi után, ez már nem is nehéz…)

Az ötödik erre épül: a másik kirekesztése az emberiségből. Hiszen, ha Mi birtokában vagyunk az abszolút igazságnak (amit magunknak gyártottunk), és Mi emberek (magyarok) vagyunk, akkor az aki nem, és nem is hajlandó elfogadni a mi abszolút igazságunkat, akkor Ő nem ember (magyar). Mert olyan nincs, hogy az, aki nem olyan mint Én, az is ugyanazokkal a fajspecifikus jellemzőkkel – és ebből kifolyólag ugyanazokkal az „alapvető” „emberi” jogokkal – bírhasson, mint Én! Hát de nem? Hát de! Na ugye! Ha Én konzervatív vagyok, Te pedig liberális, akkor Te nem vagy ember. Ha Én liberális vagyok és Te konzervatív, akkor se vagy ember. Egy hülye vagy. Egy senki. Miért? Mert ha Én vagyok valaki, akkor Te nem lehetsz egy szinten velem, hiszen ellentétes a véleményünk, és – természetesen – Nekem van igazam.

Most, hogy ezeket végigolvasta a kedves Olvasó, legyen szíves és kérdezze meg újra Önmagától, hogy „ezek”, ott fenn a Kormány, hogyan is jutottak el odáig, ahol vannak? Vajon mekkora erőfeszítés kellett itt a Habony-médiának az agymosásra? Semennyi. Csak arról kellett gondoskodniuk, hogy a kontroll teljes legyen, és a hülyeség szabadon áramolhasson, minden zavaró, apró valóságelem nélkül. Mert a termékeny talaj, amibe az orbánizmus magvai hullottak, már régen készen volt. Senki ne essen önáltatásba: az, aki minden egyes nap minden egyes percében beszopja az orbáni propagandát, ugyanannak az embercsoportnak a tagja, mint aki minden nap minden egyes percében az öklét rázza az Orbán-rendszerre a fotelból. Ezt az ember-csoportot pedig úgy hívják, hogy magyarok.

(Tudom, tudom, élni csak kell valahogy, meg belülről bomlasztunk, meg bezzeg én mit tettem le az asztalra, de ezeket nyugodtan tessék csak későbbre tartogatni, a rendszer utáni kínos kérdések idejére. Nem kell idejekorán ilyenekkel fogyasztani a kommentfelületet.).

Tisztelettel,
Pájer Csaba

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.