December 13,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Koszorúk, gyertyák, krizantémok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint ilyenkor minden évben, most is fénybe borulnak a temetők esténként. Gyertyák és mécsesek fanyar füstje keveredik az őszi virágok illatával. Sokan nem tudják, hogy ma – november elsején – mindenszentek ünnepe van. Ilyenkor az üdvözült lelkeket ünneplik hagyományosan a hívek. Holnap – november másodikán – van halottak napja, amikor (eredetileg) a még tisztítótűzben szenvedő szeretteink lelkéért gyújtunk gyertyát. Mint a legtöbb keresztény ünnep, ez is pogány eredetű, a 14. században vált hivatalosan is keresztény ünneppé.

Azt hiszem, kevesen tudják pontosan a két nap közötti különbséget és nem is fontos. Vallásos és nem vallásos emberek ezekben a napokban elmennek hallottaik sírjához, fényt gyújtanak és néhány percig arra az emberre gondolnak, akinek a földi maradványait rejti a sírhant, vagy az urna.

Az évek múltával a kimondott, bántó szavak éle eltompul, a rossz dolgokra rárakódik az idő homokja, megszépülnek az emlékek. Ahogy kopik a sírkövön a felirat, úgy lesz egyre szebb a múlt. A temetőkben szinte csak jó szülők, szerető feleségek és férjek, legjobb testvérek fekszenek. Az emberi elme így működik és jól teszi, hogy így működik. A bántó szavak emléke elhalványul, a sérelmek felpuhulnak. Minden – sok minden – átértékelődik.

Maradnak az érzések. A nagyi kötényének sütemény-illata, túrós rétes ízének emléke, amit akkor is megsütött, amikor a betegség szinte teljesen megbénította az egyik kezét. Mert tudta, hogy jössz és mert tudta, hogy ez a kedvenced.

Nagyapa bajuszának bökései a bőrön, hogy nevetett, amikor sivalkodtál: szúr, annyira szúr és közben vigyorogva vártad, hogy megpuszilgassa az arcodat és újra panaszkodhass.

A másik nagymama, akire már nem is emlékszel, hiszen kicsi voltál még, amikor elment. De az érintése megmaradt, valahol a lelked felszínén. A tudat, hogy szeretett. És talán egy kis fehér műanyag kosárka, rajta piros virágokkal. Abba szedte neked a szamócát. Eperet kezibe – erre már nem emlékszel, csak mesélték, hogy így mondtad. És a nagyi szedett neked eperet.

A másik nagypapa, aki még korábban, három éves korodban halt meg. Csak a hangjának puha hullámzása maradt meg és az, hogy magas volt. Nagyon-nagyon magas. Vagy talán csak te voltál nagyon pici.

A frissebb sírok, fájóbb emlékek. Koszorúk, gyertyák, krizantémok. És családok. A sírok között beszélgető emberek, játszadozó gyermekek. Nincs sírás, nincs jajveszékelés. Sírkövet tisztító kezek vannak, sírt gyomláló asszonyok. Mint a kiskertben, amikor elgazosodik a répa. Az élet beköltözik a temetőbe, a maga természetes, mindent átható erejével.

Aztán eljön az este és apró fények ezrei világítanak a máskor sötét temetőkben. A temetőkben, ahol a legjobb szülők, gyermekek, testvérek alusszák örök álmukat. Mi többiek, a kevésbé jók, még itt vagyunk. Megállunk egy pillanatra ilyenkor és abban bízunk, hogy a mi emlékünk is megszépül majd egy gyertya lángjánál.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.