Levelet kapott szerkesztőségünk és mivel fontos és érdekes témára hívja fel a figyelmet, szeretnénk az olvasókkal is megosztani.
„Sziasztok!
Az elmúlt napokban erdélyi ismerőseim osztogatták ezt a cikket. Sokatmondónak találom amiatt, mert szerintem az erdélyi magyarság egy tekintélyes részének álláspontját képviseli. Nekem mondjuk kinyílt a bicska a zsebemben az érvelés láttán, de mit számít ez, amikor én csak egy régen hazáját elárult vándorló csángó vagyok…”
Eddig a levél, a cikk ITT olvasható.
A lényeg röviden: az erdélyi magyarokat (a szerző szerint) sokan vádolják azzal, hogy érdemtelenül kaptak magyar állampolgárságot, szavazati jogot és úgy szólnak bele a magyarországi politikába, hogy közvetlenül nem érintettek és nem eléggé tájékozottak. A cikk írója ezeket az állításokat cáfolja a maga gondolatmenete szerint. Úgy véli, az állampolgárság jár, ők magyarnak születtek, arról nem tehetnek, hogy közben a határok megváltoztak. A szavazati jog is jár, mert neki – erdélyi magyarként – egyáltalán nem mindegy, hogy ki van kormányon. Már csak azért sem, mert Magyarországon élnek a gyermekei, itt fizetnek adót és maga a cikk szerzője is itt fizet áfát, amikor látogatóba jön és itt vásárol.
Azért tartottam fontosnak foglalkozni ezzel a cikkel, mert komoly logikai bukfencek sorára épít fel egy – véleményem szerint – meglehetősen torz gondolatmenetet, majd ezzel próbál igazolni valamit, ami alapjaiban hibás.
Haladjunk sorban. Az első pontban, az állampolgárság kérdésében teljesen egyetértek a szerzővel. Szerintem is jár az állampolgárság, mégpedig a születés jogán. Aki magyar és az is akar lenni, az magyar, bármelyik oldalán is születik a határnak. Az összes többi pontban azonban vitatkoznék. Fogok is.
Szavazati jog. Az én véleményem szerint ez nem jár, pontosabban nem szabadna, hogy járjon automatikusan. Amennyiben a külhoni magyar Magyarországra költözik, itt él, itt dolgozik és adott esetben itt szív velünk együtt, akkor igen, akkor jár. Ha azonban marad a szülőföldjén, akkor – bár lehet közösen gyűlölni Trianont – más országban él. A magyarországi magyarokkal szemben mélységesen igazságtalan dolog beleavatkozni az ország politikájába úgy, hogy közben ennek közvetlen következményei a szavazóra nézve nincsenek. Ha a gyermekei itt élnek, ők természetesen szavazzanak, a nem itt élő szülő azonban ne szavazzon.
Megpróbálom elmagyarázni, miért gondolom így. Képzeljünk el két testvért, akik felnőve elhagyták a szülői házat. Az egyik az ország egyik felén él, a másik máshol. Bár egy család, testvérek és szeretik egymást, de egyiküknek sincs joga beleszólni abba, hogy a másik kit választ társául, hogyan éli az életét, hogy neveli a gyermekeit, milyen konyhabútort választ, melyik banktól vesz fel hitelt. Még abba sem szólhat bele, hogy mi legyen a pénteki vacsora.
Ha egy erdélyi magyar nem Magyarországon él, akkor az ő életét a román törvények befolyásolják. Neki ott van beleszólása a kormány megválasztásába, ő ott fizeti az adót, ott veszi igénybe a kedvezményeket, segélyeket, neki ott kell 9 százalék áfát fizetnie az alapélelmiszerek és 19 százalékot minden más után. Nekünk meg itt kell 27 százalékot fizetni, a mi adónk megy el hülyeségekre, miközben az ellátórendszer romokban hever. Ő Romániában nem szembesül azzal a gyűletkeltő propagandával, amivel mi itt napról napra és még ezer különbséget sorolhatnék. Aki Romániában él – függetlenül attól, hogy magyar – az a román politikát igyekezzen befolyásolni, ne a magyart.
Az én gyermekeim is más országban élnek, dolgoznak és adóznak, attól én még nem kapok szavazati jogot abban az országban. Ha a határ mellett élnék és akár napi szinten járnék át más országba vásárolni, akkor sem formálhatnék jogot arra, hogy ott szavazzak.
A harmadik érvet szó szerint idézem:
Nem járulunk hozzá a költségvetéshez, nem adózunk a magyar államnak: nagyon sok jelenleg használatban levő vagyontárgyhoz őseink egyformán járultak hozzá, akkor miért is ne használhatnánk közösen? Nagyon sok erdélyi vendégmunkás dolgozik Magyarországon, ott fizetve az adót. De a legnagyobb adót akkor fizetjük, amikor az itt felnevelt, iskoláztatott gyerekeink Magyarországon letelepedve – hogy a minket „nagyon szeretők” szavával éljek – az ottani költségvetést gyarapítják. Ha kiszámolná valaki, hogy mennyit fizettünk a kiköltözött orvosok, nővérek, tanárok, szakmunkások felnevelésére, képzésére, lehet, a magukat „nettó adófizetőknek” nevező személyek nagyon meglepődnének.
Az itt dolgozó vendégmunkások – véleményem szerint itt élő magyarok – szavazzanak. A többiek – a cikk szerzőjét is ideértve – ne szavazzon. Ő Romániában szavazzon. A gondolatmenet ferde, torz, nem átgondolt. Erre a legjobb példa az, hogy micsoda veszteség az erdélyi magyaroknak az, hogy taníttatták a gyermekeiket, majd azok fogták a végzettségüket és ide jöttek dolgozni. Nem, azokat a gyermekeket a román állam taníttatta. A román költségvetés teszi bele a pénzt az oktatásba, a román állam, a Romániában élő adófizetők – románok és romániai magyarok – adójából tanulnak a fiatalok. Ha ők elhagyják az országot, akkor nem a romániai magyaroknak okoznak – a cikk szerzőjének gondolatmenete szerint – veszteséget, hanem Romániának, az ottani adófizetőknek.
Az Erdélyben élő ember – akár magyar, akár más nemzetiségű – Romániában él. Olyan nincs, hogy lelkesen elmegy szavazni egy más ország polgárainak életéről, majd a saját országában mentesül a szavazása következményeitől.
Még egyszerűbben: a mi bőrünkre senki ne alkudozzon se Orbánnal, se senki mással. Kizárólag a maga bőrét vigye vásárra mindenki. Ettől még magyar az erdélyi és magyar a magyarországi, vagy bármely más országban élő is, de nem dönthetünk a másik helyett.
Látva a cikk alatti kommenteket: fájdalmas azt tapasztalni, hogy megy a licit, ki a magyarabb és azok ócsárlása, akik tiltakoznak a nem itt élő külhoni magyarok szavazati joga ellen. Én is egy vagyok a tiltakozók közül, sőt, úgy gondolom, súlyos hiba volt ezt megadni. Ahogy a Gyurcsány-érában bűn volt az itteni magyaroktól elutasítani az állampolgárság megadását, most ugyanolyan bűn az ottani magyarok részéről a szavazati jog elfogadása. Gyurcsány az erdélyi magyarokat fordította a magyarországi magyarok ellen a húszmillió románozással, Orbán a magyarországi magyarokat fordította az erdélyi magyarok ellen a szavazati jog megadásával.
És nem, nem lesz olyan tájékozott egy külhoni magyar, hogy objektív véleménye lehessen arról, ami itt folyik. A köztévéből, a hozzájuk eljutó propagandából azt fogják látni, amit a kormány meg akar mutatni. Ide kell jönni, végigjárni a vidéket, megnézni, hogy élnek az emberek. Itt kell kórházba kerülni, itt kell iskolába járatni a gyereket ahhoz, hogy a valóságot meglássa az ember a hazugságok mögött.
Azt gondolom, téves alapokról indulva csak téves következtetéseket lehet levonni. Ideje lenne nekünk, erdélyi és magyarországi magyaroknak végre szót értenünk egymással, kihagyva ebből a mindenkori politikusokat és pártokat. Mert így csak a szakadék mélyül, az pedig senkinek nem érdeke.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.