December 12,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Olvasói levél: Istenek kegye – közpénzből?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A sajtóban hetek  óta találkozhatunk egy ifjú hölgy nevével, aki valószínűleg az egyik fontos nemzeti intézmény vezetője mellett hajtja nyugovóra buksi fejecskéjét. Mindez persze a  magánügyük, a pásztorórákról talán még a NER-ben sem kell színt vallani.

Szóra sem lenne érdemes az ifjú pár románca, ha közben nem került volna napvilágra számos olyan információ, ami már közügynek is tekinthető. A magyar babák popsijára piros pöttyöket álmodó híres jobb kéz tulajdonosa, úgy tűnik igen gáláns amikor a sokoldalúnak látszó hölgy szolgáltatásainak a honorálásáról van szó. Csak az a bibi, hogy mindezt nem a saját pár milliós fizetéséből teszi, hanem közpénzből. Úgy látszik, itt sem hagyományosan, gavallér átlagember módjára jár el, hanem az unortodox megoldás híve.

A mi falunkban az volt a szokás, hogy a fiatalember, akinek megtetszett egy hölgy, az saját két kezével megkeresett pénzéből vett ajándékkal próbált kedveskedni. Jó szívvel adta, még akkor is ha netán kosarat kapott. Legfeljebb az édesanyjától kapta a szemrehányásokat. Úgy látszik a mai modern világban, a Fidesz Magyarországában már úribb lett a divat. Persze nem az „zemberek” körében. Azok játszhatják el a Csekonics bárót, akiknek az egykor még pofátlannak mondott állami béreket többszörösen meghaladó fizetéséből, erre telik. Nemcsak a mutyizásban, de az úrhatnámságban, urizálásban is verhetetlen a Fidesz.

A miniszterelnök úr ilyenkor irigységről, a tisztes munka megbecsüléséről szokott nagyívű beszédeket mondani. Esetleg még igaza is lehetne, ha  közben nem találkoznánk szinte  naponta az affér újabb  és újabb fejezeteivel. /Talán a Népszabadság megszüntetésének is  ez volt az egyik oka./ A példátlannak látszó karriert befutó, univerzálisan tehetségesnek mondható hölgy, láthatóan nem az „olcsó Jánosok” mellett keresi a boldogulását. Szereti, ha a deresedő hajú udvarlónak  vastag a  pénztárcája.

Látszik, hogy kis hazánkban vannak  akiknek itt van már Amerika, megérkeztek a korlátlan lehetőségek földjére. Futja a köz pénzéből mindenre. Néhány jól fizetett kuratóriumi tagság mellett, akár még  Indiát is lehet kutatni, persze nem aprópénzért. Közben, ahogyan azt 2010 óta már megszokhattuk, csurran- cseppen egy kis apró a hölgy családjának is. Tudjuk, családbarát kormányunk van. Pár milliós megbízások, trafikok, ugyan már. Több is veszett Mohácsnál, mondhatjuk.  Nem megéri az a pár rongyos millió, amivel a fantasztikus tehetséggel megáldott, jógaoktató és más képességekkel rendelkező hölgy teljesítményét honorálja, unortodox módon a mi gáláns udvarlónk? A tisztes munkát, a nyelvtudást, az extra szolgáltatást  jól meg kell fizetni.

Vajon a mi nagyon keresztény kormányunk, a család és a közpénz szentségének elszánt őre, mit szól a gáláns kalandhoz? Hogyan fér össze erkölcsi érzékükkel, a fennen hirdetett elveikkel a „öregecske” feleség lecserélése egy fiatalabbra? Vajon természetesnek tartják az urak, hogy – a látszat szerint – az új szerelmet közpénzből finanszírozza az egyik cimborájuk?  Vagy az istenek mindent megengedhetnek maguknak, hiszen az ő kegyük és hatalmuk végtelen? Főleg, ha ezt közpénzből tehetik.

Budácsik Lajos

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.