Október 6,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Mielőtt valami hülye rájuk zárná az ajtót

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 192,860 forint, még hiányzik 2,807,140 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Direkt rákerestem, mekkora betűvel írandó a miniszterelnök. Az MTA Nyelvtudományi Intézet ajánlása szerint írható kicsi és írható nagybetűvel is. A különbség annyi, hogy nagy kezdőbetűvel a fokozott tiszteletet fejezzük ki. Mivel nem fedeztem fel magamban tiszteletet, fokozottat meg pláne nem, marad az egészen kicsike kezdőbetű.

Képzeld el nyájas Olvasó, hogy egy rántotthús-alakú stadionban ülsz a lelátón. Jó nagy stadion, olyan 93 036 négyzetkilométernyi. A pályán több csapat szaladgál egyszerre, a megszokott kettő helyett. Nem gond, van hely. A fiúk passzolgatnak egymásnak, miközben a labda Orbán Viktor csatárfenomén hóna alatt van, de ezt a többiek még nem vették észre. Kövér László játékvezetőset játszik, de lenyelte a sípot és most minden lélegzetvételnél füttyög. Már sík ideg, a bajusza is egészen összeborzolódott mérgében.

Varga Mihály, Szijjártó Péter, Rogán Antal és Kósa Lajos veszett elszántsággal cipel egy-egy kaput és igyekeznek kitalálni, hová fogja rúgni a labdát a fő-csodacsatár. Időnként beordítanak a pályára: „Ide tessék lőni, főnök! ” Mivel a „főnök ” azt hall meg, amit akar, az ordítozás kevés eredménnyel jár. A kapucipelők ezért meredten bámulják a labdát és amennyiben az valahol megállapodni látszik, gyorsan ráteszik a kaput. „Gól!” – üvöltik lelkesen. Tapsolnak is maguknak, mert első a siker.

Matolcsy Sasszem György a hálóőr. Elvileg. Gyakorlatilag már régen elcserélte a védendő kaput egy zongorára, amit most próbál betuszkolni a legújabb várkastélyába. Kicsit nehézkesen megy a dolog, mert a hangszer tetején néhány festmény billeg, ráadásul a mi Gyurink tolás közben még egy tankönyvet is ír arról, mennyire jó focista is ő.

A pálya egyik sarkában Gyurcsány Ferenc és Tóbiás József gáncsolgatják egymást lelkesen (Molnár Gyula a pálya közepén melegít), miközben Schiffer András rendszeresen lesre fut és jókat röhög.

Vona Gábor sátáni kacajjal előránt a meze alól egy újabb labdát és beszáll a játékba. Valójában az összes csapat önmagának és önmagával játszik, a játékszabályokat senki nem ismeri, vagy senkit nem érdekelnek.

Miközben a focisták fejetlenül futkosnak a műfüvön, a közönség piszkosul kezdi unni az egészet. Egy része már régen elhagyta a stadiont, mások még kitartanak. A szotyola – amivel idáig egymást köpködték, hogy el ne aludjanak unalmukban – fogyóban van. Pénzük sincs már másik zacskóval vásárolni, mert sokba került a belépőjegy a meccsre. Fészkelődnek, morgolódnak, közben a kijáratot lesik fél szemmel, hogy ki tudjanak jutni, mielőtt a nagyobb tömeg megindul a parkoló felé, vagy mielőtt valami hülye rájuk zárná az ajtót.

Többen elégedetlenül fütyülnek, szemüveget követelnek a bírónak. Mások – a keménymag – kitart, reumától hajlott háttal szurkolnak a pályán szédelgő amatőr sportolóknak és párhuzamosan igyekeznek a még el nem menekült közönséget meggyőzni arról: Orbán a király. A baj az, hogy a meccs nagyon unalmas, ellenben a nézők minden pénze elment a stadionra, a nemzeti műfűre, a focisták fizetésére és még nem is tudják: kifelé menet minden megmaradt értéküket el fogja venni a biztonsági őr.

Tehát a közönségnek már elege van abból, ami a pályán foci helyett zajlik, a csapatok el vannak foglalva önmagukkal, Orbán csatár (aki azt hiszi, ő focista, bíró és kapus is egyszerre)  nekifut, hogy gólt rúgjon és közben nem látja, amint a tartalékos Lázár János mögé sündörög, hogy elvegye tőle a labdát.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.