December 11,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Váltsd meg magad, Jézus fáradt!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 662,460 forint, még hiányzik 2,337,540 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez is egy olyan cikk, amikor az olvasóink kommentjei közül ragadunk ki egyet, mert érdekes, mert valamiért fontos, mert többeket érdekelhet, mert mondanivalónk van vele kapcsolatban. Most éppen én csíptem ki az alábbi hozzászólást. Azt gondolom, egy olyan alapvető problémára mutat rá, ami naponta kerül elénk.

„Most akkor itt is megkérdezem, mint az előbb egy másik posztban: mit tudunk tenni mi párezren, akik olvasunk nekünk szóló igaz értékes írásokat, azzal a sokmillióval szemben, aki semmit nem olvas, csak állami rádiót hallgat (a zeneadókon kívül), csak állami tévécsatornát néz, ha egyáltalán lát tévét, az állami csatornák ingyenesek. Szóval kérem az ötletek tömegét, hogy mit tehetünk egy erős ellenzék, egy erős karizmatikus vezető nélkül? A mai magukat ellenzékinek nevező pártocskák leginkább egymás ellenzékei. Választ várok!”

Mondom, szerintem ki-mit-tud. Először is. Szó sincs párezerről, Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk esetében biztosan nincs. Kezdetnek érdemes nem alábecsülni egy közösséget. Márpedig a Szalonnának – mi legalábbis így gondoljuk – van egyfajta közösségformáló ereje. Sokan, egyre többen találnak ide hozzánk, beszélgetnek, talán még barátságok is szövődnek. A párezer ebben az esetben annyi, mint Debrecen, Szeged, Kecskemét és Győr lakossága. Együtt. Ennyien olvassák hónapról-hónapra a Szalonnát.

Ennyi ember már önmagában elérhetne bármit, amit csak akar. De – és ez a fontos – ennyi ember, ha csak fejenként 2-3 emberrel beszél havonta és csak egyet is sikerül gondolkodásra bírnia (nem megtéríteni, nem meggyőzni, csak elgondolkodtatni), akkor máris nem ordítozunk hiába és nem kidobott pénz az, amivel az olvasók fenntartják az oldalt.

Az biztos, hogy a folyamatos sopánkodással sehonnan, sehová nem jutunk. Soha, a büdös életben semmi meg nem oldódott még önmagától, de nyavalygással sem orvosolható semmi. Ha nem hiszünk önmagunkban, akkor nincs más, mint lefeküdni és nézni a plafont, hátha jön a csoda. Ami nem jön. Soha.

A párezer ember, aki olvas? Egy hónap alatt többször nyitjátok ránk a virtuális ajtót, mint ahány szavazója van az MSZP-nek és a Jobbiknak. Összesen. Miről beszélünk? Milyen párezer emberről? Az, hogy nem vagyunk az utcán és nem bontjuk le a parlamentet nem azt jelenti, hogy nem vagyunk elegen.

Hogy hol kell keresni a karizmatikus vezetőt? A tükörben. Mindenki ott keresse, ne a másiktól várja a megváltást. Valahol olvastam régebben, ha jól emlékszem, egy graffiti volt: Váltsd meg magad, Jézus fáradt! Erről van szó. Ne akarjunk már állandóan loholni valaki után. Ha mindenki csak annyit tesz, amennyit ő maga meg tud tenni, ha beszélget a környezetében élőkkel, ha nem szarja össze magát, amikor ki kell állnia valamiért, máris változtattunk. Amint nem azt keressük, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, hanem nekifeszülünk és ha nem sikerül is elsőre, de legalább megpróbáltuk, akkor máris változtattunk.

Ahhoz, hogy legyen egy erős ellenzék, mindenkinek le kellene tépni a pókhálót a rohadt tükörről és belebámulni jó erősen. Ott fog visszabámulni az erős ellenzék, valakire még az erős, karizmatikus vezető is rácsodálkozik. A követelőzés, egymás intenzív basztatása és a sápítozás, csodavárás garantáltan nem szül még nyulat sem, legfeljebb nyúlszart.

Mondom, mi – Szalonnások – mit teszünk azért, amiben hiszünk. Lemondtunk mindenféle karrierről, annak még a lehetőségéről is azért, hogy te most olvashasd ezeket a sorokat. A jelen Magyarországában az ilyeneknek, mint mi, nincs helye. Nincs munka, nincs jól fizető állás, még rosszul fizető se. Mindent feladtunk – nem, nem volt mukanélküli bölcsész egyikünk sem – azért, hogy itt ugathassunk naponta, hogy turkáljunk a mocsokban, hogy ordítsunk, ha kell. Igen, rúgunk is. Az olvasókba is, önmagunkba is, a hatalomba is, az ellenzékbe is. Minket is rúgnak, éppen eleget. Az életünk hajnaltól éjszakáig erről szól, a Szalonnáról. Nem nyafogunk, mert tudtuk, mit vállalunk és tesszük, amit mi tenni tudunk. És nem vagyunk sem hősök, sem mártírok és nem csak mi, nagyon-nagyon sokan vállalják ugyanezt.

Mások mást csinálnak. Hangosan, vagy halkan, elöl, vagy hátul, bátran, vagy félszegen, de itt vagyunk.

Nem igaz, hogy kevesen vagyunk és nem igaz, hogy gyengék vagyunk. Francokat! Itt, csak itt és csak most többen olvastok egyszerre, mint ahány emberre még legyinteni lehet. Ne sajnáljuk már le magunkat! Nem kell senkinek sem vízen járni, sem borrá változtatni a vizet. Elég megváltania önmagát.

Az ötletek tömegét mindenki saját magától várja, ne a másiktól. Ha már az olvasó kérdezett tőlünk, én visszakérdeznék: És te, te mit tettél?adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.