December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


A bugrisnak semmi sem túl drága és semmi nem megoldhatatlan

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 126,652 forint, még hiányzik 2,873,348 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most olvasom, hogy lett volna megoldás az ország gondjaira, de nem éltünk vele. Mészöly Kálmán volt focista, jelenlegi nem-tudom-mi, állítólag azt mondta 15 évvel ezelőtt, hogy:

Ha nem adja politikára a fejét, Orbán Viktor akár NB I-es futballista is lehetett volna.

Bár úgy lett volna! Mi a jó életért nem ment inkább focistának? Vannak ugyan kétségeim, hogy ezt milyen jelekből szűrte le Mészöly, mert szerintem ha olyan nagyon tehetséges lett volna a felcsúti sztár, akkor az kiderül már akkor és el sem jut a parlamentig. De szép is lenne, ha most a rekettyepuruttyai ificsapatot edzené Orbán és nem az országot nyírná ki teljes erővel! Zabálhatná a szotyolát két pofára, jó zsírosakat izzadhatna a pálya szélén kínai nájlonmelegítőben és ugathatna mindenkivel, aki a keze alá van beosztva.

Az a mi tragédiánk, hogy mindezeket megteszi, csak a szotyolát is mi fizetjük, meg a kínai melegítő helyett viselt drága öltönyt is. Ráadásul pont olyan pocsékul áll rajta az öltöny, mint ahogy a susogós maci állna, csak éppen sokszor többe kerül. Orbán sem mentálisan, sem morálisan nem szakadt el a huszadvonalbeli faluszéli focipályától. Azt hiszi, az ország is egy legelő, amiről éppen hogy letakarították a libaszart. Falusi kiskirály maradt, az marad örökre. Valaki, aki többnek akar látszani, mint ami a képességei alapján elérhető számára. Ezt tudja, érzi valahol legbelül, de nem fogadja el. Ha már intelligenciában, műveltségben, erkölcsi nagyságban, bölcsességben, politikai érzékben nem képes feljebb kapaszkodni a papsajttal gazdagon lepett árok partjáról, akkor lerántja magához az egész országot.

Egy miniszterelnök, akinek példát kellene mutatnia egy ország számára, mutat is. Bugris-tempóban. Körülvette magát olyanokkal, akik semmivel nem jobbak és nem okosabbak nála és letarolják az országot, miközben pukkadásig tömik a zsebüket. Attól, hogy valaki tisztában van legalább azzal, hogy Armani öltönyhöz nem húzunk gumicsizmát, még távolról sem lesz elismert politikus. Csak egy olyan bugris marad, aki tudja: az Armani öltönyhöz nem húzunk gumicsizmát.

A szellemi-anyagi értelemben egyaránt lepusztított ország erkölcsileg mínuszos, anyagilag megtollasodott vezére és népizenekara vidáman tapicskol a korlátlan hatalom bűzös iszapjában és közben államférfinak álmodják magukat. Európa éppen úgy tátott szájjal áll bugrisék uralkodása felett, mint az ország többsége. A kormány becélozta a hozzájuk mért választókat, a három mondatra kalibrált híveket és teli pofával röhögnek rajtunk, többieken. Ahogy az Unió sem tud mit kezdeni ezzel a bazári gengszterizmussal, úgy az ország normálisan gondolkodó fele is tehetetlen. Hiszen erkölcs, kultúra, szociális érzékenység, államférfiúi erények, tehetség, becsület – ezek a szavak értelmüket vesztik ott, ahol mindennél fontosabb lenne jelen lenniük.

Nehezen érthető az, hogy ezek még mindig hatalmon lehetnek, hiszen ebben az országban sincsen töb idióta, mint Izlandon, Svédországban, vagy bármely más országban. Olyan érzése van az embernek, mintha egy családi ebédre meghívná a frissen beköltözött szomszédot és családját, erre betoppanna pár tahó és beleköpnének az ünnepi levesbe, zsebre vágnák az étkészletet, felzabálnák a csirkesültet, a végén pedig egy trágyás bakanccsal szétvernék a terítéket a diófa asztalon, majd a hímzett abroszba fújnák az orrukat. Az ilyesmire sem lehet azonnal reagálni, mert az ember csak áll meredten és arra gondol: ilyen nincs, egyszerűen ilyen nincs. Pedig van.

Mindez arról jutott eszembe, hogy bugrisék vadul gondolkodnak a felcsúti szégyenvonat meghosszabbításán. Nem másért, hanem mert a főbugrisnak ez az álma, hogy hosszabbítsák meg a tetves síneket. Mert csak. Mert ő ezt akarja. Mert megteheti és meg is teszi.

Hogy közben hány helyre kellene a pénz, hogy haldokló gyermekeket gondozó otthonban kapcsolják ki a világítást, mert nem tudják fizetni a számlákat, hogy idős emberek halnak meg végtelenül méltatlan körülmények között, a kórházak nem tudnak elegendő műszert, gyógyszert vásárolni – nem fontos.

Főbugrist mindez nem érdekli. Hiányzik az a minimális erkölcsi alapja, amiből kiindulva talán megérthetné, hogy az emberi élet fontosabb, mint az ő lelki defektusai. Nem érti, nem érdekli. Képtelen átérezni, hogy emberek életével szórakozik, gyermekek sorsával, idősek, rokkantak létét veszi el azért, hogy az ő beteg agyában született tervek valóra vállhassanak.

Kisvasút, stadion, költözés a Várba, letarolt Liget és a legújabb terv, a Gellért-hegy. Bugrisnak semmi sem túl drága és semmi nem megoldhatatlan. Róla, önmagáról szól az egész nyomorult kis élete, róla szól a körülötte nyüzsgő haszonlesők élete és róla szól az ország élete. Egy senkiről, egy beteg emberről, egy megalomániás tahóról.

Pedig lehet, hogy egészen máshogy alakult volna minden, ha annak idején valaki felfedezi Orbánban a csodacsatárt, a nagy tehetséget és elviszi valahová a francba, a Barca kispadjára.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.