December 8,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


A rezsicsökkentés, a propaganda és nemzeti konzultációnak hazudott agymosás nem mentette meg a vidéket

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 417,199 forint, még hiányzik 2,582,801 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó hírek vidékről: óriásira nőtt a különbség a budapesti és a vidéki fogyasztás, kereskedelmi forgalom között – ez olvasható ki a Népszabadság KSH első negyedéves adataira hivatkozó cikkéből. A lap szerint  bár hagyományosan a nagyobb vásárlóerővel rendelkező főváros teljesít jobban a kereskedelem terén,

„2016 elején furcsa dolog történt (…) a főváros fogyasztása hirtelen csaknem 20 százalékkal növekedett, ám az ország szinte minden más területén a válságéveket idéző mértékben húzták össze a nadrágszíjat az embereket”.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára azt mondta: nem emlékszik ilyen nagy különbségre a főváros és a vidék fogyasztása között. Mivel nekem emlékeim sincsenek, amelyek alapján jól, vagy rosszul tévedhetnék, ránézésre tudok néhány gondolatban reflektálni erre a tulajdonképpen nem hírre.

Már annyiban nem hír az, hogy ezelőtt három évvel, vagy 6-8 évvel is igaz volt: gazdasági értelemben csak a főváros és annak agglomerációja nincs tetszhalott állapotban, lényegében csak ott van érdemi vásárlóerő. Persze sok területen fel lehet állítani a Budapest-vidék párhuzamot, a kiskereskedelem és az azt pörgető/nem pörgető fogyasztás mégis jó hőmérője az ország gazdasági helyzetének.

Mióta tudjuk, hogy a reformok működnek, az ország jobban teljesít és a magyar gazdaság gyakorlatilag az egész Európai Unió (amelynek még tagjai vagyunk) teljesítményénél jobban szárnyal, esetleg annyit tudunk ehhez hozzátenni: az utasítások ellenére a KSH-nál nem sikerült jól manipulálni a számokat. Pedig nyílt titok, hogy már a létminimum sem téma, tehát következésképpen létminimum alatt sem élhetnek emberek.

Ugyan nem találtam idősoros elemzést, amely mutatná a főváros/vidék fogyasztását, azért ez a drámai különbség már 2015 első félévében is körvonalazódott:

Az nyilván nem szorul magyarázatra, hogy  az eltérő jövedelmi helyzet a kiadások nagyságát egyenesen arányosa befolyásolja. A megyékre lebontott jövedelmi különbségek 2016 első félévében így néztek ki, a főváros és vidék közötti szakadék itt is brutális:

Fotó: KSH/Buksza/VS

Nézhetjük ezt bárhonnan, mondhatja a közmédia erre, hogy Budapesten kitört a vásárlási láz, a lényeg szerintem az, hogy akárcsak három, öt, nyolc éve igaz volt, ma ugyanannyira igaz: bár az elmúlt években naponta 2,2 milliárd forint érkezett az országba és noha az uniós támogatások egyik célja éppen az elmaradott térségek támogatása lett volna, regionális fejlesztési programok ide, beruházási adókedvezmények oda, miniszterelnöki vidéki hakni és csillagos eget súroló ígérgetések amoda, nem csökkent a magyar vidék hátránya Budapesthez képest. Nem csökkent, de legalább nőtt.

Az ország leszakadó régiói, amelyek már évekkel ezelőtt is leszakadónak számítottak, nem váltak az elmúlt évek polgári kormányzásának nyerteseivé, ellenkezőleg: ezeknek a településeknek nem sikerült bekapcsolódniuk egy nagyobb térség árukereskedelmébe, ezért piacot veszítettek, kiürültek, elöregedtek és elszegényedtek.

Ide vezetett a Fidesz-kormány által teremtett jogi, üzleti környezet, és az a mindent felülíró elv, amely a haverok, csókosok kezére játszott mindent, ami mozdítható volt. Beleértve a földeket, jól működő gazdaságokat. Az EU-támogatások hatékony felhasználása helyett tovább mélyítették a szakadékot, ami már évekkel ezelőtt is betemethetetlennek látszott. A rezsicsökkentés, a propaganda és nemzeti konzultációnak hazudott agymosás nem mentette meg a vidéket. Minden hazugság ellenére vidéken nincs fizetőképes kereslet az egyre romló szolgáltatásokra.

A beígért egymillió munkahelyből stadionok lettek és térkövezett főterek a szociális katasztrófa árnyékában. Még cifrázhatnám, de nincs miért. A helyzet így is, úgy is aggasztó. És nekem ne jöjjön senki azzal, hogy vidéken a lakosság megtermeli magának a rotációs kapát, a húst, tojást, zöldséget és tusfürdőt, tehát minden rendben van. Egyáltalán nincs rendben.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.