December 13,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Majd neki is el kell magyarázni, ha eljön az idő, hogy mi ezzel a baj

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Június 4-e van, és még mindig a nemzetileg összetartozás napja (vagy mi), ezért beszéljünk az összetartozásról. Arról a nagyfene összetartozásról például, ami Szemerey Tamást az ő drága jó (főleg drága) unokatestvérével, Matolcsy Györggyel a köz pénze mentén összeköti.

A Magyar Idők nevű kormányközeli sajtóorgánum szokatlanul korrekt (már ami a kérdéseket illeti) interjút készített ezzel a bizonyos igazságtalanul lejáratott unokatestvérrel. A kormányközeli, nyeregben lévő seggfejek megszokott lekezelő, nagypofájú arroganciáját idéző válaszok tekintetében a nap, a hét és az elmúlt félév egyik legdurvább interjújáról beszélünk. Leszámítva az összeborzolt tekintetű közgazdasági zseni megszólalásait saját ügyeivel kapcsolatban.

Ebből a lehányt gyöngyszemre emlékeztető – műfaját tekintve – beszélgetésből számos dolog kiderült számomra. Kár, hogy mind olyan dolgok, amiket már eddig is tudtam és valószínűleg nem voltam egyedül ezzel a tudással. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az unokatestvér pontosan ugyanolyan rezzenéstelen arcú, szégyentelenül becsületes ember, mint Gyuri bácsi. Aki mit is válaszolt nem oly régen arra a kérdésre, hogy tervezi-e a lemondását?

„Nemhogy nem tervezem, de nem is értem a kérdést. Egy jól működő, törvényes jegybank elnökének, amely új, sikeres monetáris politikát valósít meg, s ennek keretei között a forintosítás nyomán mintegy ezermilliárd forintot ad át a magyar társadalomnak, miért is kellene lemondania? Mert politikai blöff folyik?”

Hát valahogy így állunk Tamás bátyával is. Aki semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy hemzsegnek a Matolcsy-Szemerey klán tagjai a Magyar Nemzeti Bank környékén és valamilyen formában mindenki érintett a közvagyon jellegét elvesztő milliók, százmilliók tekintetében. Úgy mint:

  • A Kecskeméti Duális Oktatás nevű alapítványi cég vezérigazgatója, Szemerey Szabolcs, aki egyben a kecskeméti polgármester férje. Amely cég alaptőkéje is járt a Szemerey-féle Növekedési Hitelbank (NHB) számláján. Csak ez 12 milliárd forint volt.
  • Szemerey Bertalan, Szemerey Tamás testvérének fia, aki a Szemerey Tamás tulajdonában álló NHB felügyelőbizottsági tagja.
  • Szemerey Gabriella, Szemerey Tamás felesége, az egyik jegybankos alapítvány igazgatója.
  • + Matolcsy Ádám, Matolcsy György fia, akinek cégét szintén az NHB hitelezte.

Nos, ezekkel a drága és jó emberekkel a világon semmi baj nincs és tök természetes, hogy bankján keresztül családjának tagjai is részt tudtak venni a növekedési hitelprogram nyújtotta kedvezményekben. Minden mást a banktitok eltakar: semmi közünk hozzá, hogy az NHB mekkora összeget kezel.

Nála is nagyobb gazemberek szava járását idézte és azt is mondta: nem volt és nem is tulajdonosa a VS.hu-nak, valamint az Origót kiadó cégeknek. Ő csak tanácsokat adott és az sem igaz, hogy a VS azóta felmondott főszerkesztőjével tulajdonosként tárgyalt volna. A sajtó nagy része úgy írt róla, hogy meg sem kérdezte, ezért majd most helyreigazítást követel. Tucatszámra.

A lényeg, hogy az egész család egészen különleges tehetségű emberekből áll, a feleségétől az unokaöccséig, nem beszélve Györgyről (két éve sajnos már a bridzsre is alig jut idejük) akiknek ugyanúgy joguk van ott lenni, ahol vannak, mint bárki másnak, és részesülni a sok jóból, ahogy közönséges halandók is részesülnek. A legviccesebb rész azonban mégiscsak ez: Szemerey azért döntött a Növekedési Hitelbank (NHB) megalapítása mellett, mert mindig érdekelte a bankvilág, de csak a közelmúltban váltak adottá a lehetőségei az üzletkötésre.

Lefordítom: Szemerey Tamás egy névtelen senkiházi volt egészen addig, amíg született zseni unokatestvére bele nem nyúlt a tutiba és a növekedésbe. Azelőtt valahogy Tamáskának nem sikerült megvillantani hatalmas tehetségét, de egy ideje hirtelen minden úgy alakult, hogy megcselekedte, amire egész életében vágyott. Az MNB pénzéből hitelezi a családját. Ja, nem. Az MNB pénzéből hitelezi sokan mások mellett a tehetséges és népes pereputtyát. Akik tökig össze vannak fonódva Matolcsy urambátyámmal.

Szerintem is tiszta beszéd ez, jól is van így. Itt egy köztörvényesen becsületes ember, aki a jellegét elveszített közvagyon köré ültette a rokonságát, meg a rokonsága őt és kurvára nem érti, hogy a hülye magyar mit nem ért azon, hogy a Nemzeti Bank alapítványainak és a költségvetés pénzeinek kezelése ugyanolyan családi vállalkozás, mint ha az embernek vécépucoló cége lenne. Piaci alapon.

Tényleg, miért lenne baj, hogy a tanult, több nyelven beszélő neje igazgatja azt a jegybanki alapítványt, aminek a pénze aztán Szemerey kolléga bankjában landol? Miért lenne baj, hogy az ott landolt pénzből aztán Matolcsy elnök úr fiacskájának üzeleteibe megy tovább a pénz? Mi ebben a különleges? Mit kell ezen felháborodni? Az csak természetes, hogy nekik jár. És ha véletlenül egy-két-három tíz olyan valaki is kapott, aki nem család, nem rokon, akkor az legitimálja a tisztességüket és becsületességüket, nem? De. Valahogy így megy ez az uraknál: a kormány osztogat a haveroknak, Matolcsy a rokonoknak, a rokonok tovább az ismerősöknek, majd oda-vissza és milyen szép nagy család ez, nem?

És nem az a baj, hogy ott lopnak, csalnak, hazudnak, ahol tudnak, hanem a szemük sem rebben, amikor utólag elmagyarázzák a bizonyítványukat. Visszakérdeznek (Az nem probléma, hogy a többi pénzintézet mivel mennyi pénzt keres?), másra mutogatnak, titkos információkra hivatkoznak és közben totál fogyatékosnak néznek mindenkit. Mindenkit, aki látja, hogy mit művelnek. Ők meg nyíltan kimondják: rendben van, hogy rajtatok hízunk, gazdagodunk, zsírosodunk. És nem szégyelljük, büszkék vagyunk rá.

Lényegében semmi különös, semmi hírértékű, de mégis: írjuk oda a többi közé, mellé, alá, fölé. Hogy ugyan mára elfogadottá vált, hogy ez a normális, hogy ez a morális, ez az erkölcsös, de attól, hogy az egyharmados többséget nem zavarja, hogy kilopják a szemét és a nyomorából élnek mint Marci hevesen, attól ez se nem morális, se nem normális. Attól, hogy Szemerey Tamás a pofánkba vágja és talán még röhög is a hátunk mögött egy bridzsparti közben Matolcsyval, nem lesz ő az áldott jó ember, aki mindenkinek ad a két kezével. Majd neki is el kell magyarázni, ha eljön az idő, hogy mi ezzel a baj. Akárcsak az összeborzolt tekintetű blöff-mesternek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.