Október 13,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Talpasok! Merre tovább?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 557,944 forint, még hiányzik 2,442,056 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor nem tud veszíteni. Rossz értelemben nem tud. Ha kipattan valami ötlet az agyából, támad egy víziója, akkor azt árkon-bokron, tökön-babon keresztül meg kell valósítani. Akkor is, ha ostobaság és akkor is, ha kimondottan káros akár az országra, akár a kormányra nézve. Megvalósítani pedig nem a miniszterek elnöke szokta ezeket a nagyívű látomásokat, ez a körülötte dolgozó alanyi költők, teremfocisták, betanított restaurátorok, parókakészítők dolga.

Nem tartozom Orbán szűkebb, tágabb, még annál is tágabb környezetéhez, de az élettapasztalatom alapján merem állítani: nagyon kellemetlen lehet ott ténykedni. Ezen a viszonylag magas fizetések, de talán még a magánosítható közvagyonok sem sokat javítanak. Mostanában főleg nem, mert a helyzet gázos és egyre gázosabb.

Attól tartok, a miniszterek elnöke már régen eljutott arra a pontra, hogy senkire nem hallgat és senkiben nem bízik. Talán néhány ember képes olykor befolyásolni bizonyos esetekben, de a látomások beteljesítésén és az utasítások végrehajtásán túl nem sok mozgásterük marad.

Jól látható, amikor egy cél érdekében mozgásba lendül a teljes apparátus. A nagyon nagy baj az, hogy ez a cél nem egy országos probléma megoldása, nem egy rossz, káros döntés megváltoztatása, nem a korrupció mérséklése, nem a szociális biztonság megszilárdítása, az ország gazdasági működésének beindítása. A cél minden esetben az orbáni parancs teljesítése.

Ezt láthatjuk most is, az oktatás területén. A nagyívű hazugságok, a személyre szabott lejáratási kísérletek, az alattomos csúsztatások olyan bárgyú kabaréjelenetté állnak össze, hogy a nagyon elkötelezett szektatagokon kívül már megtéveszteni sem sikerül senkit, még a saját szavazóikat sem. A kormánykommunikáció gurui és vitrinőrei a primitív, néhány mondatba préselt szlogenekkel operálnak akkor is, amikor a társadalom döntő része már túllépett ezen.

Érezhetik azért, hogy nem működik úgy, mint kellene, ezért beszáll az újonan zsákmányolt TV2 is a vezér kiszolgálásába. A közpénzből súlyos reklámbevételekkel életben tartott, de távolról sem olyan olvasott internetes sajtótól a Vajna-Habony tévén keresztül minden hadrafogható kormánytagig kiosztották a sárral telt vödröket.

Megpróbálták már egyenként lejáratni személyenként, név szerint azokat az embereket, akikben veszélyes ellenfelet látnak a kormányra nézve. Puklitól Botkán keresztül Juhász Péterig a legalja módszerekkel operáló szennymédia szintje alá merültek, de nem sikerült igazgyöngyöt felhozniuk a búvárkodás végeztével. Sorozatosan igyekeznek a pedagógusokat összességében, vagy csoportokra bontva a közharag céltábláivá varázsolni, ez sem működik. Az egészségügyi dolgozók lejáratása sem igazán sikeres. Sándor Mária kigúnyolása sem hozta a várt eredményt.

Ezzel szemben igen sok sajtómunkás, médiapatkány, első-, másod- és huszadvonalbeli politikus árazta be magát a közvélemény szemében.

Ez már olyan tehetetlen vergődés, amiből jól nem lehet kijönni. Talán kijönni sem. Közben minden szereplőnek el kell gondolkodnia a jövőn. Mert előbb, vagy utóbb (remélhetőleg és a mostani állás szerint előbb) el kell számolni nem csupán a családi összefogásból vett kastélyokkal, a fizetés tízszeresének megfelelő életszínvonallal, hanem azzal is, hogy mi van egy esetleges bukás után? Megtarthatja mindenki a zsákmányt? A vagyont, a médiát, pozíciót? Ha igen, akkor hogyan néz a tükörbe, vagy a nézők, olvasók szemébe az, aki hirtelen az ellenkezőjét kezdi mondani annak, amit eddig mondott?

Ha nem tartható meg a zsákmány, akkor a talpasoknak merre tovább? Ha nem ömlik több közpénz a mesterségesen életben tartott médiákba, a kevés olvasó vajon saját zsebből életben tartja ezeket? Ha nem, akkor hirtelen kiderül, hogy mindenki, aki most hűségesen és sokszor elvtelenül kiszolgálja a gazdáit, szemrebbenés nélkül ír le, vagy mond bele a kamerába bármit, tulajdonképpen belülről óhajtotta bomlasztani a rendszert?

Lehetséges, hogy látunk majd megint egy kis videót, önérzetes médiaiparosokkal, szánkóval és az ominózus – a miniszterelnök és a hímivarsejt összeföggését tagadó –  mondat ellenkezőjével a szájukon, dacosan, lobogó hajjal ellovagolni a naplementében?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.