Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Valóra vált jóslatok: most azért rosszabb, mert korábban jó volt, és majd egyszer megint jó lesz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lassan megtörténhet a fordulat.

Ezzel a címmel és alcímmel reklámozza az Index helyén működő, álfüggetlen fideszes portál a nagyszerű hírt, hogy kijöttek a legfrissebb, júliusi kiskereskedelmi adatok a KSH oldalán, amelyekből az derül ki még az MTI tudósítása szerint is, hogy a kiskereskedelem forgalmának volumene 7,6 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest.

Ami hagyján, de a júniusban mért abszolút minimális forgalomnövekedéshez képest a szezonális és naptárhatással kiigazított adatok szerint 0,2 százalékos csökkenés figyelhető meg a júliusi adatokban, ami ha közgazdasági nyelven nem is, de magyarul értő ember számára nagyjából egyvalamit jelent: nemhogy másznánk kifele a gödörből, nemhogy az idő múlásával növekedne a kiskereskedelmi fogyasztás, hát hiszen arról volt szó, hogy a kormány megvédi a magyar embereket a háborús-szankciós pusztulattól, hanem tovább csökken.

Az igaz ugyan, hogy az élelmiszer- és az üzemanyag-kiskereskedelem, amely az előző évhez képest mutat csökkenést, a havi összehasonlításban már enyhül, de például üzemanyagból mindössze a 79,5 százaléka fogy az előző éves mennyiségnek. Tehát: a nem élelmiszer-kiskereskedelemben havi összehasonlításban is csökkenés tapasztalható, ami magyarul értő ember számára azt jelenti, hogy mimagyarok összeszorítottuk a fogunkat, összehúztuk a gatyaszíjat és tényleg csak a legszükségesebb dolgokat vásároljuk.

Azért az elég szomorú, hogy ha ilyen ütemben kezdenek még majd csak ezután valamikor valóra válni a közgazdasági zseniminiszterek újabb és újabb jóslatai, amelyek nagyjából abban merülnek ki, hogy most azért rosszabb, mert korábban jó volt, de majd egyszer megint jó lesz. Mondjuk ezen az irdatlan sebességű fordulaton és visszapattanáson olyan nagyon nincs mit csodálkozni ott, ahol a miniszterelnök szerint a pozitív nulla gazdasági teljesítménynek számít.

Ámazonban ha mimagyaroknak nincs is pénzük lóvéra, van egy csomó más jó hír számukra. Megint a 390 forintos lélektani határ talpát nyaldossa az euró, rendeleti kormányzóék meghosszabbították jövő márciusig a tömeges bevándorlás okozta álsághelyzetet (Bakondi Migrációsnyomás György és a kormányszóvivőné nem véletlenül rongyolt le tegnap Röszkére 1 millió migránssal riogatni); a Vodafone profitjából, valamint a közeljövőben eurómilliárdokért megvásárolt repülőtér profitjából majd jól megemelik a tanárok bérét, ha már úgy is több mint 7600 betöltetlen álláshely van az oktatásban és remélhetőleg tovább folytatódik a felcsökkenés, nem lesz ezzel probléma; egyszer és mindenkorra rehabilitálják Horthy Miklóst, és végérvényesen és visszafordíthatatlanul akkumulátorgyárakba fullasztják az országot.

Szerintem egy szavunk se lehet, ez a minimum, amit el kell viselni azért, hogy a két számjegyű inflációt Nagy Márton precizitásával és jóslataival összhangban térdre kényszerítő doktorminiszterelnök megmentette Mária országát a háborúpárti dollárbaloldaltól, aminek köszönhetően a háborúból is kimaradtunk. Ha ettől nem emelkedik az állampárt népszerűsége, akkor tényleg egy hálátlan fajta ez a magyar.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.