Május 21,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vágd el a kötelet!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,617,520 forint, még hiányzik 1,382,480 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A szüleim istenhívő, templomba járó emberek. Azok voltak akkor is, amikor ez veszélyes, pártellenes tevékenység volt. Anyukám beíratott hittanra elsős koromban, s onnantól vasárnap misére kellett mennem. Szépen fel kellett öltöznöm, amit utáltam. a miséket a prédikációk és az evangélium kivételével untam, az evangéliumot néha nem értettem.  De mivel szófogadó gyerek voltam, megcsináltam, amit kértek tőlem. Aztán megismertem a férjemet, aki hasonló gyerekkort élt meg, s bár már nem volt szülői nyomás, egy belső késztetés igen, hogy vasárnap misére menjünk. Sok színtelen, érthetetlen, néha a híveket fenyegető prédikációt végighallgattam, de volt kettő csodálatos, ami olyan mélyen belém ivódott, hogy egész életemre meghatározóvá vált. Az egyik közülük – természetesen nem szó szerint – így szólt:

Sűrű, sötét felhők takarták el az eget a magas hegyek felett. Leszállt az éj, és áthatolhatatlanná vált a sötétség. Az egyik hegycsúcs közelében egy hegymászó próbálta kitapogatni az utat, hiszen csak néhány méter választotta el a csúcstól. Olyan közel volt már! Nagyon óvatosan haladt, hiszen egyetlen rossz mozdulat elég, és vége az életének! Már a táborban kellett volna pihennie, de lassabban tudott csak felfelé jutni, mint remélte, ezért volt még mindig itt, a hegyen. Még pár lépés, és felér! Csak legalább az utat látta volna, ahová lépett! De még a kezét sem látta az áthatolhatatlan sötétben. 5 méterre lehetett a céltól, amikor az egyik kő, amibe kapaszkodott, kilazult, ő megcsúszott és zuhanni kezdett. Nem tudja, meddig tartott az esés, elvesztette az eszméletét. Egy kötélen lógott a semmi felett, amikor magához tért a sűrű sötétségben. Próbált a kötélen visszamászni, de már nem volt ereje. Fázott, és érezte, közelít a halál. Ekkor imádkozni kezdett:

– Istenem, ha vagy, kérlek, ments meg engem!

És akkor Isten válaszolt neki:

– Hiszel bennem?

– Igen – válaszolta!

– Bízol bennem?

– Igen, igen Istenem!

– Akkor vágd el a kötelet!

A hegymászó reszketett a fáradtságtól, a hidegtől és a félelemtől. Hosszú percek teltek el, végül ismét Istent hívta segítségül:

– Uram, segíts!

Isten ismét válaszolt:

– Vágd el a kötelet!

Másnap szikrázó napsütésben indult útjára a mentőcsapat, hogy felkutassa a hegymászót, aki nem tért vissza tegnap a táborba. Egy völgyben találtak rá, már nem élt. Magfagyott egy kötélen lógva. Szörnyű volt látni őt így. Csak pár méterre volt a biztonságos talajtól.

Rubicon

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.