NEHAZUGGY

Schmidt Mária hályogkovács leműti a szemünkről a hártyát

Nahát. Alighogy Angela Merkel és a soros német elnökség kiegyezett a lengyel-magyar két jóbaráttal az uniós pénzek által felülírt jogállamisági mechanizmus fölött, alighogy a tagállamok vezetői rábólintottak az egyezségre, és mindenki győzött, a NER elsőszámú történelemhajlítója és egyik befolyásos milliárdosa újabb remekművet tett le a nemzet asztalára.

Az MTI hírértékűnek talált, irgalmatlanul hosszú híre szerint a legutóbbi három évtized történelmét, a kommunizmus szorításából magukat több mint harminc éve kiszabadító közép-európai országoknak a szuverenitásért és a szellemi önállóságért folytatott küzdelmét vizsgálja Országból hazát – Harminc éve szabadon címen Schmidt Mária történész, kormánybiztos, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (és okleveles történelemhamisító – szerk.) frissen megjelent kötete.

Schmidt Mária, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (vagyis a közpénzekkel kitömött saját alapítványa) által megjelentetett, és Schmidt Terror Házában szorgoskodó alkalmazottai által körbedícsért és felmagasztalt kötet online bemutatóján emlékeztetett minket, tudatlanokat arra, hogy a magyarság negyvenöt évig táplálta magát illúziókkal a Nyugattal kapcsolatban, de ennek végre vége.

Hiányzott ez az óbégatás, mint egy falat kenyér, az időzítés is tökéletes, a szerző főnöke éppen tegnap győzte le egy sikeres partraszállást követően a hanyatló Nyugatot, és vitte el a hátán a brüsszeli farkasverem libernyákjait, úgyhogy kerek minden. Nem mondom, hogy megveszem Schmidt Mária könyvét csak azért, hogy a családi kasszája tovább hízzon, mindenesetre a reklámot megcsinálta az egyik könyvet bemutató beosztottja. Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója tudniillik odáig vetemedett, hogy azt állította: a szerző „hályogkovács módjára” segít abban, hogy lekerüljön az olvasó szeméről a hártya.

Mivel a szerző nem oly régen, az 1956-os emlékévvel kapcsolatban bemutatott nagypályás történelemhamisítása még viszonylag friss emlék, ez a felkonferálás önmagában is elég ijesztő. Nem tudom, hogy egy magát történésznek nevező egyén, akit bizonyítottan a történelmi tények hamisításán értek (lásd Dózsa László vs. Pruck Pál botrány), és aki beismerés, valamint bocsánatkérés helyett tovább hazudott és perskedett, milyen hártyát tudna leműteni kinek a szeméről. Egyébiránt a a hályogkovács fogalom elég széles körben ismert definíciója szerint nehezen tudom eldönteni, hogy most akkor Tallai úr megdícsérte a főnökét, vagy nagyot akart mondani, és nem annyira jött össze:

1. Átvitt értelemben: Veszélyes feladatra vállalkozó személy, aki minden felkészültség és gátlás nélkül vállalkozik egy nagy szaktudást igénylő, gyakran veszélyes feladat megoldására, és ezt bravúrosan el is végzi. Egy hályogkovácsnak látszólag csak szerencséje van. Amikor nem tudjuk a pontos okokat, akkor többé-kevésbé hályogkovácsként cselekszünk. 

2. Régies, orvosi: Szemet gyógyító ember, aki orvosi képzés nélkül, egy szál bicskával vagy más megfelelő vágóeszközzel végez el egy szemműtétet, kezel egy látásgyengüléssel járó szembetegséget.

Mivel a felkészültség és a gátlás hiánya a NER-ben nem sok mindent akadályozott meg az elmúlt tíz évben, nézzük, mi mindent okoskodott ki magából a saját könyve bemutatóján a történészasszony abbéli aggodalmában (közös nagy aggodalom ez a NER-ben), hogy a magyarok még mindig nem utálják eléggé a Nyugatot és azon belül különösen Németországot:

– Az első sokk az EU-ba való felvétel elhúzódásával érte a térséget, miközben a nyugat-európai diskurzusban nem igazán foglalkoztak a közép-európai régióval, vagy ha igen, akkor is csak saját, önző szempontjaik szerint. „Szolidaritásról, testvériségről szó sem volt. Nagy árat fizettünk ezekért az illúziókért, viszont amióta ezekkel leszámoltunk, képesek vagyunk mi is érdek alapon (már amennyiben a dinasztia érdekei nem azonosak az ország érdekeivel, feltétlenül – szerk.) közelíteni a partnereinkhez”.

– A kommunizmus 45 éve alatt szerzett tapasztalatok ellenállóvá tették a magyarságot és egyfajta önvédelmi mechanizmussal vértezték fel. „Minket nem olyan egyszerű irányítani”.

– Az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer diktátumai olyan feszültségeket eredményeztek, amelyek elzárták Magyarországot a szomszédaitól, noha a tapasztalatok és a sors összekapcsolta volna velük. „Csak mostanában kezdjük megérteni, hogy velük ugyanúgy bántak, ugyanaz történt velük, nem csak a szovjet megszállás alatt”. Emiatt mára az egész térség kezd az összekapaszkodás irányába elmozdulni (Valóban. Orbán vétóbflöffjével éppen mostanság verte szét a V4-es projektet, de odaseneki – szerk.).

– Az 1989-es változásokért a térség lakói nap mint nap megszenvedtek, nem a semmiből beállt fordulat volt. Mégsincs például Németországban egyetlen antikommunista hős (bezzeg nekünk mekkora nagy antikommunista hősünk van – szerk.) sem, akire emlékeznének, akinek a kultuszát elkezdenék ápolni. A németek a mai napig nem tudnak mit kezdeni az ország keleti felével. A másik probléma Németországgal kapcsolatban az, hogy súlyánál, gazdasági teljesítőképességénél fogva Európa vezető hatalma, de ehhez nincs sem védelmi képessége, sem „soft politikája”, egyedül a pénze van meg hozzá, de még kulturális téren „sincsenek sehol a németek”. A németek nincsenek könnyű helyzetben, mert birodalmat építeni, még ha az csak egy európai birodalom is, nagyon nehéz. Rengeteg fenntartás van Németország irányában, miközben létezik egy elvárás az ország felé, hogy irányítson, ha tapintattal is. Száz év múlva visszanézve persze meglehet, hogy Angela Merkel időszaka a békés prosperitás időszakaként vonul majd be a történelembe, „de én azt hiszem, nem tudnak azzal a lehetőséggel élni, amit a történelem nekik jutatott”.

– Schmidt Mária a magyarság előtt álló legfontosabb feladatoknak az önállóság megőrzését, a józan ész megtartását, az érdekvezérelt politikához való ragaszkodást nevezte. (via MTI)

Könnyen belátható, hogy Schmidt Mária visszafogta magát ahhoz képest, hogy meddig jutott az elmúlt években Merkel, Németország és a németek gyalázásában (a teljesség igénye nélkül íme néhány példa):

• Németországban nincs wifi, meg internet sincs, mert nagyon le vannak maradva, ott középkori állapotok vannak ebből a szempontból.
• Angela Merkelnek sikerült egy nagy NDK-t csinálnia Németországból. Nagyon jó a hatalom megtartásában, de hiába lenne még tíz évig kancellár, úgysem fog rá emlékezni senki. „Nincsenek elképzelései, víziói, nem ismeri a történelmet, a világot”.
• „Angela Merkel vezetése alatt Németország az új Kelet-Németország lett. Ő egy igazi katasztrófa”.
• Németország megölte a politikát, és ezzel a demokráciát, nincs vita, mindent tudományos kérdésként kezelnek.
• Németország egykor a romantikusok hazája volt: Schiller, Heine, Beethoven. De mára nincs már ott kultúra, nincs szív. Ha Goethét idézek, nem tudják, miről beszélek. Mi történt a németekkel? Német lapnak én már nem is adok interjút soha többé. Ők csak borzasztó dolgokat írnak rólad.

E történészi igényességű életmű után ki az, aki nem rohan esze nélkül megvenni a legújabb könyvét? Na ugye.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább