Hétfő után kedd, jó reggelt! Kicsit borongós az időjárás körülöttem, de ahhoz képest, hogy milyen egyéb kínok és keservek gyötörnek, ez igazán szóra sem érdemes.
Lehetett azt mondani, hogy a népszavazáson nem voltak elegen, mert nem volt érvényes, vagy azt hogy a nemzeti konzultáció humbug, de a választási eredményt nem lehet letagadni
– ezzel a pofabőrt pirító kijelentéssel Rogán Antal állt elő Bayer koszorú költő vasárnap esti műsorában, Mészáros tévéjében. Ez feltétlenül vicces lenne, ha most nem ott tartanánk, hogy a Fidesz által összetákolt, az igazságtalanságot törvényesített hungarikummá fejlesztő választási törvény okán mintegy 1 millió nem a Fideszre leadott szavazat valóban nem a Fidesznél landolt volna. De ott landolt. Érdekes, most már nyíltan pofáznak arról, hogy a népszavazás nem volt érvényes és hogy a nemzeti konzultáció egy ordas nagy átverés volt. Igen, tudjuk. Pedig ezek tényleg sehol nem voltak ehhez a választási machinációhoz képest. Belátom, most már bármit mondhat bárki, tökmindegy, a lényegen nem változtat. Beledöngölték a talajba, legyőzték a magyar társadalom egyik felét a másik felhasználásával és most ezt tolják a pofánkba. Hogy nekünk kuss és a magyar emberek döntöttek.
Csakhogy a magyar emberek abban a formában, ahogyan ők hivatkoznak rá, egyáltalán nem döntöttek. És hiába akadt be Szijjártópéternek Nagy-Britannia vagy Franciaország, ahol ennyi szavazattal nem kétharmaduk, hanem 85%-os többségük lenne a törvényhozásban, nincs egyetlen olyan európai ország sem, ahol annyira torzítana a választási rendszer, mint Magyarországon. Az Euronews tegnap tette közzé az alábbi grafikont, ami pontosan megmutatja, hogy sehol nem akkora az eltérés a szavazatok aránya és a mandátumok aránya között a nyertes párt esetében, mint nálunk. Én meg azért Nagy-Britanniával se nagyon vagánykodnék a helyükben, ugyanis az ott kalandozó magyarok szavazatai alapján a Fidesz-KDNP örökbecsű pártszövetség parlamentbe sem jutott volna.
Csak a precizitás, Szijjártó Péter, meg az összes habzó szájjal ordító szalagmunkás kedvéért jegyezzük meg: amíg a Fidesznek és csatolt részeinek a szavazatok 49 százalékával kétharmados többsége lehet az országgyűlésben, Emmanuel Macron elnök pártja a szavazatok 43,06 százalékával a mandátumok 54,35 százalékát szerezte meg. Remélem, ezt nem kell szájbarágni még a legelvetemültebb vakhitűeknek sem. A kétharmad még így is a kegyelem taknyán múlott, és az senkit nem vigasztal különösebben, hogy a külhon nem hozott mandátumot a Fidesznek, pedig a négy évvel korábbi 122 ezer szavazathoz képest, most 212 ezren voksolt levélben Európa megmentőjére.
Teljesen egyetértve azzal is, hogy az ellenzék ezen a Fidesz felé lejtő pályán, rengeteg kihagyott magas labda után meglehetősen alulteljesített még magához képest is, azoknak az okos véleményformálóknak az okos megmondásaival nem tudok mit kezdeni, hogy a Fidesz és külön Orbán megérdemelte a győzelmet. Igen, az ellenzék jelentős része valóban nincs tisztában a valósággal, fingja nincs a vidéki Magyarország szürke hétköznapjainak realitásaival, a vidéki bázis kiépítése és a verejtékes terepmunka helyett nyolc évig budapesti mikrofonállványok előtt lamentálva orbánoztak. De azért ne írjunk már le ilyen közveszélyes baromságokat, hogy a teljhatalmú állampárt megérdemelte a győzelmet. Az ellenzéket jogosan lehet bírálni az elmulasztott lehetőségekért, a balfaszkodásért, az alkalmatlanságért, az egóért, a kompromisszumra való képtelenségért, vagy azért, mert amit műveltek, sokkal jobban hasonlított a kollaborációhoz, mint a helyzet súlyának felismeréséből fakadó érdemi cselekvéshez. Igaz lehet, hogy a Fideszt csak akkor lehet leváltani, ha vele együtt süllyed el az ellenzéke is, de könyörgöm, mi az, hogy Orbán megérdemelte a győzelmet?
Miközben a propagandagyár futószalagon sorosozik, mert Soros György szerintük nem bírja feldolgozni a választás eredményét és meg akarja büntetni a magyar embereket („++!%”+%%/%!), már nem is a magyar kormányt, hanem a magyar embereket, a fent említett Macron államelnök fintorogva beszélt egy interjúban kétharmados, háború előtti retorikával házaló Viktorról:
Egyetlen értéket sem vallok magaménak, amelyet ő képvisel. De ott van, megválasztották.
Igen, valóban. Megválasztották. Annyian. Amennyien. Macron szerint Európában úgynevezett iliberális demokráciák emelkednek fel; az emberek fásultak, elfogadják az igazságtalanságot az egyenlőtlenséget, ami lehetővé teszi a populizmus növekedését. Ezért a felemelkedőben lévő illiberális demokráciák azt mondják, hogy ha az emberek gyengék, hát akkor ne tartsuk be a demokrácia játékszabályait, támadjuk a bírák, az ügyészek függetlenségét. Lengyelország, Magyarország ilyen ország. Hát valahogy így van. És nagyon sok lehetőség már tegnap sem kínálkozott az Unió számára, hogy ezzel valamit kezdjenek. Nem a magyar szuverenitásba való beleugatás, hanem a kontinens jövője szempontjából ez létkérdés.
Közben omlik összefele az LMP, és sajnálatos módon a szennyes teregetése a nyilvánosság előtt történik. Sallai és Hadházy konfliktusa csupán a jéghegy csúcsa, a pártot régóta belső viszályok roncsolják, Hadházy után lemondott az elnökség másik két tagja is (Schmuck Erzsébet és Ungár Péter), az újabb pártszakadás sem kizárható. Szerencsére azonban ez Schiffer Andrást már nem érdekli. Jól van akkor. Akit mégis érdekel, az ITT talál egy tanulságos cikket a történések értelmezéséhez.
És hogy klasszikusan jó hírrel zárjam soraimat: Puskás András, Rogán Antal bizalmasa, egykori belvárosi alpolgármester 172 milliót keresett az állami banknál (Exim), miután három és fél év alatt jól megszedte magát, most a Budapest Bank privatizációját felügyelheti. Ez azért jó, mert ezek tényleg senkit nem hagynak az út szélén. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, ugye.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.