Jó reggelt! Változatlanul dögedelem meleg van, de holnap még dögedelemebb lesz. Vasárnap lévén ez a hattyúdalom. Csak egy hétre tűnök el, aztán ismét itt fogok kukorékolni. Ezt azért pontosítom, mert a múltkori búcsúzkodásomat többen félreértették, és fájlalták a veszteséget. Nem mondom, hogy nem hatódtam meg, mert de.
Az uborkaszezonnak az a sajátossága, hogy egybeesik a dinnyeszezonnal. A dinnyét a legtöbb ember szereti. Nálunk speciel nem csak ember, hanem az összes kutya is oda van érte, bár nincsen olyan gyümölcs, amire ne csorgatnák a nyálukat. Igaz, nem kapnak mindenből. Be is fejeztem háztáji híreimet.
Tehát dinnye és akkor már vihar is a biliben, hogy legyen egy kis izgalom. Az egyik üzletlánc száz forint alatt kezdte árulni kilóját, mire az Agrárkamara felhördült. Az üzletlánc felemelte a gyümölcs árát, mire többen felzúdultak, hogy dehát a magyar vásárlók árérzékenyek. Az. Árérzékenyek. Mennyire csinos kifejezés ez a nyomorra. A magyar fogyasztók nem árérzékenyek, hanem csórók. Nem mindenki, úgy nagyjából egymillió ember nem annyira érzékeny az árra, másik egymillió pedig akár decemberben is tud dinnyét venni, ami nem fogy el, azzal meg focizhat a gyerek.
A többi fogyasztó nem árérzékeny, hanem nincs pénze. A legtöbbnek sem olcsó, sem drágább dinnyére. Az ország fele konkrétan nyomorog, másik harminc százaléka szoros beosztással megél, további tizennyolc százaléknak nem jelent gondot a megélhetés sem, a dinnyevásárlás sem (akár mindjárt Görögországban sem), két százalék pedig azt vesz meg, amit akar. Dinnyét földestül, országrészestül.
Ebben az a döbbenetes, hogy az a nyolcvan százalék, aki nem él méltó életet, többnyire észre sem veszi. Az egészen mélyszegénységben élők is úgy gondolják, hogy lehetne ez szarabb is. És ők azok, akik hatalomban tartják azt a két százalékot, amelyik kifosztja őket és ők azok, akik tisztelettel néznek a arra a tizennyolc százalékra, amelyiknek döntő része csak azért él jól, mert jól tud helyezkedni politikailag. Ez valami egészen döbbenetes.
Nem olyan régen olvastam valahol egy szóváltást. A Budát belengő szarszag kapcsán indult a csevegés, a vidéken élő öntudatos proletár mondta a fővárosinak, hogy ne zavarja őket a bűz, hiszen ők választották meg a jelenlegi kormányt, az sem rózsaillatú. Közben meg nem, nem a főváros tartja életben a maffiát, hanem a leszakadó vidék. És ráadásul ez a vidék nem is tudja, hogy leszakad. Nem tudja, nem is tudhatja, hiszen annyira nincstelen, hogy semmit nem lát a világból csak azt, amit a kormány mutat neki. A külföldet elözönlő migránsokat, a gyilkosságokat. Minden hétre jut valami szörnyűség, amit egy migráns követ el. És amiről a lakájmédia beszámol. Azt már elfelejtik hozzátenni, hogy az egész Unió területén, összesen nem követ el annyi bűncselekményt migráns, mint amennyit a kicsi Magyarország területén elkövetnek a bennszülött magyarok. Arányaiban nincsen több bűnelkövető a migránsok között, mint a benszülöttek között. Ezt már nem mondják el a rettegőknek, mert az a jó, ha úgy gondolják, ők piszkosul meg vannak védve, a világ pedig egy veszélyes hely. Oda ők nem is vágynak, de hiába is vágynának, ha buszjegyre sincs pénzük.
Minden országban, az Unió országaiban is vannak tehetősebbek és szegényebbek. De az cefetül nem mindegy, hogy valaki úgy szegény, hogy nem tudja évente lecserélni az autóját és nem telik külföldi nyaralásra, vagy úgy szegény, hogy a legelemibb, az élethez, a szervezete működéséhez szükséges dolgokat sem tudja megfizetni. Amikor valakinek nincs pénze ételre, tüzelőre, gyógyszerre, az már nem szegény, hanem az emberi létezés legalján van. Akkor is, ha maga nem is tud róla. Ezt kellene valahogy megértetni az árérzékenyekkel, hogy ez így nem jól van. Hogy nem azzal van a baj, hogy drága a dinnye, hanem azzal, hogy ők nem tudják megfizetni. És hogy azért nem tudják megfizetni, mert az a két százalék és a tizennyolc százalék felzabálja előlük és a gyerekeik elől.
Nem idegesítem magam tovább, hamarosan jön az első beszólás. Én pedig egy hét múlva ismét kukorékolok. Addig se legyetek jók, mert az unalmas.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.