Én is, de a fenti hatalmas bölcsesség nem tőlem, hanem Novák Katalintól származik. Rámerészkedtem a Facebook-oldalára – először és utoljára, remélem -, és azt láttam, hogy boldogan vállalja a jelölést a köztársasági elnök posztjára. Az ehhez fűzött kommenteket nem is említem, dolgozzon meg érte, akit érdekel.
Ámde akad egy kis kaki a boldogság palacsintájában. Ugyanis az alaptákolmány, ami a Fidesz önkényes kreálmánya, nagyon mást mond arról, hogyan lehet új KE-t jelölni. Nem az ME feladata vagy hatásköre. (Van, ugye, három E-nk: KE, ME, PE. Én leginkább az Aldi-féle E-mentes kenyeret szeretem, a magyar közéletben is imádnám, ha a mostani E-ktől mentesek lennénk.)
Szóval úgy tűnik, a mostani ME olyan engedelmes figurákból álló politikai dinasztiát akar tovább örökíteni, mint amilyen az eddigi horgászbajnok Aláíró János. Legfeljebb mostantól egy ostobaságban hasonló szintet megütő, de kétségkívül feltétlenül lojális asszonyság írná alá kérdés nélkül a pár óra alatt összetákolt és a parlamenten átvert „törvényeket, határozatokat”, stb. Feltételezem, a nagyszerű jelölt még ahhoz sem venné a bátorságot, hogy akár 1-2 napig gondolkodjon – a maga szintjén, persze – azon, hogy aláírjon bármit is, amire utasították.
Nincs kétségem afelől, hogy az alaptákolmányban előírt 40 képviselői szavazat, amely szükséges egy KE jelöléséhez, 40 másodperc alatt össze fog jönni. Mégis hiba csúszott a taktikába – nem az első, és biztosan nem az utolsó. Ugyanis egy ilyen bejelentést azután kellett volna megtenni, hogy a 40 aláírás birtokában van diktátorunk. Meglesz, mint mondtam, de kilóg a lóláb, nagyon. És büdös is. Kapkodás van, mert van ellenzék és a korábbi évekhez képest éledezik. Amire válaszul elég rossz kormányzati döntések születnek, vagy egyáltalán nem születnek (konkrétan a járványra és annak kezelésére gondolok, de erről legközelebb).
Mindenesetre elképzeltem, hogy K lesz a KE, egy nemzetközi konferencián pedig felszólal, és például ilyeneket mond:
„Nehéz jól várakozni, nekem sokszor nem sikerül”. Uff. Mi a jó várakozás?
Vagy:
„Nem csak egymással, hanem együtt egy erős Európáért is harcolunk!” Ezt a zsenialitást Macron elnök magyarországi látogatása után posztolta a szélesmosolyú hölgy. Tényleg nincs senki a stábjában, aki szólt volna, hogy tessék már törölni ezt a posztot? Egymással harcolunk Macronnal? Egy erős Európáért, amit próbálunk, mi, fideszék szétzilálni Putyin pajtás biztatására? A mondat önmagában nonszensz. A hölgy IQ-szintje kétséges, a hálája a gazdája iránt viszont egyáltalán nem az.
Nemrég idéztem Göncz Árpád köztársasági elnököt, aki kétségkívül a legkiválóbb volt ezen a poszton az elmúlt évtizedekben. Az ő szavaival zárom ezt a kis eszmefuttatást:
A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használja. És hogyan.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.