Jó reggelt, Vietnam! Mármint majdnem Vietnam. Úgy értem, mióta olyan nagynevű és irigyelt országokkal nyomulunk egy klubban, mint Szudán, Bahrein, Uganda és mások, ráadásul egy olyan kérdésben, ami az egyének, a nők, a családok legbelsőbb magánügyeit érintő döntésére vonatkozik (igen, az abortuszellenes nagykoalícióra gondolok), még az is lehet, hogy Vietnamot megsérteném ezzel. Szijjártótól tudom, hogy legutóbb egy újabb, 140 ágyas kórházzal sértettük meg a baráti Vietnamot, miután korábban egy 500 ágyassal sikerült.
De még mielőtt nekiállnék csapongani a hosszú hétvégi jó hírek, illetve a múlt és a jelen között. Tegnap reggel nem fért bele, de akkor most tisztázzuk. Tehát Magyarország kormánya szoros együttműködésben a Trump-féle Egyesült Államokkal és a Bolsonaro-féle Brazíliával szervezett egy online konferenciát a családokról, amelyet Novák miniszter és női princípium is reklámozott a Facebook oldalán. Az RTL Klub híradója szerint a konferencián a résztvevők elfogadtak egy nyilatkozatot is, amelyet aztán aláírt vagy 30 ország. Leginkább olyanok, ahol acélbetétes bakanccsal ugrálnak a nők jogain, de az általában vett emberi jogokon is. Amikor pedig az RTL megkérdezi, hogy ez meg mi a szar ez, akkor azt válaszolja a kormány, hogy ők semmilyen módon nem tervezik megváltoztatni az abortusz magyarországi szabályozását, meg így az Alaptörvény, úgy a magzati élet védelme.
Lehet, hogy én vagyok megint a szellemi hajléktalan, de ha semmi mást nem terveznek, mint ami van, akkor erre a szégyenteljes klubtagságra mi a tök szükség volt? Csak azért, hogy elmondhassák, hogy a világ legsötétebb illiberális, autoriter országaihoz dörgölőznek, mert nekik senki ne mondja meg? Hogy megmutassák Brüsszelnek, hogy akkor is Belarusz és Lengyelország oldalán harcolnak a felvilágosodás ellen, ha Jourová és Tusk a feje tetejére áll? Az is brutális, ami Belaruszban történik politikai fronton és mindenféle fronton, de az is egészen példátlan és súlyosan gonosz, amit Lengyelország kormánya sok egyéb más mellett ezen a téren is művel. A gyakorlatilag teljes abortusztilalom olyan botrány a 21. században, amihez kevés fogható, pedig aki élt a NER-ben az elmúlt tíz évben, az olyan nagyon nem tud már semmin meglepődni.
A nagyember szokta visszatérő jelleggel mondogatni, hogy korábban azt hittük, Európa a mi jövőnk, ma már tudjuk, mi vagyunk Európa jövője. Hátélleg. Mármint mimagyarok, vagyis az Orbán-kormány, amelyik fennállásának tizenegyedik évében az ezeréves egyetemi autonómiát irtja ki az ezeréves államiság mellől (amelynek egyébiránt több és még több tiszteletet szokott követelni, mert a legfontosabb a következetesség, ugye), illetve a Kaczynski-féle másik illiberális uniós zsarolási potenciál, amelyik szintén kanyarban előzve száguld vissza a sötét középkorba. Legalábbis a lengyelek szemmel látható része így gondolja, ezért is vonultak utcára országszerte, bár gondolom, megüzente nekik is a drága jó kormányuk, hogy örömmel látják, hogy milyen sokan tüntetnek mellettük. Ja, nem.
Erre a típusú kifinomult hatalmi arroganciára a Gulyás Gergely nevű időzített humorbomba vetemedett, a lengyel jóbarátoknak van még mit tanulniuk ezen a téren. Is. Különben a miniszterelnökséget vezető ember tényleg kitett magáért péntek este a Polgári Mulató Őszintén (höhö) rendezvénysorozatának vendégeként, bármiről kérdezték a párttévé kivezényelt mikrofonállványai, az az irritáló, gőgös cinizmus könyökölt ki a száján, ami reményeim szerint az egész rendszert vesztét fogja okozni. Az világos, hogy meg kell dolgozni a gazdi kegyeiért, főleg, hogy Lázár János előmászott a vidéki száműzetésből, és a soha el nem múló nagypolitikai ambíciói teregeti újra a nyilvánosságban, szóval fene tudja, mi lesz Gulyás sorsa, amiről köztudottan nem ő dönt. Azt valamennyire értem, hogy az ellenzéki pártokat – amelyeket a fideszes kétharmad torz és önkényes választási törvénye kényszerít arra, hogy versengés helyett (ahogy az normális lenne egy normális országban, amely igényt tart a demokratikus jelzőre) egymással megállapodva, közösen álljon ki az állampárttal szemben a válaszáso(ko)n – szívből megveti, és csak a gúny és lenézés hangján tud róluk beszélni, lehetőleg öblösen gyurcsányozva. Lásd: ‘22-re egy „nagy elvtársi csókban“ olvad össze az egész ellenzék. Mintha ez nem egy kényszerhelyzet lenne, amibe az önkény hatalomtechnikai okokból belehajszolta őket.
De az, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter ugyanezzel a gúnyos megvetéssel illesse a saját jogaikért kiálló egyetemi hallgatókat, a velük szolidaritást vállaló magyarok sokezreit, pontosan megmutatja, hogy mennyire tartja a rezsim mindazokat, akikkel kapcsolatban azt hazudták, hogy őket is képviselni fogják a kétharmadukkal. Nemhogy nem képviselik, de kiröhögik őket és gúnyolódnak rajtuk. Szégyen, hogy az SZFE diákjaiknak ilyen Gulyás-féle hazugságokra kell reagálniuk. Nem, ők nem a kormány mellett tüntettek, ők az egyetemi autonómiáért tüntettek, amelyet annak a kormánynak állna módjában garantálni, amelyik ehelyett önkényesen döntött a fejük fölött, elvette a jogaikat, és – ahogy Bodrogi Gyula fogalmazott – szembeállította a szakmát saját magával. Mert aki építeni nem tud, az pusztítani fog, és a romokon vicsorogva röhög bele mindenkinek a pofájába.
Nem tudom, az Európai Néppárt lengyel elnökét mikor éri utol a magyar kormányzati toporzék, mindenesetre Donald Tusknak sincs sokkal jobb véleménye erről a magát Európa jövőjeként hirdető államberendezkedésről – amit sikerült egy évtizednyi szisztematikus rombolással összehozni -, mint Vera Jourovának, úgyhogy a Szijjártó-Kovács-Varga csatársor igazán odaléphetne. Ha másképp nem megy (és nem szokott menni), akkor személyeskedve, sorosozva, balliberálisozva, kettősmércézve, lemondásra felszólítva. Tusk ugyanis nem kevesebbett állított, minthogy Orbán Viktor „próbálkozása egy általa illiberális demokráciának nevezett új ideológia megteremtésére voltaképpen egy korcs demokrácia”. Ugyanis a jogállamiság és szólásszabadság nélküli demokrácia egyáltalán nem demokrácia. És ezen az sem változtat, hogy Tusk hazájában, Lengyelországban is hasonló folyamatok figyelhetők meg, lásd fent. Európa jövője, az. [Frissítés: Igen, Szijjártó Péter közben felébredt és cselekedett, kösz.]
A világ másik felén közben egy másik Donald nevű ember, akinek pontosan ugyanannyira fontos a jogállamiság és a szólásszabadság és a demokrácia, mint felcsúti ikertestvérének, közben már leadta a szavazatát az amerikai elnökválasztáson. Nem tudott hibázni: egy Trump nevű fickóra voksolt. Erről jut eszembe: az Orbán-Szijjártó kormány nagy barátja, Donald Trump megemlékezett az 56-os forradalomról? Ja, nem? Pedig Donald még a lecsót is együtt melegíti Viktor haverjával (telefonon), annyira jóban vannak, és annyira nagyra tartja őt is és mimagyarokat is. Hogy szerintem azt sem tudja, hol van Magyarország.
Ezzel szemben Joe Biden, akibe egy hete páros lábbal rongyolt bele a magyar diplomácia pufidzsekis állócsillaga, a Twitteren arról írt, hogy 64 éve a szabadságszerető magyarok fellázadtak a kommunista uralom ellen, az ő szellemük inspirálta később a prágai tavaszt, a lengyel Szolidaritás mozgalmat és a berlini fal lebontását. „Elnökként mindig ki fogok állni a szabadság és a demokrácia védelméért itthon és világszerte” – írta Biden. Valamiért a pártállami média nem hordozta körbe a hírt, Szijjártó méltán népszerű közösségi oldalán sem találtam erről semmit. Nem csodálkozom. Viszont ez is pontosan megmutatja, hogy miért kurvanagy hazugság az, hogy aki a magyar kormányt támadja, az lenézi és megveti a magyar népet. Továbbá attól, hogy a magyar kormány a legvállalhatatlanabb rezsimek legvállalhatatlanabb vezetőihez dörgölőzik, és a legsötétebb autokráciákkal és féldiktatúrákkal egy klubban nyomul, a magyar nép egésze biztosan nem helyesli ezt az utat. Már nem sokat kell aludni, ameddig kiderül, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke, de azért úgy belegondoltam: ki képes egy olyan emberre szavazni, aki egyéb, felsorolhatatlanul számos sötét megnyilvánulása mellett, államelnöki minőségében görénynek nevezi tetszőleges embertársát? Hagyjuk ki ebből a politikát. Ez egy normális, államférfiútól elvárt viselkedés? Gondolom, ezért is imádják a felcsúti kultúrkörökben, de nekem azért hadd forduljon ki a gyomrom tőle.
Akkor induljon a nap, lábjegyzet a korcs demokráciához (végül is ez az egész az volt): a nyáron bejelentett 64 milliárd mellé sikerült további 800 millió forintot találni a Hajdúnánásra tervezett MotoGP-pálya megvalósításához szükséges ingatlanok megszerzésére és annak beruházásra alkalmas területté nyilvánítására. Ha beledöglünk is, megcsinálják.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.