Kicsit lassan őrölnek az állampárt malmai, mégiscsak szombat van, és még mindig van lehúznivaló bőr a magyar válogatott tegnap esti győzelméről (és máris nincs olyan hideg, ugye, mimagyarok?), de végül csak sikerült előhozakodni a nap közleményével. Ami hivatalosan a Fidesz-frakció közleménye, és Halász János fideszes frakcióvezető-helyettes, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke vette a nevére. Nincs túlvariálva, és minden, aminek felkiáltójel van a végén, az biztos úgy is van:

Mielőbb üljön össze a nemzetbiztonsági bizottság!

Példátlan eset került felszínre, amikor Márki-Zay Péter, a baloldal miniszterelnök-jelöltje elárulta, hogy több milliárd forint kampánytámogatást kaptak külföldről. Ez amellett, hogy törvénytelen, még durva beavatkozási kísérlet is a magyar választásokba. A botrány szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet, ezért nem maradhat tisztázatlanul.

Arra kérem Sas Zoltánt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnökét, hogy mielőbb hívja össze a bizottságot, és tegye lehetővé az ügy feltárását.

Halász János, frakcióvezető-helyettes, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke (via fidesz.hu)

Nem hagyják, nem engedik, pörgetik, fújják, visítanak. Igaz, a helyükben én se engedném. Így a recesszió előszobájában, így, hogy láthatóan se akarat, se képesség nincs a válság kezelésére, marad a demagógia (lásd: nemzeti konzultáció) és a semmiféle bizonyítékokkal alá nem támasztott, azaz nem létező problémák habosítása. Ha már a Holdról is látszó kétharmad után az érdemi kormányzás annyira nem megy, akkor abból kell botrányt generálni, hogy Márki-Zay Péter külföldről kapott kampánytámogatást. A cselédmédia előkészítette a terepet, az elmúlt hetekben szanaszét óbégatták a nyilvánosságot, „példátlan amerikai befolyásolási kísérletről” jajveszékeltek, miután Márki-Zay azt nyilatkozta, a kampányban a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak volt egy számlája, ami a központi kampány működtetését szolgálta. Innen jutottak el odáig, hogy a mozgalom külföldről kapott pénzt, amit illegálisan került a jelöltekhez. Bizonyíték nincs, de Kocsis frakcióvezető korábban úgy fogalmazott: az elmúlt harminc év egyik legdurvább ilyen típusú politikai botrányával állunk szemben.

Hogy ne haljak meg hülyén, megerőltettem az agyamat, és találtam néhány olyan politikai botrányt, ami ugyan nem ilyen típusú, ellenben ezerszer súlyosabb, mint a fenti hagymázas, bizonyítékok nélküli lebegtetés, amit nyilvánvalóan arra használnak, hogy ne azzal kelljen elszámolni, ami a társadalom húsába vág.

Emlékszem, hogy amikor tavaly egy nemzetközi tényfeltáró csapat oknyomozása révén fény derült arra, hogy az izraeli Pegasus nevű kémszoftverrel figyelhettek meg többek közt magyar kormánykritikus újságírókat, politikusokat, üzletembereket és szűkebb környezetüket, és a jelentés szerint több körülmény is utal arra, hogy a magyar hatóságok használták lehallgatásra a Pegasus nevű programot, akkor Halász János szerint nem volt indokolt a nemzetbiztonsági bizottság ülésének összehívása, mert Halász János szerint a baloldali sajtóban megjelent hírek megalapozatlanok és pusztán a politikai hangulatkeltést szolgálják. A mostanihoz hasonlóan primitív közleményben akkor azt írta ez az erkölcsi fáklya, hogy Magyarországon a nemzetbiztonsági szervek maradéktalanul betartják a törvényeket, működésük során mindig a jogszabályoknak megfelelően járnak el. Azt várjuk el tőlük a továbbiakban is, hogy minden törvényes eszközzel védjék meg Magyarország biztonságát, jogos érdekeit.

Arra is emlékszem, hogy idén januárban a Fidesz nem volt hajlandó megjelenni a nemzetbiztonsági bizottság ama ülésén, ahol Völner Kenőpénzes Pál ügyéről, illetve Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos penetráns kijelentéseiről kellett volna némi felvilágosítást adni, miután ez utóbbi hangfelvételekkel bizonyíthatóan arról pofázott, hogy mivel a Belügyminisztériumban van, mindenkiről tud mindent, és szerződéseket kínált „körön belül lévő” roma képviselőknek, amelyekért cserébe „politikai és szakmai teljesítményt” várt el. A Fidesz elszabotálta az ülést, Sztojka meg nemhogy börtönbe nem került, de a teljhatalmú főnöke visszatapsolta a kormánybiztosi székbe.

Arra viszont nem emlékszem, volt-e bármilyen toporzékolás és fogcsikorgatás és nemzetbiztonsági összefutás, amikor kiderült, hogy az orosz kémek átjáróházaként működik hosszú évek óta a külügyminisztérium informatikai rendszere, vagy amikor (szintén) a Direkt36 megírta, hogy a külügyminisztérium egy olyan figurát szerződtetett rohadt sok pénzért amerikai jogi stratégiai tanácsadásra, aki 2021 végéig a Pegasus kémszoftvert kifejlesztő cégnek dolgozott. És azt tudják már, hogy Marine Le Pen kampányára ki adta a pénzt, visszafizette-e már (a választások példátlan befolyásolásáról jutott eszembe)?

Ez csak néhány példa, amibe egyenként is belebuktak volna kormányok bárhol a hanyatló Nyugaton, az igazán példátlan az, hogy itt ezeknek a tízszeresébe is képtelenek belebukni. A cinizmus csimborasszója pedig az, hogy ezek után nem csendben maradnak, nem kormányoznak végre, nem amiatt aggódnak, hogy talán a háború hetedik hónapjában már csak nemzetbiztonsági okokból sem kéne a háborús gyilkoshoz dörgölőzni, hanem mondvacsinált balhékkal remélik megúszni, hogy hamarosan érkeznek első komolyabb rezsiszámlák.