Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A csúcs görbéje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Két nappal ezelőtt került sor a legutóbbi, előre nem látható kórházlátogatásra. Ezúttal Ajkán, ahol imádott miniszterelnökünket ugyanolyan váratlanul és végtelen szívélyességgel fogadta a Magyar Imre kórház lelkes személyzete, mint amilyennel mindenhol máshol is fogadni szokták. Csoda, hogy ott helyben nem öntötték üvegbe.

Az illusztris vendéget egy véletlenül éppen ott talált hordóméretű overállba szuszakolták, a rituális protokoll szerint ismét átesett a kötelező zsilipelésen, a teljesen megbízható kínai lázmérő pedig éles pettyentéssel jelzett zöld utat a kórház legmélyebb bugyrai felé, ahol a láthatóan megszeppent kórházigazgató készséggel végigvezette.

A rövidke videó tanúsága szerint az eddigi 6 (azaz hat) intenzív kórházi ágyat sikerült feltornázni 86 (azaz nyolcvanhat) ágyra, de azt olyan játszi könnyedséggel, hogy a magasrangú vendégnek kétszer is rá kellett kérdeznie vendéglátójára: ugye nem volt nehéz?  Az vesse rám az első követ, akinek lett volna vér a pucájában mást válaszolni. Két nap alatt több kórházigazgató repült, mint Wizzair gép.

Ne feledkezzünk meg egy másik aprócska részletről sem: a kórházak sok más intézménnyel együtt katonai parancsnokság alatt állnak, a kórházigazgatónak nincs gondolkodási lehetősége, azt már megtették mások, neki csak rá kell bólintania a sztorira a kamerák előtt. Ha már minden olyan váratlanul jött.

Naná, hogy nem volt nehéz, ismerjük a forgatókönyvet. Adva van 6 darab ágy, már csak 80-at kell hozzáadni és teljesítve van a pártdirektíva. Ez ugye abból adódik össze, hogy a még élni és lélegezni képes ápoltakat hazavezényelni, otthon lehet folytatni a lábadozást hómoffiszban, vagyis a család fogja pátyolgatni a hómoffisz beteg irataihoz csatolt felhasználói kézikönyvecskéből. Abban minden megtalálható a legapróbb részletekig. Lélegzetelállító teljesítmény. Nem szívesen tanulmányoznám, de azért érdekelne, hogy esetleg patológiai képzést tartalmaz-e az útmutató?

A nap szenzációja azonban mégis egy másik, szintén váratlan, ám meglepően merész bejelentés volt: nálunk a járvány május 3-án fog tetőzni. És punktum. Onnan a forgatókönyv már ismert: érettségit megrendezni május 4-én (vagy máskor?), mert akkor már tető alatt lesz, turizmust leakasztani a kampóról és kilőni egyenesen a sztratoszféráig, foci Eb-t megrendezni a felcsúti Pancsó Arénában, vébét a Puskásban, minden stadionba műfüvet, minden fűszálat aláfűteni, Városligetet lebetonozni, vasúti pályát Belgrádig felújítani (majd ugyanott vissza), Mátrai erőművet modernizálni, majd fillérekért eladni Lőrincéknek, aztán ismét vissza. Tulajdonképpen estig folytathatnánk, de minek?

A folyton ajvékoló ellenzék pedig vegye már tudomásul, hogy a nemzetet egyetlen ragyogó csillag vezeti, aki egy hete még nem látta a fényt az alagút végén, viszont egyszer csak felgyulladtak Szent Elios fényei (vagy valamitől elöntötte az agyát a szarlé?), asztalra csapott és egyetlen tollvonással kiadta ukázba a tetőpontot. Vetted, vírus? Május 3! A miheztartás végett.

Onnantól nincs kecmec, a vírusnak kampó, mától-holnaptól a lakájmédiában ismét üzembe helyezkedik a csorda-effektus, egymást taposva, dicshimnuszokban fogják harsogni a világra szóló hőstettet. A szolgák siserahadának primitív nyalógépei már évek óta csúcson vannak. Ott is maradtak. És úgy tűnik, nem is nagyon akarnak jönni. Járvány után sem. Már látom az 5-ös számú szócső vezércikkét: „Mindenki bekaphattya, éjjen a Megváltó”.

Előre borítékolható, hogy ha a számok úgy vannak, nálunk lesz a legkevesebb vírusfertőzött és halott. Egész Európában, de talán a világon is.  Azt hiszem, hogy a számok márpedig úgy lesznek. De a kérdés ezúttal sem az, hogy a számok hogy vannak, hanem az, hogy valaha is meg fogjuk-e tudni a valós adatokat.

Addig is ne feledjük: már csak tizenkettőt (12) kell aludni!

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.