NEHAZUGGY

Megmutatták, hogy Alföldi Róbert nincs egyedül. Végre megmutatták

Lázár Gergő | 2018. Június 1, Péntek | 11:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vincze Balázs minapi bejelentése után – amikor is nagy büszkén elmondta, hogy saját elhatározásból tiltotta le Pécsen Alföldi Róbert előadását – egyre több művész fejezi ki nemtetszését az egykori balett-táncos irányába. Ugyanis Böszörményi István szobrász után Weber Kristóf zeneszerző is megtiltotta a ZSÖK-nek, hogy bármely művét felhasználják. Tette ezt azután, hogy az Alföldi Róbert szereplésével műsorra tűzött Igenis, miniszterelnök úr! című darab politikai döntés alapján lekerült a Zsolnay Negyed programjáról. Akkor még magyarázatot sem szolgáltattak a döntéshez, mindössze közölték a színdarab rendezőjével, hogy az előadás nem kerül bemutatásra. Hogy miért, az akkor még kérdéses volt, bár sokan tudni vélték az okot.

A 24.hu unszolására viszont két nappal ezelőtt Vincze Balázs elmondta, miért is törölte az Alföldi szereplésével játszott színdarabot. Elmondása szerint elege lett a hisztériából, abból, hogy egy – szerinte – politikai aktivistának kellett volna átengednie az intézményt. Vincze szerint Alföldi azért politikai aktivista, mert gyakran túllép a művészet keretein – mikor voltak a művészetnek keretei? – és aktivistaként működik. Az tehát politikai aktivistaság, ha valakinek véleménye van a közéletről, ezzel pedig a napi politikáról. Ha valaki esetleg nem ért egyet a hatalom által diktált iránnyal, akkor azonnal politikai aktivistává válik.

Vincze – nem elég, hogy Alföldi darabját letiltotta – továbbá azon is felháborodott, hogy ezt az emberek nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Lássuk, mit is mondott pontosan:

Pont azért nem akartam magyarázkodni, mert tudom: bármit mondok, ebben a hisztérikus politikai közegben mindig lesz, aki beleköt.

Tehát, ha valaki beleköt abba, hogy egy Magyarországon több tízezer ember által elismert művész előre beígért előadása elmarad, akkor az a hisztérikus politikai közegnek a hibája? Az nem lehet, hogy az emberek egyszerűen csak felháborodtak azon, hogy valaki politikai döntést hozva töröl egy amúgy nagy sikerű darabot a kultúra fővárosában? Az, hogy az emberek tucatjai ezzel nem értenek egyet, nem hisztériát, hanem a józan ész érvényesülését jelenti. Ezek a momentumok adnak még reményt azoknak, akik amúgy a társadalom elbutulását, a kultúra megszűnését írják a hatalom kiszolgálóinak rovására.

Vincze Balázsnak az a célja, hogy az intézmény semleges maradjon, így akarva-akaratlanul is azt várja el, hogy a művészet is semleges maradjon. Márpedig a politikai állásfoglalás évszázadok óta a művészet része, így ezzel az évszázados hagyománnyal kíván szembemenni a ZSÖK ügyvezetője. Hogy ennek vajon mi értelme van, az kérdéses. Noha állítása szerint a darab kitiltása az ő saját döntése volt – melyet büszkén fel is vállal -, mégsem kizárható, hogy ezzel üzenni kívánt a mindenkori hatalomnak.

Pécs városa sajnos az elmúlt években csúnya mélyrepülést hajtott végre, ennek pedig egyértelműen a város lakói a kárvallottjai. Civil szervezetek kitiltása után, már a hatalom számára veszélyes művészeket is igyekeznek kiszorítani a város határán kívülre. Az egykor a kultúra fővárosának tekintett város – a fideszes városvezetésnek hála – egyre inkább kezdi elveszíteni ezen jellegét. A gerinctelenség és szervilizmus került előtérbe, ami a város anyagi gondjai mellett beláthatatlan következményekkel járhat a jövőre nézve.

Azonban úgy tűnik, a civil társadalom mellett végre azok is hangjukat kezdték hallatni, akik közvetlenül érintettek a fent említett ügyben. Nem csak az utca embere háborodott fel a hatalom kultúrára való rátelepedése miatt, de művészek is kifejtették véleményüket. Böszörményi István és Weber Kristóf ki merte nyitni a száját. Azzal pedig, hogy letiltották műveik felhasználását, jelzést küldtek a hatalom számára. Olyan jelzést, mely – ha egyre többen csatlakoznak hozzá – még eredménnyel is járhat. Megmutatták, hogy Alföldi Róbert nincs egyedül. Végre megmutatták.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!