NEHAZUGGY

Drága művész úr! Mi a szar ez?

Molnár Bálint | 2017. Szeptember 3, Vasárnap | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Elégedett az Orbán-kormány tevékenységével?

– Persze. Úgy gondolom, piszkosul helyrehoztak egy olyan országot, amelyik, ha a Gyurcsány-kormány marad, rosszabb állapotba került volna mára, mint Görögország. Meggyőződésem, hogy teljes abszurdum azt mondani, hogy ellopják az uniós pénzeket, hiszen ha így lenne, az EU lenne a legkorruptabb intézmény, amely valaha létezett, hiszen támogatná azt, hogy elherdálják a pénzt, amelyet a tagországoknak kifizet. Persze az igaz, hogy mindig kormányközeli cégek kapják meg ezeket a pénzeket, és ott vannak gazemberek, akik nem fizetik ki a munkákat. Szinte az összes hídépítésnél előfordult ilyen, itt, Ráckevén is van tönkrement áldozata a Margit híd felújításának. Őt a mai napig nem fizették ki annak ellenére, hogy tizennégyről huszonhétmilliárdra emelkedett az erre szánt büdzsé, és végül annál is többe került a felújítás. Ez mindig így volt. Abban az időben is, amikor az M7-es épült, az összes Balaton mellett épülő ház alapja az abból kilopott sóderből került ki. De természetes, hogy Fidesz-közeli cégekhez jutnak a pénzek. Kiket bízzanak meg a munkákkal? MSZP-közelieket?

(Reviczky Gábor, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművész)

Ez itt pontosan az, aminek látszik. Reviczky művész úr hosszú, de legalább szórakoztató interjút adott az mno.hu-nak, abból kapirgáltam ki önkényesen a fenti részletet, mert olyannyira megtetszett, hogy van mondanivalóm róla. Annál is inkább, mert következetesen azt vallom, hogy vérzivataros történelmi időkben (a jelenleginél vérzivatarosabb már aligha lehetne, pedig lesz) az úgynevezett értelmiségtől, az úgynevezett kultúremberektől elvárható, hogy megnyilvánuljanak közéleti kérdésekben is, mert nem szerencsés, ha közkedvelt, sok emberre ilyen vagy olyan hatással lévő, közismert közszereplők úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne ahhoz, ami adott pillanatban körülöttük történik. Azt hiszem, megkaptam. Bele az arcomba.

Tisztázzuk az elején, hogy Reviczky Gábor színészi kvalitásai, pályafutásának megítélése, magánélete és egyéb viselt dolgai nem képezik ennek az írásnak a tárgyát. Mindössze egy számomra végtelenül elkeserítő jelenségről szükséges szót ejtenem anélkül, hogy elvitatnám a művész úr véleményének szabadságát.

Mindenki Alföldi Kázmérja, Cézárja, Gabenje, vagy Fikász Ference, Jack Nicholson és Robert de Niro magyar hangja tehát azt állítja, hogy mindaz, amivel kapcsolatban én, mi és sokan mások ebben az országban naponta felháborodnak, az nem létezik. Abszurdum. Nonszensz. Ez rendben is van. Ám Reviczky művész úr – aki nem mellesleg politikai identitását úgy határozza meg, hogy genetikailag képtelen a baloldaliságra, családostól – nem kicsit zavaros eszmefuttatásában először ellentmondást nem tűrően tagadja, hogy hőn szeretett kormánya (félreértés ne essék, joga van azt szeretni, akit akar) lopna. Majd ugyanazzal a lendülettel természetesnek veszi a lopást. Ugyan már, hát ez mindig így volt, mindig voltak gazemberek, akik átvertek másokat, de ugye ez nem ok a kiakadásra? Hát mégis ki a gyász profitáljon abból, hogy a Fidesz van hatalmon, ha nem a Fideszhez közel álló cégek?

Miután az ember összekapja magát, eljut az egyetlen lehetséges következtetésre: ez az ország egyik végétől a másikig fullad bele a saját mocskába, a politikai agymosás eredményesen öl, butít és nyomorba dönt. Kegyetlenül zavarba ejtő ezeket a sorokat olvasni egy olyan közszereplőtől, kultúrlénytől (bárkitől az lenne egyébként), aki saját bevallása szerint nem szeret konfrontálódni politikai nézetei miatt, aki nagyon balos közegben inkább csöndben marad, de azt például szóvá teszi, hogy bezzeg Alföldi Robi nem maradt csendben a Nemzeti Színházban, amikor minden darabjában politizált. Aki szerint a művészi munkát tönkreteszi, ha a politikát beengedjük a színházba. Aki ugyanakkor teljesen elégedett az Orbán-kormánnyal, igaz – teszi hozzá -, a Nemzeti Színház színészei már nem élnek olyan jó anyagi körülmények között, mint korábban.

Mondok én valamit, művész úr! Szerintem ön nem őrült meg, és ön nem is egy címeres gazember. Sokkal rosszabb. Ön tökéletesen megtestesíti az ország tragédiáját. Azt a gőzölgő, gennyes mentalitást, ami az önhöz hasonlók miatt esélyt nem adott a világ eme felének arra, hogy átlépjen saját – sehova nem vezető – kisstílűségének, esendőségének árnyékán. Reviczky Gábor a mezei, vakhittel felruházott polgár ideáltípusa, aki lassan nyolc évvel az elmúlt nyolc év után még mindig képes gyurcsányozni egy öblöset csak azért, hogy megnyugtassa magát: az ő genetikai jobboldalisága valami magasabbrendű dolog. Amellyel egyszersmind legitimálni/bagatellizálni lehet a mindenkori kormányzati lopásokat.

A Nemzeti Színház színésze úgy véli tehát, a mindenkori lopás természetes (nem, ezt nem Lázár János címeres gazember gondolja így, hogy legalább nem a szocialisták lopják el), és felmentést nyújt minden oltári geciségre az, hogy ez mindig is így volt. Ez a betegség pusztított el annyi mindent a rendszerváltás utánis közel három évtizedben. Hogy a párt iránti lojalitás felülírja az elvégzett munkát. Hogy egyáltalán erről beszélünk, és magától értetődőnek tekintjük az aberrációt.

Mert ez az igazán böszme nagy aberráció, tisztelt művész úr! Hogy a mutyi önnek alapvetés. És hogy ezt hangosan el is mondja. Hogy talál felmentést a korrupcióra. Igen, ezért ennyire reménytelen ezt a szétlopott ország. Mert többek között ilyenek alkotják az elitjét, az értelmiségét, mint Reviczky Gábor. Aki azzal áltatja magát, hogy ő jobboldali, és hogy a Fidesz jobboldali. Nem kéne, drága művész úr! És faszságokat is nagyobb körültekintéssel lenne érdemes beszélni.

Ez a nép nem azért buktatta meg Gyurcsányékat (ha már gyurcsányozás nélkül nem megy), hogy nyolc évvel a bukásuk után Reviczky Gábor elmagyarázza ugyanennek a népnek, hogy tízszer, százszor nagyobb nagyságrendben harácsolni, pucérseggű gázszerelőket néhány év alatt megmilliárdosítani, az egész Orbán-pereputtyot és a holdudvart közpénzből kistafírozni rendben van. Hogy a közpénzek útját titkosítani rendben van. Hogy törvényesíteni a lopást rendben van. Hogy a boldogulás természetes útja az, hogy az éppen regnáló hatalommal jóban kell lenni. Hogy nem a szakértelem, a versenyképesség a fontos, hanem a valamilyen oldaliság. Hogy csak azért, mert egyetlen fideszes korrupciós ügy nem rúgja szájba a pártállami legfőbb ügyész ingerküszöbét, abból az következik, hogy mi itt mind aberráltak vagyunk.

Az ön helyében elsüllyednék szégyenemben, művész úr! A vélt jobboldaliságommal együtt. Ha arra vetemednék valaha is, hogy azért védjek egy nyomorult, gazember kormányt, mert valamilyen oldali, és nem azért, mert a közjót tartja szem előtt, mert minden polgár boldogulását tartja szem előtt, nem csak a valamilyen oldaliakét és a sajátjaiét.

Kérdezném, hogy mi a szar ez az egész, drága művész úr, de sajnos túlságosan is jól értem. Elég baj ez nekem. Ön meg legfeljebb majd csendben marad legközelebb is, ha nagyon balos közegbe kerül. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!