Külső szemlélőként Magyarország egy szappanopera kicsinyes, bugyuta, hazugságokkal teli világát mutatja. Nincs nap, hogy ne Rogán, Németh vagy épp Habony legyen az, aki a főszerepbe kerül. Átvitt és valós értelemben is főszereplőkké és mellékszereplőkké avanzsálnak, egy Magyarországnak nevezett szappanoperában.
Megvan minden a boldogsághoz: vagyonos kiskirályok, gyanús halálesetek, fenyegetések, korrupció. A különbség csupán annyi, hogy ez itt a való élet, nem statisztákkal dolgoznak az előre felállított díszletek között. A forgatókönyvet sem Steven Spielberg vagy Michael Bay írja. Ezt a feladatot egy, a nap 24 óráját golyóálló mellényben töltő, kisebbrendűségi komplexusos férfi látja el. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azonban nemhogy jobb, ellenkezőleg, egy egyre borzasztóbb rendezővé tették. A kritikusok véleményére azonban nem hallgat, azt személyével szembeni támadásnak könyveli el. Nézői bevonásával egy közös harcra szólít.
A szappanoperák egykori nagy sztárjai, Esmeralda és Rosalinda helyett a magyarok be kell, hogy érjék holmi Habonyokkal és Vajnákkal. A színvonalromlást ugyanakkor ellensúlyozza az a tény, hogy az adás nem szünetel egy percre sem. A nap 24 órájában kapjuk az arcunkba a magyar valóságot. A fotelünk kényelméből végigélvezhetjük a főszereplők küzdelmét hatalomért és befolyásért. A műsor interaktív, valamiért mégis kevesen vesznek részt a folyamatok alakításában. Talán boldogok azzal, amit látnak, talán már megszokták a szereplők napi színjátékait. Ezek az emberek idővel elhitték, amit látnak, a hazugságból igaznak hitt valóság lett.
Erre jó példa, amikor a 80-as években előbb Isaura felszabadítására, majd később Esmeralda szemműtétjére is gyűjtést rendeztek. A társadalom mit sem változott az elmúlt 30 évben. Akkor Isaurát és Esmeraldát hitték valósnak, ma a rezsicsökkentésről, vagy a Magyarországra hordákban érkező menekültekről szóló mesékről hiszik ugyanezt. Ők látták, nekik ezt mondták, vitának helye nincs. Akkor is voltak olyanok, akik megpróbálták lebeszélni őket erről, próbálták megértetni velük, hogy amit ők nap mint nap hallanak vagy látnak, nem feltétlenül egyenlő a valósággal. Akkor sem hittek nekik, és ez most sincs másként.
Az elmúlt évtizedekben elég lehetőséget kapott ez a műsor, egyre többen vagyunk, akik csatornát szeretnénk váltani. Kíváncsiak vagyunk arra, mi a műsorkínálat. A távkapcsoló még nem a mi kezükben van, de ha valóban szeretnénk csatornát váltani, akkor kénytelenek leszünk végre érte nyúlni. Az elem már merülőben, így hát addig határozzuk el magunkat, ameddig nem késő.
Lehet, hogy az első műsor még nem felel meg a kívánalmainknak, de ha folytatjuk a keresgélést, előbb-utóbb megtaláljuk azt, amit szeretnénk. Egy dolog ugyanis biztos; több millió embernek van elege a mostani műsorból, itt az ideje hát, hogy csatornát váltsunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.