Mivel nehéz eldönteni, hogy Matolcsy György önmagát mosdató, gusztustalan Youtube-fikciójának legújabb epizódjától vagy Donald Trump ukrán honvédő elnököt és Ukrajnát köpködő, orosz tömeggyilkos elnököt magasztaló, az áldozatot hibáztató, az agresszort felmentő legfrissebb megszólalásaitól forog jobban a gyomor (a teljesség igénye nélkül: „A háború Ukrajna elnöke nélkül fog véget érni. Zelenszkij nem olyan valaki, akivel érdemes tárgyalni.”; „Szégyenletesek az orosz olajfinomítók elleni ukrán csapások.”; „Ukrajna eladta azokat a rakétákat, amelyeket Biden alatt kapott.”; „Zelenszkij azt állítja, hogy megállapodást akar, de valójában nem akarja. Nem, nem vagyok nagy rajongója Zelenszkijnek.”; „Ukrajnának választásokra van szüksége. Az emberek elégedetlenek, mivel rakéták csapódnak be a lakóházaikba.”), számomra ez a nap híre:
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívást kapott az 1956-os forradalom 70. évfordulójára rendezett budapesti megemlékezésre.
Az Euronews értesülését Ihor Zsovkva, az elnök helyettes kabinetfőnöke megerősítette a lapnak. A látogatás még nem végleges, de szerintem nem is az a lényeg, hogy Zelenszkij eleget tesz/eleget tud tenni a meghívásnak, vagy sem. A tényt érdemes rögzíteni (miközben Brüsszelben az uniós csúcs helyszínén Volodimir Zelenszkij és Magyar Péter éppen ma tárgyal először hivatalosan kétoldalúan, négyszemközt): alig több mint hét hónappal az Orbán-kormány regnálásának utolsó száz méterén kirabolt ukrán pénzszállítós mizéria után, alig több mint fél évvel azután, hogy Orbán és pártja csúnyán elbukta az Ukrajna elleni, ukrán fronton agyonlövéses videóig aljasított uszításra épített, gyalázatos kampányát követően a választást, az új kormány úgy viselkedik, ahogy egy kormányhoz méltó. Mármint egy olyan kormányhoz, amelyik nem Magyarországgal és Európával ellenséges agresszor nagyhatalmak kegyeit keresi, amelyik nem maszatol, ha az a kérdés, hogy ki az elkövető és ki az áldozat egy háborúban, és amelyik nem a Kreml és a saját hatalmi érdekeit képviseli, hanem a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak előmozdításán dolgozik.
Önmagában az, hogy a magyar kormány meghívta Volodimir Zelenszkijt az október 23-i megemlékezésre, ugyanolyan fontos része a reménybeli rendszerváltásnak, mint mondjuk a politikusbűnözők felelősségre vonása vagy a közjogi pozíciókat betöltő Orbán-bábok demokratikus eltávolítása. Nem egyszerűen egy szép szimbolikus gesztus, hanem világos értékválasztás és szakítás azzal a vállalhatatlan politikával, ami a kontextus nélküli legyenbéke hangoztatásával, valamint a semlegességnek és a háborúból való kimaradásnak hazudott oroszpártisággal sodorta kifelé Magyarországot a nyugati civilizációból. Amely politika agyakat, lelkeket mérgezett meg és elhitette nagyon is sok emberrel, hogy a véreskezű moszkvai KGB-ügynök csak visszaütött szegény, mert provokálták. Vagy hogy Bucsában az ukránok erőszakolták és gyilkolták halomra saját magukat, ahogy Napi Mari, az alufóliasisakos kurzustörténelem-tudomány leghírhedtebb képviselője, az október 23-i fideszes pártrendezvény egyik főszónoka terjesztette. Meg is érdemli a szónoklatot: az egyik legnagyobb bűne nem mellesleg éppen 1956 emlékének meggyalázása. (Nem, az 56-os forradalmat nem az ukránok verték le, hanem az oroszok. Orbánul: they.)
Mielőtt vérhabot köpnének az aranykonvoj-ügynek csúfolt útonállást hazafias cselekedetként, az ukrán maffiával összefüggő legnagyobb európai korrupciós ügy felszámolásaként keretező ún. nemzeti oldaliak: a Tisza-kormány ugyanúgy nem küld fegyvereket Ukrajnának, ahogy az elődje sem küldött. És bár a miniszterelnöknek volt már néhány megmagyarázhatatlan megnyilvánulása a honvédő háborúban álló ország vezetésével kapcsolatban, ez szerintem egy fontos, hiánypótló lépés az Orbánék által bűnösen elmérgesített magyar-ukrán viszony rendezésének szempontjából. Is. Akár eljön Zelenszkij Budapestre, akár nem, abból a büdös mélységből, ahova Orbán és Szijjártó meg a fehér zászlós másik Orbán lerugdosta az országot, csak így lehet kimászni. Minél előbb, annál jobb.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.