NEHAZUGGY

Menekülnek az önkény elől?

A kormányváltás utáni soha véget nem érő csodák körébe nemcsak az tartozik bele, hogy például a roncsellenzék politikusait nem kirugdossák a közmédia épületéből, hanem meghívják őket, hogy szabadon terjesszék a hazugságaikat, vagy hogy a roncsellenzék (egyelőre) legnagyobb pártja korábbi ellenzéki politikusokra hivatkozva próbálja lejáratni a jelenlegi politikai ellenségeit, miközben a külföldről pénzeltnek és idegen érdekeket szolgálónak nevezett független médiának adnak gigainterjúkat és azokat egyenesen a roncsellenzék vezére terjeszti és reklámozza, hanem.

Hanem az is egy csodálatos, egyben szükségszerű következménye, hogy a Fidesz örökös elnökének famíliája által teremtett hagyomány iránti tiszteletből és pláne egyéb objektív okokból fellendült a kivándorlási biznisz annak a pártnak a holdudvarában, amelyik még április 12-én is azzal kampányolt urnazárásig, hogy vagy ők maradnak kormányon, vagy mindmeghalnak a magyarok az ukrán fronton. Az állampárt megbukott, az ukrán frontra szerencsére senkit nem vittek el, viszont az Orbán Ráhel-Tiborcz István házaspár tavaly nyári, előrelátó megpattanása után a NER legnagyobb ágyúi is rendre megpattantak. Akiknek nem sikerült megpattanni időben, azok meg is látták magukat benne. Az út szélén hagyva. Bilincsben. Rácsok mögött. Nem úgy, mint a Dubajba átcuccolt Matolcsy Ádám, a bankrabló klán ifjabb tagja, nem úgy, mint a Németország felé kacsingató, talán azóta már meg is érkezett Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség és a Szerencsejáték Zrt. volt csúcsvezetője, és nem úgy, mint a munkanélküli vitrines Habony Árpád, aki észak-olasz villára cserélte budapesti lakcímét.

És hát a nap híre (via Válasz Online): emigrált, szakított a politikával, a pártjával, a gazdájával, nyár óta Svájcban él a családjával, és egy zürichi befektetési banknak dolgozik Nagy Márton, az utolsó Orbán-kormány egyetlen gazdasági mutatót vagy sarokszámot eltalálni, helyesen prognosztizálni képtelen, a magyar gazdaságot lényegében falra felkenő fantaszta. A gazdasági csúcsminiszter, aki Matolcsy tanítványából, a Matolcsy klán által minden jel szerint kifosztott jegybankból landolt a Karmelita kolostorban. Akinek tényleg semmi nem jött be abból, amit elvileg az ország érdekében cselekedett, ellenben ő intézte a bukott miniszterelnök vejének és körének közpénzekkel kitömését, és akinek a családjához köthető érdekeltségek lényegében összeépültek Tiborcz gazdasági holdudvarával.

Nagy Mártonnak, aki a Fidesz áprilisi pofára esése után az elsők között törölte magát a közösségi médiából és tűnt el a függöny mögött, ezek szerint bejött az élet. Nagyjából úgy, ahogy látszólag Szijjártó Péternek a másik csúcskorrupt orosz-kínai ügynöknek is bejött valami zsíros állás a kínai BYD vezetésében, de ez nem jelenti azt – és ez Nagy Mártonnak se biztos, hogy megnyugtató -, hogy hétfőn ne kellene megjelennie a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt, hogy meséljen már arról a több milliárd forintnyi állami infrastruktúráról, amit átadott annak a cégnek, amelyik aztán alkalmazta. (Nem tenném rá a nyakamat, hogy meg is fog jelenni, de az is egy félreérthetetlen üzenet lesz.)

Azt nem tudom, hogy ki tenné a pénzét egy olyan bankba, ahol Nagy Márton bármilyen pozíciót betölt, ha viszont egy svájci kereskedelmi bank alkalmasnak találta Nagy Mártont bármire, akkor lehet, hogy ez a szélhámos távolról sem olyan ostoba, mint amekkora gátlástalan korrupt tolvajnak tűnik mindabból, amit tudni lehet róla. Mindenesetre csodálatos hatásai vannak a tisztítótűznek. A NER legnagyobb pályás közpénzvámpírjai – akik a szerencsétlen Hankóval ellentétben nem is csak a párt javára kokettáltak mindenféle törvényesített bűncselekményekkel, hanem saját zsebre – menekülnek az önkény elől. Nagy Márton egyelőre felszívódott Svájcban, de azért azt nem árt észben tartani: ennek az észlénynek minden feladata kimerült az Orbán-dinasztia vagyonának növelésében, és hiába volt miniszterként egy permanens kudarcszériában, a főnöke állandóan simogatta a füle tövét. Szóval jó, hogy sikerült kiköltözni Zürich környékére (valamiért nem Moszkvába, Belgrádba, Minszkbe), de haza is lehet majd jönni onnan. Remélhetőleg nem is lesz kívánságműsor.

Címlap: Nagy Márton akkori gazdaságfejlesztési miniszter a Magyarország helye az alakuló világgazdaságban című pódiumbeszélgetésen a Tranzit Fesztiválon Tihanyban 2023. augusztus 26-án (Fotó: Bruzák Noémi / MTI)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább