Emelkedett jó reggelt és honderűt mindenkinek! Vagy legalább derűt. Illetve képességet arra, hogy a komoly dolgokat komolyan vegyük, a komolytalanokat kiröhögjük, és lehetőleg különbséget tudjunk tenni a kettő között.
A Fidesz áprilisi vereségéből több következtetést is le lehet vonni, például azt, hogy a konstruktív párbeszédről nem lehet lemondani. Árnyaltan kell nézni a Fidesz 16 évét, mert „sok eredmény és jó dolog volt”, azonban „voltak nagyon súlyos hibák, sőt, bűnök”. Ferencz Orsolya szavai ezek, amelyeket nem jegyzőkönyvbe mondott a rendőrségen, hanem az ATV stúdiójában préselte ki magából őket tét nélkül, bele a semmibe. Mint hónapok óta látjuk, a korábbi űrbiztos és önjelölt szembe nem nézésbe csomagolt szembenézést kapacitáló biodíszlet a még mindig Horvátországban nyaraló örökös pártelnök udvarában, aki a rendkívül hiteles Navracsics Tibor oldalán ámítja magát visszatérően azzal, hogy a dolgok néven nem nevezésétől, a bűn relativizálásától, a főbűnös meg nem nevezésétől, a maszatolástól, a rothadás felszínének erőtlen kapirgálásától és olyan patetikus szólamok ismételgetésétől, amelyek a széthulló állampárt működésétől totálisan idegenek voltak, amelyek miatt a Fidesz tizenhat éven keresztül mindenkit kiröhögött, kigúnyolt, megalázott, megbélyegzett, helyreáll a világ rendje. Nem fog helyreállni.
Nem tudom, meddig szándékoznak bohóckodni ezek ketten, pár hetente megnyikkanni és ugyanazt elmondani, anélkül, hogy a lényeg elhangzana. Anélkül, hogy nevén neveznék a legfőbb bűnöst, a legfontosabb bűntársait, az elkövetett bűnöket. Kritizálnak, kritizálgatnak parttalanul, gyöngéden, fél szájjal, hogy nehogy véletlenül belegázoljanak a bukott keresztapa amúgy is szétrohadt imázsába. Értékekről, konstruktivitásról, a lövöldöző szekértáborok logikájának meghaladásáról, a kollektív megbélyegzés elutasításáról, a dehonesztáló sértegetések és a verbális abúzus borzalmáról, ami leszivárog a társadalom minden szintjére, és azt nem szabad hagyni. Nem bírok ezen felülemelkedni.
Hát bassza meg, ha tizenhat évig bizonyíthatóan ez az árokásás volt a lopás mellett az egyik legfőbb politikája a Fidesz-KDNP-nek, ha annyi ideig nem számított, hogy mit kiabálnak rá naponta a kritikus társadalomra a Fidesz ügyeletes epehányó politikusai és propagandistái, ha nem kellett szóba állni a független médiával, ha rendben volt viszkető tenyérrel közlekedni és önbíráskodásra bátorítani a szektát a saját honfitársaikkal szemben, ha nem volt probléma bérencezni és ügynöközni a szekértábor másik oldalán állókat, akiket muszáj elviselni, mint a Himnuszban kerengő balsorsot, vagy lecsapni, mint a poloskákat, akkor mégis honnan a fenéből lehetne azt az oltárian konstruktív párbeszédet elkezdeni?
Szerintem az van, hogy ha majd nagy bátoran beaffektálnak a független közmédiába, ahova annak ellenére bemehetnek, hogy tizenhat évig tiltólistán volt a mindenkori ellenzék, és ott szépen ország szeme láttára és füle hallatára bocsánatot kérnek a kollaborációért, megnevezik a bűnösöket és elhatárolódnak a maffia fejétől, akkor talán felemeli a fejét az elmúlt 16 év toxikus-fideszes pártpolitikájának bűzétől fuldokló, a Fideszről hallani nem akaró többség. Talán. Addig csak azt látják, hogy itt van két önmagának is hazudó, az emberarcát sikertelenül mutogatni próbáló, a Lázár-Orbán vonalnál kétségtelenül valamivel tisztességesebb szerencsétlen, aki a hatalmas bukás után több mint négy hónappal még mindig nem nézett szembe lófasszal se, csak papol a szembenézésről és a vereség okainak megértéséről, védi a korrupt mundér becsületét, bizonygatja, hogy jaj, hát ők nem a pártot akarják szétszakítani, isten őrizz, ők csak csacsognának, ha lenne aki szóba áll velük, nekik az értékek a fontosak, nem a pártlogika, és jöjjék mindenki keblükre, boruljon rá, szeressük egymást, gyerekek.
Hát hogy lehet a Tiszával (úgy is, mint a Fidesz ellenében minden idők legnagyobb felhatalmazását szerző párttal) való végletes szembenállás szükséges és erősítendő voltáról pofázó Havasi Bertalant dicsérve (Ferencz sokra tartja őt, és úgy véli, rendkívül sok munkát végzett a közösségük érdekében, egyenesen örül annak, hogy Havasi elmondta a saját álláspontját) hitelesen kapacitálni a pártlogikán túlmutató konstruktív párbeszédet? Hogy lehet úgy konstruktív párbeszédet szorgalmazni, hogy Navracsics doktor előre leszögezi, hogy a közel négyötöddel kormányzó miniszterelnökkel semmilyen párbeszédet nem tart lehetségesnek? Hogy? Sehogy. Vagyis lehet, de tökösség, bátorság híján csak két szánalmas ember kellemetlen vergődésének fog tűnni, akik még ahhoz is gyávák, pedig már tényleg semmi tétje nincs, hogy kimondják: azt próbálják letapogatni éppen, hogy van-e igény rájuk, és van-e esetleg még nem totálisan lejáratódott, korrumpálódott, átállni hajlandó figura a Fideszben és a KDNP-ben, akivel egy új párt megalapításának projektjét el lehetne indítani.
Zárójel: valaki most már tényleg megkönyörülhetne ezen a meg nem kapott lelépési pénzéért magát naponta a földhöz vagdosó erkölcsi hajótörött emberen, és kifizethetné már a kurva pénzét. Már csak azért is, mert egyrészt ami a törvény szerint jár, az bármelyik Orbán-cselédnek is jár, másrészt azért is, mert neki valójában annál jobb, minél tovább rendezheti naponta a jeleneteit, hisztizhet és vinnyoghat, hogy a miniszterelnök mekkora geci, mert nem küldött neki egy vasat se. Harmadrészt meg azért is, mert ki a szart érdekel egy bukott miniszterelnök mindenesének munkaügyi tipródása. Senkit, nem közügy. Bezárva.
A sors iróniája – annak iróniája mellett, hogy sem Ferencz Orsolyát, sem Navracsics Tibort nyomokban sem tartalmazó (ez utóbbi KDNP-s, tehát nem is tartalmazhatja) Fidesz-frakció a szintén feljelentő üzemmódra állt Mi Hazánkkal szimbiózisban a Közbeszerzési Hatóságnál nyomja fel a tavalyinál négyszer olcsóbb augusztus 20-i rendezvénysorozat irányítottnak tűnő közbeszerzése miatt a Tisza-kormányt -, hogy bár köztiszteletben álló, nálam bizonyosan okosabb politológusok szerint ha a fideszes szimpatizánsok között felmérést készítenének arról, kivel lehet elkerülni a pártjuk számára tragikus végkifejletet, mármint a széthullást, felbomlást, megsemmisülést, akkor a többségük nem Orbán Viktort vagy Lázár Jánost, hanem Navracsics Tibort nevezné meg, nekem valamiért az az érzésem, hogy éppen fordítva van. Lázárt mondjuk lehet, hogy kutya nem nevezné meg, mert nála jobban legfeljebb csak Rogánt utálják a Fideszben (semmi magyarázatát nem látom annak se, hogy ő járja az országot álruhában, ő méri fel a Fidesz tetszhalott állapotát, és ő közli a gazdával a jó híreket vidékről), de hogy Orbán még ma is szent tehén a Fidesz-hívők között, hogy tőle várják most is megmentést (várhatják), afelől nekem semmi kétségem nincs.
Jó, nem tudom bizonyítani, hiszen nem készült ilyen felmérés a fideszes szimpatizánsok között, vagy ha készült, nekem nem mutatták meg, de a polgári demokrata fantazmagóriákkal házaló Ferencznek és Navracsicsnak is jelentős szerepe van abban, hogy a hírhedten korrupt bukott miniszterelnök valódi énjének megismerésétől sikerült oly távol tartani oly sokáig rengeteg embert. És ha erről nyíltan nem beszélnek, ha nem kérnek bocsánatot – ahogy Lázár se kért, amikor bejelentette két napja, hogy akkora az önkény, hogy ő már nem bírja, inkább lemond parlamenti mandátumáról, mert annyit is ér -, akkor a hajukra kenhetik a konstruktivitásukat. Ahhoz képest, hogy mekkora problémákat hagytak az országra, hogy a korrupt beleszarásuk mennyibe kerül az országnak, bánom is én, hogy mi lesz velük.
Ingyen jótanácsokat nincs kedvem adni senkinek, de a fentiekkel összhangban szerintem az fog tudni a Fidesz hulláján esetleg valamiféle életképes formációt gründolni, aki lesz annyira bátor, hogy félreérthetetlenül kimondja: egy egész párt az Orbán-klán bűncselekményeihez asszisztált, védte és tartotta a hátát nekik, pedig tudták, hogy nem oké. Olyanok is, akik maguk nem loptak. Ez nem érték, hanem szemen köpése a civilizált, tisztességes létezésnek. A többi duma. További kellemes szét hétvégét mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.