Milyen különös is az ember.
Tudjuk, hogy élünk, és meghalunk. Tudjuk, és félünk. Nem attól, hogy vége, hanem attól, hogy milyen út visz odáig. Azt kívánjuk, hogy ha már jön, aminek jönnie kell, legyen rövid és fájdalommentes az út. Nem kívánságműsor…
Sokszor éljük át a fájdalmat, a veszteséget. Van, amikor azt mondjuk, hogy végre vége, máskor azt, hogy miért-miért?
Van, hogy az általunk régóta ismert, szeretett ember évek óta szenved, és azt kívánjuk, hogy legyen már vége.
Van, hogy számunkra ismeretlen, de mégis ismert ember egyszer csak elmegy. És nem értjük, nem tudjuk, hogy miért?
Edgar. Nem ismertelek, de mégis ismertelek. Nem tudom, ki voltál, öreg, vagy fiatal, alacsony, vagy magas… nem számít… de már semmi sem számít.
Szerettelek, mert mindig a szívemből szóltál, tiszteltelek, mert őszintén, kendőzetlen tisztasággal írtad le azt, amit mi nem tudtunk így leírni, megfogalmazni.
Csak remélni tudom, hogy az „odavezető út” rövid és kíméletes volt. Ha mégsem, megérdemelted volna. Nem fogunk elfelejteni.
Legyen nyugodt, békés az álmod.
Sági Zsuzsanna
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.