Július 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ami külföldön is hiányzik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,583,692 forint, még hiányzik 1,416,308 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hangsúlyozandó, hogy ez a „nacionalizmus” nem jelent kivagyiságot, sem sovinizmust, hogy a mi konyhánk jobb, mint a másé. Az ételkészítésnek ez a honfiúi elköteleződése nem valami ellen fogalmazódik meg, hanem valami mellett. Sohasem az a lényeges, hogy a külföldi ízt ne válasszuk, hanem az, hogy miért válasszuk a hazait mindenből, amiből csak lehetséges. Ennek az utóbbi tíz-tizenöt évben valóságos szubkultúrája alakult ki, amely mintha mostanára kezdene alábbhagyni.

Fontos tehát, hogy lehetőségeinkhez mérten a helyi, a termelői és a minőségi legmagasabb fokú összjátékát szimatoljuk, ahol csak tudjuk, mint egy kutya, akit kábítószer helyett a zöldség-, gyümölcs- és fűszertermesztőkre képeztek ki. Nem könnyű feladat, s igen megnehezítheti a pénztárcánk állapota.

Azon első alkalmak egyike, amikor egyet tudok érteni egy Mandineren megjelent írással, mivel én magam is hiszek abban, hogy mindig érdemes helyi, szezonális élelmiszereket vásárolni, ezzel is támogatva a helyi kisvállalkozókat. Az ételnacionalizmus egy olyan válfaja a nacionalizmusnak, amely korlátokkal, de elfogadható. Azzal ugyanis egyetértek, hogy érdemes megőrizni minden konyhának a jellegzetességeit és hagyományait, hiszen az az adott ország kultúrája, a történelme része. Persze számtalan olyan étel van, amelyen több ország is összeveszett, hogy márpedig ők voltak az elsők, akik előjöttek ezzel, de mivel több ezer év történelméről beszélünk, ezért nagyon nehéz lenne kijelenteni szinte bármely ételről is, hogy az itt vagy ott született meg. Persze vannak olyan torták, esetleg speciális technikák, amelyek egyetlen szakácshoz kötődnek, de teszem azt egy pörköltet vagy egy levest nagyon nehéz egyetlen országhoz kötni, kivéve persze, ha olyan különleges összetevői vannak, mint teszem azt a rohasztott cápa. Mert az biztos, hogy hákarl nem egy francia étel, ezt talán még a franciák is elismerik.

Nemrégiben Marokkóban jártam a barátnőmmel, ahol többszáz éves sütési és főzési technikákat láthattunk élőben – Marrakeshben a tangia egy kerámia edény, amelyet a közfürdők mellett található kemencék hamujában melegítenek fel -, de a tajin is mindenhol jelen volt, amerre a szem ellátott. Magyarországon a bogrács egy jellegzetes edénye a kultúránknak és ha ételeket kellene megemlíteni, akkor a gulyást lehetne felhozni példának, de mivel azt már más országok is átvették, ezért sokan megkérdőjelezik már magát a gulyást is. Ételek helyett viszont lehetne az összetevőkre koncentrálni, amelyeket felhasználva igenis különleges ételeket hozhatunk létre. Van, aki a magyar paprikára esküszik vagy a kihalóban lévő makói hagymára, mások pedig nem tudnak élni Erős Pista vagy Piros Arany nélkül. Számtalan olyan ételünk, összetevőnk, gyümölcsünk és zöldségünk van, amely mára a magyar kultúra részévé váltak és az szinte hozzátartozik az identitásunkhoz. Ezt már csak azért is el tudom mondani, mert nem sok minden hiányzik Magyarországról, de bizonyos ételek vagy összetevők igen, pedig nem a nem túl acélos gasztronómiával rendelkező Angliában élek már, hanem Spanyolországban, mégis. A Túró Rudi – legyen akár orosz eredetileg, akár nem – a mai napig hiányzik, de a füstölt vagy abált szalonna is. És ott van a téliszalámi vagy a füstölt kolbász. Ezek az ételek talán örökre beleivódtak a DNS-embe és sokszor megkívánom őket, még ha nem is feltétlen tudom ezekre rátenni a kezem sűrűn. De az ember külföldre költözve megtanul azzal dolgozni, amilye van. Itt is vannak nagyszerű összetevők, amelyek ugyan eltérőek a hazaitól, de minőségben hasonlóak, sőt. Persze itt is nagy divat lett a bio, öko és mindenféle, elviekben egészségesebb és finomabb zöldség vagy gyümölcs, de az ember – már ha még azokban az időkben nőtt fel, amikor is sokan a kertjükben termesztettek és pontosan tudták, milyen íze is van a piszkének, a paradicsomnak vagy a friss őszibaracknak – ha tudja, hogy mire figyeljen egy-egy vásárlás alkalmával, akkor ki tudja választani a minőségi összetevőket. Itt Spanyolországban is össze lehet hozni egy paprikás csirkét – magyar pirospaprikám mondjuk pont van, noha a spanyol paprika is kiváló minőségű – vagy egy finom pörköltet, amelynek lényege, hogy friss, minőségi összetevőket használjon az ember.

Véleményem szerint mindig érdemes azon országból származó összetevőket vásárolni, ahol az ember éppen él, hiszen az biztosítja a termék frissességét és szezonalitását. Semmi értelme kínai fokhagymát, vagy brazil marhát vásárolni akkor, amikor ott vannak a kiváló magyar termék is. Persze sokszor a pénztárca dönt ilyen esetekben, de hát nem kell steaket vásárolni ahhoz, hogy az ember egy jót egyen. Egy töltött paprika, krumplis tészta vagy egy lecsó nem kerül szinte semmibe (mármint a steakhez képest) és mégis sokak kedvence. Persze ezen ételek mellett lehet más, külföldi országok ételei iránt is sóvárogni, de az véleményem szerint egy plusz. Viszont nem érdemes úgy gondolkodni, hogy minden, ami külföldi, az jobb. Én a mai napig jobban szeretem a magyar füstölt kolbászt, mint a világhíres chorizot vagy a magyar pörköltet, mint a carne en salsát, ami a pörkölthöz hasonló spanyol étel. Véleményem szerint sok mindenről le tud mondani az ember országváltást követően, de az étel talán pont az, amely a leginkább megmarad az emlékeiben.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.