Nem hiszem, hogy különösen a magyar közélet aktuális állapotában, a jelenlegi folyamatok és trendek tükrében ne lenne semmi jelentősége annak, hogy valaki, aki hosszú éveken át szolgált egy rendszert (mondanám, hogy eszmét, de nem mondhatom, mert nincs semmiféle eszme amögött, amit a Fidesz képvisel, már persze ha eltekintünk a korrupció és a bűnözői attitűdök eszmeiségétől), annak leszálló ágba kerülése és körvonalazódó összeomlása előtt, az utolsó száz méteren dörzsöli meg a szemét, tisztul ki a látása, tér magához, tápászkodik fel a földről és produkálja a szellemi és erkölcsi (?) kijózanodás tüneteit. Nem szeretném bagatellizálni annak jelentőségét, amit Beke Mihály András nyugalmazott kultúrdiplomata a Magyar Hang Kompország című műsorában, interjú közben, kamerák előtt tett, amikor darabokra tépte a Fidesz-tagkönyvét, bár azért kicsit jobban felkapom majd a fejem, ha Bayer Zsolt vagy Kövér László tesz hasonlóképpen, lehetőleg jövő április előtt.
Nem mondom, hogy addig guggolva is kibírom, mert nyilván ez soha nem fog bekövetkezni, abban pedig szinte biztos vagyok, hogy a beregszászi magyar konzulátus, majd a csíkszeredai főkonzulátus első beosztottjaként is dolgozó, frissen nyugdíjazott diplomata nevét csak alig valamivel kevesebben ismerik, mint ahányan mostanra megtanulták a jelenlegi köztársasági elnök nevét. Ettől függetlenül szerintem érdemes körültekintően véleményt alkotni erről az alkalomhoz illően teátrális gesztusról, én legalábbis törekszem erre, mert talán a maga idején Ürge-Vorsatz Diána klímakutató CEU-botrány idején bekövetkezett ébredése kapcsán kicsit erősen fogalmaztam; nem voltam eléggé megértő azzal, hogy mindenkinek máskor jön el az a pillanat az életében, amikor már nem fér bele az, ami van. Beke Mihály András Fidesz-árvának, jobboldali erdélyi értelmiséginek most jött el az a pillanat, ő most ébredt rá arra, hogy Orbán csak politikai termékként kezeli a nemzetpolitikát. Annak ellenére, hogy már a médiatörvénynél (amit 2010 novemberében nyújtottak be) érezte, hogy nem jó irányba indulhatnak el a dolgok a Fideszen belül, de sokáig néma maradt. Mégpedig azért ilyen sokáig, mert a megélhetése múlt rajta.
Anélkül, hogy esélyünk lenne felsorolni, mennyi pillanat volt az elmúlt 15 évben, amikor szintén néma maradt ez a derék kultúrember: az utolsó csepp a pohárban számára Orbán Viktor tihanyi beszéde volt, amelyben a román választás magyarellenes, sírgyalázó, vasgárdista jelöltjét, George Simiont dicsérte. Úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben „már a hallgatás is hazugság lenne”, ezért úgy döntött, felemeli a szavát a Fidesz ellen, mert szerinte Orbán a magyarságot áldozta fel azzal, hogy Simion mellé állt. Nem láttam az interjút első perctől az utolsóig, amit láttam belőle, annak alapján a magyar nyilvánosság által kevéssé ismert Beke úr 2025-ben viszonylag világosan látja a dolgokat, nevén nevezi az Orbán-rendszer gaztetteit, alapvetően őszintének tűnt, némely pontokon az indulat, a csalódottság, a kiábrándulás tapintható volt a szavaiban, nem tartom valószínűnek, hogy korlátoltságból, ostobaságból tolta Orbán szekerét. Pont ezért nehéz ezt megérteni, de fontos lenne még akkor is, ha annak a bizonyos eltartott kisujjú, egyrészt-másrészt alapon a rendszert mentegető értelmiségnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy idáig jutott Magyarország. Ugyanakkor az is igaz, hogy Beke Mihály András nyilvános hátat fordítása a Fidesznek fontos lehet a határon túli, erdélyi térben, ahol ő befolyásos figurának számít, annál is inkább, mert a Fidesznek még soha nem volt ennyire életbevágóan nagy szüksége a határon túli magyarok szavazataira. Márpedig ha a határon túl beágyazott, befolyásos személyek a Tisza Párt elnökének amnesztia-ígéretén felbuzdulva nyilvánosan kezdik el bejelenteni együttműködési szándékukat az állampárt leváltásában, a Fidesz törvénytelenségeinek feltárásában, akkor azt talán nem érdemes annyival elintézni, hogy de mi tartott eddig.
A magam részéről persze úgy gondolom, hogy a Fidesztől elfordulni nem hőstett, nem erény, nem elismerésért kiáltó cselekedet. Ilyen szempontból szinte mindegy, hogy ki mikor fordul szembe a bűnszervezettel, ki mennyire színpadiasan teszi ezt, minden ébredés fontos lehet a rezsim bukása szempontjából. Ünnepelni nem fogunk, csak próbálunk megértéssel lenni valami iránt, ami alapvetően érthetetlen: hogy miért marad valaki egy bántalmazó kapcsolatban olyan hosszú ideig? Merthogy a Fidesz egy bántalmazó párt, a Fidesz vezetése olyan, mint az alkoholista családfő, aki minden berúgás után megígéri, hogy ez volt az utolsó. Beke Mihály Andrásnak most jött el a pillanat, amikor már nem hiszi el a pártvezetésnek (Varga Judit például még talán ma is elhiszi), hogy minden jobb lesz, ha marad, tűr és nyel. Lehet köpködni, hogy persze, 2025-ig tökéletesen megfelelt neki a rendszer, nehogy már most leboruljunk a lábai elé. Eszünk ágában nincs, annál is inkább, mert mi eddig se értettük, hogy Beke vagy bárki más – jobboldali erdélyi értelmiségiként – egészen pontosan milyen jobboldali, erdélyi, értelmiségi értékeket, illetve azoknak miféle védelmét vélte felfedezni bármikor a Fideszben. Nem gondolhatjuk, hogy a baloldal/ a másik oldal elleni uszítás, az állandó megosztás, a határon túli szavazatvásárlás, a kisebbségek, a kiszolgáltatottak vegzálása, az ipari korrupció bármilyen oldali érték lenne. Igen, az egy jogos kérdés, hogy ha egy magyargyűlölő, véresszájú román támogatása a határon túli magyarok feláldozása, és ez volt az utolsó csepp, akkor vajon a magyarországi magyarok 15 éve tartó feláldozásának folyamatában az illiberális diktatúraépítés és kleptokrácia oltárán miért nem jött el soha az a pont, ahonnan már nem lehet mindent ugyanúgy folytatni?
Jogos a kérdés, de abból a szempontból nincs jelentősége, hogy ha Beke Mihály András mondjuk három, öt, hat évvel ezelőtt világosodik meg (akadályozta persze a megvilágosodásban a megélhetése), akkor jó eséllyel semmilyen nyilvánosságot nem kapott volna a kiugrása, nemhogy a rendszer nem omlott volna össze attól, hogy összetépi a párttagkönyvét, de a magyar nyilvánosságban ismeretlen diplomata még mártírrá sem válhatott volna, nemhogy beverekedte volna magát a független sajtó érdeklődésének homlokterébe. Nem akarom mentegetni, egyáltalán nincs miért, Magyar Pétert se szokásom mentegetni és senki mást se, akinek más-más pillanatban, de elege lett a bántalmazójából és fellázadt ellene. Erkölcsi szempontból nyilván igazunk van, ha a süllyedő hajóról menekülőket bíráljuk, de attól a hajó nem fog hamarabb elsüllyedni. Ráadásul Beke már nyugdíjas, nem visel semmilyen tisztséget, már a megélhetése sem függ attól, hogy a hajó elsüllyed, vagy a felszínen marad. Ugyanakkor minél többen mernek dobbantani, élő adásban párttagkönyveket tépkedni, asztalt borogatni, annál gyorsabb lesz a NER eróziója, annál hamarabb varázstalanodik az amúgy is gyengülő varázsú maffiavezér. Akit az ilyen megvilágosodások egészen jól beáraznak, megmutatják, hogy az eszelős, megszállott tervei végrehajtása oltárán bárkit hajlandó elűzni maga mellől, bárkit hajlandó eltaposni és bárkivel hajlandó összeállni. Már rég nem egy életbiztosítás fideszesnek lenni, a Fidesz szekerét tolni, az Orbán-dinasztia mérhetetlen gazdagodását a függöny előtt megmagyarázni, de most már tényleg senki nincs biztonságban csak azért, mert egész életében a vezért szolgálta.
Régebb sokkal vehemensebb voltam, és jóval kevésbé megértő a későn ébredőkkel. Azóta sok minden változott, és ahhoz, hogy minden vagy a lehető legtöbb minden megváltozzon, egyáltalán nem kell megvetni azokat, akik anyagi és egyéb megfontolásokból csak nagyon későn ábrándultak ki abból, amibe én soha bele se ábrándultam. Ők máris előbbre vannak és a változás is előbbre van azzal, hogy nekik sikerült szembenézniük a kognitív disszonanciájukkal, némi önkritikát is gyakoroltak, és felismerték, hogy Orbán útja a pokolba vezet. Ha valamire igaz, hogy jobb későn, mint soha, akkor az Orbán-rezsim szekértolására biztosan.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.